A tudósok még ma is szívesen vitatkoznak azon, hogy a történelem előtti időkben kik is voltak azok, aki elfoglalták Britannia földjét. Véres csatákat képzelnek maguk elé, ahol az egyik nép kiirtja a másikat és elfoglalja a helyét.
Először talán a „palackos” nép érkezett, háromezer évvel Krisztus előtt,
ők hozták magukkal a fémművességet, és vezetőiket dombokba temették, kedvenc „palackjaikkal” együtt. Utánuk jöttek a kelták, az elfogadott adatok szerint úgy i. e. 600 körül.
A kelták
De hogy voltak-e véres csaták? Azokban az időkben az új dolgok néha békésen terjedtek, és az sem biztos, hogy az újonnan érkezettek fejlettebbek voltak az őslakóknál. És hogy mikor jöttek a kelták? Nehéz megmondani, mert nem egy zárt és határozott népcsoportról van szó, kicsit más a nyelvük is, és néha egészen más a megjelenésük: volt közöttük alacsony, sötét, és magas, szőke népség is. Az első rájuk utaló leletek úgy i. e. 2000-ből származnak, és ez máris ellentmond az elfogadott teóriának. Sokan nekik tulajdonítják a Stonehenge építését is, csak éppen még az sem biztos, hogy mikor is készült.
A brit kelta társadalom sokat megőrzött a régi rendből, a szentélyeket meg az ünnepnapokat is. A naptáruk a Nap- és a Holdciklushoz is kötődött, ugyanúgy, mint a megalitok idején.
A kelta törzseket egymással a papság, a druidák kötötték össze. Ők őrizték a kultúrát, a vallást, a történelmüket, a törvényeket, és a tudást. Hatalmuk volt minden törzsfő felett, és miután hivataluk szent volt, ott éltek, ahol csak akartak, ott vetettek véget a törzsi vitáknak, ott előztek meg véres csatákat, hiszen ők voltak a törvények őrzői. Többek között ezért, vagy húszévnyi tanulás után lehetett csak valaki druida. És legalább ennyi időt tanultak a bárdok, a regösök is.
Mit tudunk a druidákról?
Amit ma a druidákról tudunk, azt elsősorban az ókori történetíróknak köszönhetjük, és ők koruk más nagy tudós népével hozzák egy sorba őket,
a pitagoreánsokkal, a káldeai (babiloni) csillagjósokkal. Hiszen legalább annyit tudtak ők is a csillagok mozgásáról, a föld és a világegyetem méretéről,
a természet dolgairól, a hallhatatlan istenekről.
Sőt, a lélekvándorlásban is hittek, volt egy olyan törvényük, mi szerint az adósságot a következő életben is le lehetett róni.
Hol alakult ki a druidizmus?
Kelták máshol is éltek Európában, a druidizmus azonban egyértelműen Britanniában alakult ki, valószínűleg kellett hozzá a kelták előtt ott élő népek kultúrája is. Mítoszai és legendái is Britannia helyeihez kötődnek, régebbi mesék alapján. Ugyanazokat a szent helyeket látogatták, mint elődeik, ugyanazokon
az ünnepnapokon. A hétköznapi élet nem sokat változott a kelták jöttével.
A társadalom ugyan egyre több rétegre oszlott, és a kelta törvények sem voltak olyan rugalmasak, de a régi szokások alapvetően megmaradtak.
És a különbségek?
Valami különbség a megalitkori papok, és a druidák között azért mégiscsak van: a druidák nem tisztelték többet a kőköröket (pedig a mai napig is áll belőlük nem kevés, nem csak a híres Stonehenge), hanem visszatértek a természeti helyek, források, ligetek imádásához, itt tartották a szertartásaikat.
Egy „államvallásban” általában akkor követelnek a papok egyre több áldozatot, ha szellemi erejük gyengül. Talán ezért kellett megépíteni hatalmas kőköröket, és a druidáknak nem volt erre szükségük.