A labirintusok titka

A chartres-i katedrális labirintusa a világ legnagyobb templomlabirintusa, és ha nem is a legrégibb, de a francia katedrálisok közül az egyetlen, amely változatlan állapotban fennmaradt. A labirintus átmérője csaknem 13 méter, átfogja a középhajó teljes szélességét. Tizenegyszer tekeredik az út a virág alakú középpont körül. 34 cm széles, fehér mészkő lapokból rakták ki, amelyeket keskeny, sötét márványbetétek választanak el egymástól. Középen egy hétleveles rozettába és a titokzatos, üres, középső kőbe torkollik. Az út hossza 294 méter. A labirintus a katedrális teljes újjáépítésekor 1220 körül készült, az építőmesterek neve ismeretlen. Sajnos, már régen nem látható, mert a széksorok szinte teljesen eltakarják. Mégis sokan ismerik képeslapokról, régi fényképekről és történelmi metszetekről. Prospektusokon, szemináriumi katalógusok ezoterikus emblémájaként is gyakran szerepel.

Zavarta a papokat

A valamivel régebbi sensi katedrálisban is volt egy valamivel kisebb, kerek labirintus, szintén 11 körúttal. Ezt 1768-ban tönkretették, mert a papságot zavarták a labirintuson játszadozó gyerekek. Ugyanerre a sorsa jutott tíz évvel később a reimsi székesegyház szögletes labirintusa is, mert némelyeket bosszantott a vidám fogócskázás. Máshol is voltak még labirintusok, de valószínűleg az előzőekhez hasonló okok miatt ezeket is megsemmisítették.
Az élet örömeit ellenző papság igyekezett elnyomni a templom falain belüli játékot és szórakozást. Ennek ellenére maradtak fenn középkori beszámolók a templomi labirintusokon folytatott táncokról és labdajátékokról.

Térden csúszó tisztelendők

A labirintusokat korábban „Jeruzsálemi útnak" is nevezték. A szájhagyomány szerint voltak olyan zarándokok, akik számára a Szent Városba túl fáradságos vagy túl drága lett volna a zarándokút, ezért ahelyett katedrálisukban, imát mormolva, térden csúsztak végig a labirintuson. A labirintus mindenekelőtt Jézus Krisztus útját jelképezi, a szenvedés útját a Golgotáig. Valamennyi templomlabirintusnak tizenegy tekervénye van. A középkori számjelkép szerint ez a bűnt és a mértéktelenséget jelzi, mellyel megszegik a tízparancsolatot. Végig kell menni a bűnös világ tizenegyszeres, tekervényes útján a vezeklés jegyében, így a labirintus a megtisztulás útjának tekinthető.

Labdázik a püspök

Régi beszámolókban találhatók utalások a sensi, auxerrei és chartres-i katedrálisok püspökeinek és káptalanjainak húsvéti játékairól és táncairól. Az ünnepi istentisztelet alatt - a sensi káptalan 1413-ban kiadott rendelete által előírt „hagyományoknak megfelelően” – játszottak a labirintusban. A papok a dal ritmusára táncoltak, a középen álló püspök pedig egy nagy labdát dobott sorban a táncolóknak, akik visszadobták neki azt. Az egyház magas rangú személyei tisztában voltak a szertartás pogány eredetével, ezért javasolták a játékok beszüntetését. 1538-ban törvényes határozat útján tiltották be a táncrítusokat, de Auxerre-ben, a labirintus 1690-es lerombolásáig még valószínűleg tartottak ilyen ünnepséget. A labirintusokat tehát tönkretették, és egyre kevesebben maradtak, akik ismerték a labirintusok titkát.

Ariadné fonala

De mit is ünnepelt húsvétkor a papság ezzel a számunkra idegen táncceremóniával? Homérosz az „Iliász" 18. énekében említ egy körtáncot, melyet Knósszoszban adtak elő. Ennek táncterét Daidalosz építette Ariadné, a labirintus úrnője tiszteletére, de Mükénéi agyagtáblácskák is felhívják a figyelmet a labirintus tánccal kapcsolatos jelentőségére. Talán egy kultikus csoporttáncra való utalás ez, melynek vonalvezetése egy labirintikus építményt igényel. Erre ma még nem tudjuk a választ.

A labirintus ősi jelkép. Az Alpok, a Földközi-tenger melléke és az északi területek bronzkori lakói kőfalakba vésték vagy festették ezt a szimbólumot. Régi sírokban találtak olyan ábrázolásokat, amelyeken stilizált emberi lények jönnek elő a labirintusból, mint az anyaméhből. Egy i. e. 7. századból fennmaradt etruszk vázán emberek csoportja táncol ki egy labirintusból. A csoportot és a labirintust összefonódott párok veszik körül.

Hogy sikerüljön a szülés

Indiában még ma is hétjáratú labirintust festenek a falra egy mágikus szertartás során, hogy sikeres legyen a szülés. A brit szigetekre az ún. „Turf Mazes”, a fűlabirintus a jellemző melyeket az árkokból és a töltésekből alakítanak ki. Formájuk a chartres-i labirintushoz hasonlóm és többnyire a templomok közelében találhatók. Így kézenfekvő az a eltevés, hogy ezeket papok vagy hívők használták szertartások során.

Kőrakások a mezőn, templomi domborművek vagy kőbe vésett jelek, így ábrázolják délkelet-ázsiai kéziratokban a labirintust. Az USA délnyugati részén élő hopi indiánok a krétai mintájú labirintust ismerik, és a Nap-Apa, Föld-Anya jelképeként használják. Más pueblo törzsek, a hopik szomszédságában, sziklafalba vésik és kosárba fonják a jelet. Tényleg meglepő, hogy ezt a jelképet egy bronzkori szardíniái sírban, pontosan ugyanolyan formában találták meg, mint az indiánoknál látható.

Svájci feministák most újra felfedezték a labirintust. A „Zürich Morgen" elnevezésű városrendezési terv keretében két nyilvános labirintust építenek fel. Egy kőlabirintust a krétai és egy növénylabirintust a chartres-i mintájára.