A gonosz csábítása

A biblikus tanítás értelmében igen. Döntéseinkért, választásainkért állítólag a felelősség csakis bennünket terhel. Biztos ez? Valami nem stimmel a történetben.

Az Úr mindenhatósága nem lehet kérdéses. Korlátozott hatalommal csupán egy isten volna az égi lények seregében. Ő azonban a mindenség teljhatalmú fejedelme. Szabad akaratot adott Évának, aki persze engedett a csábításnak. Teremtőnknek azonban tudnia kellett, hogy az asszony rossz döntést fog hozni. Amennyiben ugyanis nem volt tisztában a kínos fejleményekkel, Atyánk mindentudó mivolta válik kétségessé. Sajnos kénytelenek vagyunk levonni a ránk nézve felettébb kínos következtetést: Isten kifejezetten azt akarta, hogy Éva rosszul döntsön. Akkor mégis miért átkozódott utólag? Eme fogas kérdésre még a legcsavarosabb ésszel megáldott hitmagyarázók sem tudnak felelni. Nyakatekert magyarázatokkal halmoznak el bennünket: ha picit is lankad a figyelmünk, még el is hisszük nekik, hogy korlátozott értelmi képességeink miatt nem tudjuk felfogni a lényegi mozzanatokat. Mármost éppenséggel mi nem egy teológiai talánnyal, hanem szimplán logikátlan eszmefuttatással szembesülünk. Olyam urat kellene dicsérnünk és imádnunk, aki még a magasnak aligha nevezhető emberi mérce szerint sem lehet méltó a tiszteletre. Nem elsősorban a hittel van gond, hanem a tárgyával. A vallásos tiszteletet ki kell érdemelni! Az istenfélelemre alapozott erkölcs gyöngének bizonyul, mert a hit megrendülése maga után vonhatja a bűnök elburjánzását.

Van itt még egy apróság: a tiltás egyben csábítást is jelent, így könnyen válhat a bűn forrásává, ha nem párosul megfelelő magyarázattal. Az Úr nem indokolt, csupán követelt. Ez bizony hiba volt részéről.
A kinyilatkoztatások világnézeti keretein belül a rossz jelenvalóságának problémája teljességgel kezelhetetlen. Isten átfogóbb szemléletével azonban messzebbre juthatunk. El kellene fogadnunk, hogy a rossz is Belőle fakad. Ha úgy tetszik, a negatív késztetések lényének nem csekély hányadát alkotják. Végső soron bennünket saját képmására teremtett. Nem csoda hát, hogy mi sem vagyunk éppen angyalok!

A sátán karrierje

Nos, ha szétnézünk a világban, hajlamosak vagyunk konstatálni, hogy még mindig felfelé ível. Hősünk egyébként jó családból származik. Egykor angyal volt, állítólag az egész égi sereglet legszebbike. Sajnos azonban fejébe szállt a dicsőség, ráadásul lelkét az ember iránt érzett féltékenység mardosta, ezért fellázadt teremtője ellen. Hogy ezt mégis kiképpen csinálta, a mai napig is rejtély. Az Úr mindenesetre hagyta bomolni: még fogadott is vele szegény Jób kárára. Isten tehát unalmának elűzése végett alkotott magának egy rendetlenkedő játszótársat, aki persze végül a pokol kénbűzös bugyraiban fog sínylődni az idők végezetéig. Nincs ezen miért csodálkozni: végül is meglehetősen sok regényíró pusztítja el negatív hősét a mű végkifejletében. Persze világunk és az érző lények vonatkozásában más a helyzet: itt élesben zajlanak az események. Még akkor is nagy jelentősséggel bírnak, ha feltételezzük, hogy a létezés gigantikus drámája végső soron Isten lelkében játszódik le.

Csak az angyalian széplelkű hívő szívében foganhat meg az igény, hogy végül szegény Sátán is üdvözüljön. Megérdemelné? Miért is ne? Valójában Ő csupán játékszer Isten számára. Egyáltalán mit követett el? Most ne firtassuk, hogy a nevében micsoda borzalmakat vittek véghez. Erőszakos rituálék, gyújtogatások, gyilkosságok száradnak bizonyos sátánista szekták tagjainak lelkén. Mindenestre tény, hogy Istenre hivatkozva sokkal több gaztettet követtek és követnek el. A vallási fanatikusok azért veszedelmesek, mert az általuk szentnek vélt célok elérése végett aggodalom nélkül nyúlnak aljas eszközökhöz. A Sátán legnagyobb vétke, hogy lehetővé tette a gondolkodó ember megjelenését. Ha ősszüleink nem esznek a gyümölcsből, máig állati együgyűségben leledzenénk. Nem biztos, hogy jobban éreznénk magunkat. Legfeljebb nem tudnánk fogalmakat alkotni félelmeinkről és gyötrelmeinkről. Mivel képesek lettünk jó és rossz megkülönböztetésére, lehetőségünk nyílt az amúgy Istentől származó sötét erők elutasítására. Csak egy önmagára ébredt lényben bontakozhat ki a részvét képessége, ezzel együtt pedig a kegyetlenség és a durvaság megvetése.

A spirituális vakság

A beavatottak a rossz jelenlétének szükségességét bizonygatják. Okfejtésük logikus: például a gyönyör csak a fájdalomhoz viszonyítva nyeri el jelentését. Bűnök hiányában erényekről sem beszélhetnénk. Szakszerűen mindezt a következő formulában foglalhatjuk össze: a kibontakozó létezés elképzelhetetlen polaritás nélkül. Gondoljunk csak a Yin/Yang szimbólumra!
Eddig tulajdonképpen rendben is volnánk. A bajok akkor kezdődnek, amikor a beavatottakat a negatív erők aránytalan jelenlétének miértjéről kezdjük faggatni. Általában arra hívják fel a figyelmet, hogy a mindenségben végső soron rend van. Természetesen eme magasztos felismeréshez csakis abban az esetben juthatunk el, ha elsajátítjuk a jelenségek és történések isteni nézőpontból való szemléletének módszereit. Felül kellene hát emelkednünk emberi léthelyzetünkön. Mert ugyebár a rossz jelentéktelenné válik, amint elfordulunk a világtól, az élet ügyes-bajos helyzeteivel bajlódó embereket pedig szerencsétlen tévelygőknek tekintjük. Természetesen a kötelékeitől megszabadult szent érzéketlenné válhat. A dzsaina szerzetes nem elsősorban együttérzése kifejezése végett tartózkodik az összes lehetséges életforma elpusztításától. Nem akar magának rossz karmát, vagyis el akarja kerülni, hogy ismét meg kelljen születnie.

Buddhának igaza volt abban, hogy az élet természeténél fogva nem lehet kielégítő. A probléma megoldhatatlan, legfeljebb felül tudunk rajta emelkedni. A beavatottak azonban megfeledkeznek arról, hogy számos részleges gond igenis orvosolható. A társadalmi igazságtalanságokra spirituális magyarázatokkal előálló guru egyszerűen gazember. Mondhatjuk, hogy ördögi figura. Persze nyilván könnyebb egy jóravaló hajléktalannak a karmáról magyarázni, mint tenni valamit boldogulása elősegítése végett.

A sötét erők megfékezése

A rossz ugyan a létezés velejárója, nekünk mégis az a küldetésünk, hogy küzdjünk ellene. Nehéz dolgunk van, hiszen emberi eszményeink lassan semmivé foszlanak. Elhitetik velünk, hogy a sikeres élethez önzőnek, kegyetlennek kell lennünk. Mert ugyebár könyörtelenül átgázolnak azon, aki együttérzéstől vezérelve cselekszik. Az ördöginek méltán nevezhető hatalmasságoknak nem áll érdekükben az együttműködő, egymásra odafigyelő emberekből álló közösség megvalósulása. A gonosz csábítása ellen egy nagyon egyszerű formulát alkalmazhatunk, mely már sokfelé megfogalmazódott az idők során: ne tegyünk olyat, amit magunk számára nem kívánunk! Eme nagyszerű intelem bárkire alkalmazható, kivéve természetesen a mazochistákat.

Szeretnél még több ilyen és ehhez hasonló rejtélyes esetről olvasni? Akkor mindneképpen vedd meg a HIHETETLEN MAGAZIN aktuális számát!