A gyűrű hatalma

Ez utóbbiról persze mindenki tudni véli, hogy írója, Tolkien professzor angolszász-kelta mitológiai elemeket használt fel művében. Most azonban, hogy hamarosan a mozikba kerülhet a trilógia előzménye, Peter Jackson rendező A hobbit című filmje is, elérkezett az ideje, hogy megvizsgáljuk, léteztek-e varázsgyűrűk a történelem során.

Kutatásunk első lépéseként természetesen azt kell kiderítenünk, hogy J. R. R. Tolkien e monumentális tündérmeséhez mennyit merített a mitológiából, és mit költött hozzá saját, lenyűgöző fantáziájából. Ez a kérdés azonban nem is olyan egyszerű, hiszen meglehetősen sok európai legendában és művészeti alkotásban találkozhatunk különböző varázsgyűrűkkel. A legszembetűnőbb hasonlatosságot Richard Wagner operaciklusa, A Nibelung gyűrűje mutatja A Gyűrűk Urával. Ennek természetesen az az oka, hogy a nagy német zeneszerző maga is ősi germán mítoszokból építette fel művei librettóit. Legfontosabb alapanyaga pedig az úgynevezett Siegfried-legenda volt. És bár Wagner és Tolkien művei közel sem azonosak, A Nibelung gyűrűje nyolc fontos pontban mutat hasonlóságot A hobbittal és A Gyűrűk Urával. Ennek az az oka, hogy ez a nyolc motívum a legtöbb varázsgyűrűkről szóló európai legendában fellelhető, tehát az európai népek közös ősi élményéből táplálkozik. Ezen pedig már érdemes elgondolkodni, mert egy sűrűn felbukkanó momentumnak szinte bizonyosan létezik valóságalapja…. De mielőtt tovább nyomoznánk, nézzük meg, mi is a legendákban található nyolc egyezés:

A gyűrű átka

A varázsgyűrűk története legalább olyan szerteágazó, mint a Szent Grál legendája, ami több kutatót is arra ösztönzött, hogy összekapcsolja a két legendaciklust, s közös gyökereiket keressék – de erről talán majd egy másik alkalommal ejtünk több szót. Figyelmünket most inkább fordítsuk a Nibelung-legendakörre, hogy lássuk, mi az alapja a varázsgyűrűkről szóló elbeszéléseknek:

A nibelungok tulajdonképpen a Rajna törpéi, akik közül Andvari (germán megfelelője Alberich) olthatatlan szerelemre gyúlt a folyó sellői iránt. E sellők árulták el neki, hogy aki a Rajna mélyén található aranyból kovácsol gyűrűt magának, az a világ ura lesz. Ám az aranyat csupán az szerezheti meg a folyó mélyéről, aki örökre lemond a szerelemről, s átkot szór eme érzésre. A sellők nem hitték, hogy Andvari megteszi ezt, de a törpében erősebb volt a kapzsiság, mint a szerelem, ezért kimondta a szörnyű átkot és elvitte a folyó aranyát. A hegyek mélyén aztán gyűrűt kovácsolt belőle s hamarosan uralma alá hajtotta az összes nibelungot. Ezek a törpék egykor, az emberek ideje előtt a vidék mitikus őslakói voltak, akik valamilyen oknál fogva később elkorcsosultak. Mágikus erejükből azonban még maradt némi, így új királyuknak, Andvarinak varázssisakot készítenek, amely láthatatlanná teszi gazdáját vagy olyan alakot ölt rá, amilyet éppen az akar.

Andvari hatalmának híre hamarosan eljut az istenek fülébe is, akik közül Loki, a ravasz és ármányos isten furfangjával elnyeri a törpe minden kincsét, köztük a gyűrűt is. Mind közül ennek elveszése fáj leginkább Andvarinak, úgy érni, nem tud nélküle élni, ezért tehetetlen dühében újabb szörnyű átkot mond az ékszere. „Megátkozom a gyűrűt rettenetes átokkal! – kiáltja. – Halál fia legyen, aki hordja, semmibe ne lelje kedvét, eméssze örök aggodalom! A gyűrű ura a gyűrű nyomorult rabja legyen, reszkessen minden pillanatában a dicstelen halálig, míg a gyűrű újra vissza nem kerül hozzám. Vigyázz hát a rablott ékszerre, és átkomtól ne menekülj!” A gyűrű és a nibelungok kincse Lokitól szövevényes és gyilkosságokkal teli események útján egy Fáfnir nevű sárkányhoz kerül, akit majd Siegfriednek kell legyőznie.

Siegfried a gyűrű történetének és az egész germán-skandináv mitológiának kiemelkedő alakja. Mitikus hősökre jellemzően származása homályos, bár általában Odin (azaz Wotan) unokájának tekintik, mint a főisten Siegmund nevű fiának sarját. Öröksége egy varázserejű, ám törött kard, melyet nevelőapja, Regin segítségével kovácsol újra eggyé. A kardot Gramnak hívják, vele győzi le Siegfried Fáfnirt, a sárkányt s szerzi meg tőle a gyűrűt és a láthatatlanná tévő sisakot. Megfürdik a sárkány vérében, amely sebezhetetlenné teszi, ám nem figyel arra, hogy egy falevél a hátára tapad, így ott nem éri a sárkányvér s ezen a ponton Siegfried sebezhető marad.
„Nemes vad vagyok – mondja korábban a hős. – Egész életemben anyátlan fiú voltam, nem volt atyám sem, mint az embereknek szokott lenni, én mindig magányos vagyok.”

Életének további eseményeiről – melyet országonként másképp és másképp ismernek – összefoglalóan a Nibelung-ének tudósít, ennek ismertetésétől azonban most helyhiány miatt el kell tekintetnünk. A lényeg, hogy a Gyűrű átka a történet valamennyi szereplőjén beteljesedik.

A gyűrű keresése

A Nibelung-gyűrű története az első ezredforduló táján tűnik fel az angol mondákban, méghozzá rögtön a nagy nemzeti eposzban, a Beowulf-ban (melynek Robert Zeneckis-féle különleges filmváltozata karácsony táján futott a hazai mozikban). Ez az angol irodalom legősibb teljes terjedelmében (mintegy 3200 sor) fennmaradt írásos emléke, ám nem Britanniában, hanem Skandináviában játszódik a gótok körében. Érdekes módon a történet skandináv változatát csak nagyjából kétszáz évvel később jegyzi le egy ismeretlen izlandi költő Völsunga Saga című művében. Hogy mégis ezt tekintik korábbinak, annak az oka, hogy ez utóbbi mű bizonyíthatóan az eredeti Edda énekei nyomán íródott.

Az Edda egy hatalmas, 35 éneket tartalmazó gyűjtemény, a skandináv mitológia eredeti forrása, kútfője. Senki sem ismeri ezeknek a költeményeknek a pontos korát. Szájhagyomány útján terjedő változataik visszanyúlnak a nagy árja népvándorlás idejére, abba a történelem előtti korba, amikor a skandináv népek ősatyái még nomád törzsekben szétszóródva kóboroltak Európában. Ekkor születtek a mitikus hősökről szóló legendák.

Nyomozásunkban ennél a pontnál nem tudunk messzebbre ásni, legfeljebb következtethetünk. A Nibelung-ének nemcsak A Gyűrűk Urához szolgált alapul, de számtalan szállal kötődik az Arthur-mondakörhöz is. Szerzőjét a mai napig nem tudták azonosítani, de az bizonyos, hogy a történet jóval régebbi mítoszokból táplálkozik; elemei izlandi és norvég legendákban is fellelhetők. Feltevések szerint ennek az az oka, hogy a gyűrű átka valós történelmi eseményeket beszél el, azaz a mítosz valóban megtörtént dolgokra épít. Már csak az a kérdés, melyek lehetnek ezek?

A kutatók a keletről a Rajna középső vidékére vándorolt germán törzs, a burgundok történetében látják a választ, s a gyűrű átkát puszta metaforának tekintik. A törzs székhelye valaha valóban Worms vára lehetett, míg terjeszkedésüket az V. század elején a rómaiak meg nem állították, megalázó békét kényszerítve a burgundokra. Ezután 436 táján Attila hun seregei szállták meg a törzs területét s a nagy király állítólag húszezer burgundot ölt meg. Nem sokkal ezután a burgundok végleg áttelepedtek a mai Franciaország déli és Olaszország északnyugati részére.

Feltevések szerint ezek a drámai események alakultak át évszázadok alatt a Nibelung mítosszá. Persze ez csupán feltételezés, ráadásul egyáltalán nem meggyőző, és nem magyarázza meg, hogyan kerülhetett egy germán törzs történelme az izlandi sagákba. És miért pont egy gyűrű lett a történet főszereplője?