Még mindig töprengés tárgya, valójában mi lehetett a rendeltetése

Ráadásul nem ez az egyetlen lelet, hiszen ebből a korszakból mintegy 200 darab „molett" nőszobrocska került napvilágra Európában. A női jellegeket eltúlozták, szinte karikatúraszerűen, az arc kidolgozatlan maradt, általában hiányzott a kéz és láb. Felfoghatatlanul messze járunk a múltban: Kr. e. 27 ezer és 22 ezer között, a felső paleolitikum időszakában. Szibériától a Pireneusig, elég nagykiterjedésű (több mint 3000 km-ről van szó) területről származnak a szoborleletek.

Több mint száz éve bukkantak rá egy augusztusi napon

1908. augusztus 7-én szinte elveszett az aznapi leletek között, tisztogatás közben csodálkozott rá Josef Szombathy, a bécsi császári és királyi udvari Természettörténeti Múzeum régészeti-antropológiai részlegének vezetője. Az alsó-ausztriai Willendorf an der Wachau közelében, a Duna bal partján folytattak éppen ásatást, elődeink egyik őskőkori táborhelye után kutattak. 1998 óta csodálhatjuk meg a bécsi Természettörténeti Múzeumban a mindössze 11 cm aprócska hölgyet. A meztelen, idomoktól domborodó női alak egy ideig nem került a nyilvánosság elé, tudniillik a császári udvar szemérmetlennek tartotta.

A kőkorszaki férfiak erotikus „tárgya" lett volna?

Ez a legmeredekebb hipotézis. Pedig vannak olyan kutatók, akik arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a kisplasztikák az ősférfiak erotikus igényeire születtek. Nyilván nem ismerhettük az akkori ideálokat, de akárhogy is puhítjuk az ízlésünket, ezek a nőalakok nem „szexisek", nem arányosak, nem igazán vágykeltőek.

Akkor mégis inkább termékenység szimbólum?

Ha figyelmesen szemléljük, a nagy has és emlő akár áldott állapotra is utalhat. Más vélemények szerint ez azért ingatag elképzelés, mivel az akkor élő őseinknek tartaniuk kellett a túlnépesedéstől, és nem valószínű, hogy készítettek olyan kultikus tárgyakat, amivel a szaporodásra inspirálták volna magukat.

A természeti változások talán adhatnak magyarázatot

Nagyjából 22 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak kezdetén, ahogy a jéghatár egyre délebbre húzódott, a homo sapiens is kénytelen volt elhagyni Közép-Európát. Ahogy eltűntek a gazdagon füves tundrák, csökkent a növényevő állatok száma, elapadt az élelemforrás is. Így ezeket a szobrokat istennőként tisztelhették, hiszen a jövőt, a termékenységet jelenthette számukra.

A legújabb vizsgálatok sem vezettek konkrét eredményre

Egyik feltételezés sem vitathatatlan, hiába vizsgálták meg újra mikroszkópos módszerekkel a szobrot. Annyit sikerült kideríteni, hogy szemcsés mészkőből készítették, ilyen kő nem található a Duna mellett, hanem egy morvaországi őskori kőfejtőből származhat, a Stránská Skala mészkőhegységből. Ez a hely a lelőhelytől több mint 100 km-re található. Ez bizonyítékul szolgál arra, hogy az évszakok váltakozásával vándoroltak őseink. Az is bizonyos, hogy a Vénuszt vörös festékkel vonták be. A vörös színt temetkezésnél használták, viszont ilyen szobrocskák inkább a lakóhelyeknél kerültek elő, tehát maguknál tartották. Alig látható vonalak vannak a jobb felső karon, amelynek a jelentését még mindig nem sikerült megfejteni. Nem tudjuk, mit kapcsoltak őseink pontosan ehhez a figurához, de valószínűleg kultikus módon és céllal használhatták.