Az első jelenés

1981. június 24-én a 15 éves Ivanka Ivanković és a 16 éves Mirjana Dragičević - a Bijakovići faluból indultak el délutáni sétára. Mikor visszafele tartottak Ivanka a Podbrdo hegyre pillantott, és egy fényben ragyogó, fiatal nőt látott meg, akire nyomban azt mondta, hogy maga a Szűzanya. Mirjana viszont nem hitt neki és oda se nézett. Hazafele viszont belefutottak a 13 éves Milka Pavlović-ba, aki megkérte őket, hogy segítsenek neki a juhokat hazahajtani. Ám előbb Ivanka kikönyörögte, hogy nézzék meg a helyet, ahol a Szűzanyát látta. Mit ad Isten, mire odaértek, mind a hárman látták a meseszép női alakot.

Mirjanának feltűnt, hogy a nő ruhája nem ebből a korból való és hogy gyermeket tart a karjai között. Miközben a Szent Szüzet bámulták, megérkezett a 17 éves Vida Ivanković is. Mirjana felhívta rá a becses figyelmét, hogy nézzen már oda, mert oda, mert ott van a Szűzanya, de Vicka oda se pillantott csak sírva hazaszaladt a faluba, mert azt hitték ugratják őt. Ám később Vicka mégis összekanalazta a bátorságát a 20 éves Ivan Ivanković és a 16 éves Ivan Dragičević társaságában visszatértek. Naná, hogy ők is látták a jelenést.

Vicka leírása a Máriáról a következő: ezüstös szürke ruhát viselt fehér fátyollal, amiből kilógtak a fekete hajtincsei és égszínkék szemei, kicsi szív alakú szája van. Rózsaszínű arca szabályos és feje körül 12 csillagból álló „korona" lebegett, gyermekét pedig fátylával takarta. Egy puha felhőn állt, ami kicsivel a föld felett lebegett.
Úgy érezték a jelenés hívja őket, de senki sem mert közelebb menni ezért eltűnt. Nyomban haza is szaladtak elmesélni az esetet, de a szülők persze lehordták őket, hogy istenkáromló, ilyen dolgokkal viccelődni.

(A látnokok balról jobbra: Vicka Ivankovic, Jakov Colo, Mirjana Dragicevic, Ivanka Ivankovic, Marija Pavolic and Ivan Dragicevic)

A második jelenés

1981. június 25-én Ivanka, Mirjana és Vicka visszamentek a Crnica-hegy lábához. Velük tartott Marinko, Šito, néhány asszony és gyermek. Plusz Ivan Dragičević is, aki előző este megfutamodott. Ugyanabban az időben, mint tegnap, Ivanka pillantotta meg elsőnek a fényes nőalakot. Egy idős nő vette rá a gyerekeket, hogy menjenek oda hozzá, mert hívja őket. Majd háromszor erős villanás cikázott át a tiszta égen mindenki szeme láttára, és ekkor a kis Jakov térdre rogyott, hogy látja Máriát. Marija is mellé térdelt és megfigyelték, hogy ezúttal a kis Jézus nélkül érkezett. A Miatyánkot kezdték mondani, majd az Üdvözlégy Máriát. Mária velük imádkozott, de az Üdvözlégy elején mélyen hallgatott. Az imák után Ivanka vette a bátorságot és megkérdezte, hogy van az édesanyja. A Szent azt felelte, hogy jól van. Ugyanis édesanyja meghalt, de így már tudta a kis Ivanka, hogy anyja a mennyben van. Utána megkérdezték, hogy legközelebb is eljön-e újra és persze igenlő választ kaptak majd eltűnt. Csak utána vették csak észre, hogy Jakov a tüskék között esett térdre, Marija meg egy darázsfészekre térdelt, de nem volt rajtuk semmiféle sérülés.
Lefelé jövet a hegyről újra meglátták a Szűzanyát, aki mosolyogva azt mondta nekik: „Isten veletek angyalaim!"

(Ivanka Ivanković)

A gyerekek aznapi leírása szerint Mária 20 évesnek tűnt, nyúlánknak és arányos testalkatúnak. Szépségét nem lehet szavakba foglalni, hangja pedig olyan csengő hangzású, hogy nehéz elmondani annak, aki nem hallotta. Szeme olyan kék árnyalatú volt amilyet még sohasem láttak.

Este Vicka rokona, Marinko bement a plébániára, hogy megvitassa az eseményeket fra Zrinko atyával, ami a Podbrdón történik. Az atya nem izgatta fel magát, inkább megrándította a vállát és azt monda: „Akinek megadatott, hogy lásson, az nézze, akinek nem adatott meg, ne nézze."

A harmadik jelenés

1981. június 26-án már tömegével érkeztek Medjugorjeba és rögtön a Podbrdo felé vették az irányt. Délután 6 óra tájban indult fel a gyerekekből álló kompánia a hegyre. Milka is velük tartott abban a reményben, hogy ismét viszontláthatja a Szűzanyát, de csak azt látta, amit mindenki más, egy nagy villámot, amely végighasított az égen.
A hármas villanás után a gyerekek ismét a Szűzanyához szaladtak, térdre borultak előtte és imádkozni kezdtek. Akkora volt a tolongás, hogy valaki rálépett a Szűz palástjára, aki azonnal el is tűnt. Szegény lehet zokon vette. Nem csoda, hogy voltak, akik káromkodni kezdtek, de ráadásul rátámadtak a gyerekekre olyannyira, hogy Ivanka, Mirjana és Vicka az eszméletüket is elvesztették. Mire néhány eszüknél lévő normális ember rendet teremtett, a gyerkőcök ismét imádkozni kezdtek, mire ismét megjelent. Vicka – tegnap a nagymama javaslatához híven- ekkor egy kis üveg szentelt vízzel lelocsolta a Szűzanyát, és távozásra szólította fel, ha ő mégsem a Szűzanya volna, mert úgy vélték, ha Ördög vagy bármi ahhoz köthető gonosz dolog, akkor így nyomban eltűnik.

(Mirjana Dragičević)

Ahhoz képest, hogy megjelenik a Szűzanya egyenesen és frissen a Mennyekből és nyakon öntik egy kis húsvéti vízzel, csak kedvesen mosolygott. Mirjana megkérdezte ki ő, és a hölgy azt mondta, ő a Boldogságos Szűzanya. Mirjana ekkor a néhány éve elhunyt nagyapja felől kérdezte. Azt a választ kapta, hogy jól van, és nem kell aggódnia miatta. Ezután arra kérte, adjon valami jelet, hogy akik nem látják őt azok is higgyenek benne, de ezt nem teljesítette. Aztán megkérdezték, miért őket választotta ki. Erre azt felelte, hogy: „Nem választom mindig a legjobbakat." Utána megkérdezték, miért jött közéjük és mit vár tőlük. A Szűz azt mondta, hogy össze akarja tartani őket, mert jó hívők. Végül megállapodtak abban is, hogy eljön holnap is.

Marinkó szerint aznap kb. 3000 volt jelen. Akik nem láttak semmit az egészből, azok közül páran kábítószereseknek titulálták a gyermekeket. Hazafelé tartva a Szűz még egyszer megjelent nekik: „Béke, béke, béke! Békéljetek meg egymással, béküljön ki a nép, és béke uralkodjon Isten és az emberek között...!"

A negyedik jelenés

1981. június 27-én, a belügyi hatóságok erőszakkal elcipelték a látó gyermekeket Čitlukba, hogy orvosi vizsgálatoknak vessék alá őket. Eközben fra Jozo atya megérkezett a plébániára, ahol megtudta, hogy az emberek tömegesen özönlenek a faluba, mert a gyerekeknek megjelenik a Szűzanya. Az atyja óva intette őket a túlzott hittől, miszerint nem érdemes addig hinni bennük amíg az egyház el sem ismeri a jelenéseket és ki nem deríti az igazságot. Ezért arra kérte a népet, hogy ne menjenek fel a hegyre. Természetesen senki nem hallgatott rá. Annyira le volt hangolva hogy a népe ilyen babonás és hiszékeny, hogy maga akarta kikérdezni a gyerekeket, külön-külön.

(Vida Ivanković)

Délután már mindeni készenlétben állt, a hívők, a pap, meg a látnokok. Mária megjelent, a gyerekek odarohantak hozzá. Közben az ég alja a Podbrdón rózsaszínűvé vált, a közepén pedig a Szűzanya fénylő alakja jelent meg. Mindenki látta a fényességet.
Grgo Kozina, magnóra vette a gyerekek beszélgetését, mivel annyira közel volt a Szűzanyához és ezúttal ő lépett a palástjára. Mária nyomban el is tűnt. De úgy fest nem telt be nála végleg a pohár, amiért agyon tapossák a szép ruháját, és miután hátrébb terelték a népet a gyerekektől, visszatért. A gyerekek kérésére mindenki letérdelt, az a nagyjából 15 000 ember, aki megjelent a Crnicán. A jelenés után számos gyógyulás is történt, amiket fel is jegyeztek a plébánia krónikájában.

Mirjana elpanaszolta, hogy sokan kábítószereseknek csúfolják őket és segítséget kért. A Szűzanya azzal vigasztalta őket: „Angyalkáim, igazságtalanság mindig volt. Ne foglalkozzatok vele." Majd eltűnt, és mikor megindultak a hegyről lefele ismét megjelent, hogy közölje, holnap is eljön.

Folytatása következik...