Nagy mesemondó vagy titokzatos nemes?

Saint-Germain gróf saját vélekedése szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek és annak első feleségének természetes fia. Elvileg. Mivel a Rákóczi életrajzok nemigen tudósítanak első feleségről. Rákóczi Lipót Lajos György József Antal néven született 1696.május 28-án. Majd kitudja miért, de születése után a Habsburgok elrabolták vagy mások kicsempészték (itt is számos „vagy" van), de az biztos, a történelem szerint három évesen halottnak nyilvánították 1699-ben. Ám a valóságban Párizsba vitték, ahol Gian Gastone, az utolsó Medici herceg pártfogolta őt.

Ugyan a történészek szerint, az a legvalószínűbb, hogy II. Rákóczi Ferenc fia volt, de más források arra utalnak, hogy portugál, spanyol vagy itáliai születésű. Megint mások úgy vélekednek, hogy II. Károly spanyol királyözvegyének a fia volt. Egyszerűen nem lehet e kérdésben pontos adatokat találni, hol és mikor született. Arról nem beszélve, hogy az sem segített soha a rejtély kibogozásában, hogy ő maga is mindenkinek másik verziót adott elő.

És mindenütt leborultak előtte...

Egy 1710-es velencei látogatása alkalmával így írnak róla: 45 év körüli, átlagos testalkatú, kreol bőrű, barna hajú, ízlésesen, de visszafogottan öltözött, szép ékszerekkel díszítve magát, és igazán jómódú férfi. Életéről a megmaradt források azt mesélik, hogy hihetetlen gazdagsága ellenére nagyon visszafogott, szerény volt, aki még a szegényeknek is adakozott. Ezekben a leírásokban a legtöbb dokumentum megegyezik.A gond csupán az, hogy a feljegyzések nagyjából 1710 és 1794 között íródtak, ami felveti azt a kérdést, hogy akkor a gróf külseje nyolcvan év alatt semmit sem változott?

Az alábbi képen is látható gróf korának számos királyi és fejedelmi udvarában otthonosan mozgott. Jó kapcsolatot ápolt velük és a főnemességgel is. Vérbeli kalandorhoz híven, szinte egész életében utazott, megjárta Ázsiát, Franciaországot, Kalkuttát, Rómát, egész Európát. Mindenütt ismerték és tisztelték. Gyakran használt álneveket, mint például Montferrat márki, Tzarogy gróf, Ragozy herceg Bellamare gróf, Shoening lovag, Soltikoff gróf. De mit akarhatott mindezzel elérni, hogy mindenhova beédesgette magát? Van, aki szerint különleges képességeivel, spiritiszta tudásával akarta az uralkodókat szolgálni. Mások szerint nemzetközi kém volt és csaló.

Franciaországban, egyik rózsakeresztes barátja, Belle-Isle marsall bemutatta XV. Lajos francia királynak, akivel nyomban szoros barátságot kötött és az egész királyi családnak puszipajtása lett. Még velük is élt a Chambord királyi kastélyban. 1744-ben amikor XV. Lajos Metzben hirtelen halálos betegséggel esett az ágynak, Belle-Isle marsall Saint-Germaint küldte a segítségére. A király később „csodadoktornak" emlegette, mint aki megmentette az életét.

Európában, II. Frigyes porosz király rendkívül elfogult volt irányába és grófi címet adományozott neki, plusz politikai megbízásokkal látta el. Ő úgy jellemezte, Saint-Germaint, mint „akin soha nem tudott átlátni".

Rómában a Máltai lovagrendnél Solar bailli néven fontos bizalmi pozíciót töltött be. Majd 1737-1742 között a perzsa sah udvarában tartózkodott.

Oroszországban is élt egy kicsit III. Péter uralkodása alatt egészen II. Katalin trónra lépéséig. Egyesek szerint Georg Orloffal szövetkezve jutatta trónra Nagy Katalin cárnőt.

Különleges képességek birtokosa avagy egy csodabogár élete

A korabeli források alapján számos hajmeresztő tulajdonsággal rendelkezett. Alapból egy rendkívül művelt, tanult, szellemes, beszédes, szórakoztató pasas volt, akit különleges képességei miatt mindig is a társaság középpontjában állt. Folyékonyan beszélt németül, angolul, olaszul, portugálul, spanyolul, franciául, görögül, latinul, svédül, oroszul, szanszkritül, arabul, kínaiul és egyes források szerint még magyarul is. Képes volt egyszerre jegyzetelni jobb és bal kezével. Telepatikus képességével megérezte, ha jelenlétére valamelyik távoli városban vagy országban szükség volt. Gyakran úgy élt, mint egy filozófus, tanulmányozta a természetet és a laboratóriumában dolgozott.

(Chambord kastély)

Továbbá beavatott mester volt a rózsakeresztes, szabadkőműves és templárius körökben. Nyakig benne volt mindenben, aminek köze lehetett az ezotériához, de még annak keleti vonalán is. Otthon volt a meditáció és a koncentráció művészetében. Jós tehetségéhez egy jelentős esemény előre látása is kapcsolódik: D'Adhemar grófnő, Marie Antoinette királyné udvarhölgye azt írja emlékirataiban, hogy Saint-Germain előre látta és rajta keresztül megüzente a királynénak a forradalom kitörését, a királyi család pusztulását és a Bourbon-ház bukását.

Továbbá saját készítésű gyógyszereivel rengeteg embert meggyógyított. A főrendű hölgyeket különleges kozmetikumokkal látta el, amelyek hatására sokáig megőrizték a szépségüket. Egy francia grófnő például azt állította, hogy amíg használta a gróftól kapott elixírt, egyáltalán nem öregedett, így hosszú évekig 24 évesnek nézett ki.

A gróf talán még mindig él?

Ám legnagyobb kunsztja az, hogy örökéletű, legalábbis úgy hírlik, hogy birtokában van/volt az örök élet elixírjének receptjének. Saját szavai szerint, bár középkorúnak látszott, de már akkor is több száz éves volt. Mindezt pedig teljességgel nyíltan és őszintén vallotta be kortársainak, miszerint amíg mindennap felhörpinti a napi elixír adagját, nem öregszik és nem is hal meg. Már csak azért is adtak a szavára, mert szemmel láthatóan tényleg nem öregedett. Illetve meglepő részletességgel ismerte az elmúlt kétezer év történelmét, és úgy mesélt régmúlt uralkodók és hírességek dolgairól, mintha valóban személyesen ismerte volna őket.

Azt is feljegyezték vele kapcsolatban, hogy még a legnagyobb lakoma közben sem nyúlt ételhez, legfeljebb pár szem gyümölcsöt evett. Étrendjének alapját különböző őrölt gabonafélékből sütött kenyerek képezték. Húst többnyire nem evett, alkoholt nem ivott, gyümölcsöket, zöldséget és mézet fogyasztott. „Elvonulásai" alkalmával pedig rendszerint hosszú böjtöket tartott. Ez a különc diéta pedig ahhoz kellett, hogy a csodalöttye maximálisan fejthesse ki rajta a hatását.

Hogy sétálhat valaki a halála után?

De azért csak kering a történelem lapjain egy állítólagos halála. Az eckenfördei egyház anyakönyve szerint 1784 februárjában hunyt el Kasselben, ahol a Hessen-Casseli Károly kastélyában vendégeskedett. A hivatalos verzió szerint a gróf elhunyt és el is temették. Ezzel viszont az a probléma, hogy többen is látni vélték halála után. Egyesek szerint 1785-ben bizalmas tanácskozást folytatott Nagy Katalin cárnővel. 1788-ban pedig Chalons grófja beszélt vele a velencei Szent Márk téren. Az egyik utolsó említés 1822-ből származik, amikor látták felszállni egy Indiába induló hajóra.

Ma pedig a New Age és sokan mások felemelkedett mesterként (aztán lehet még itt jár köztünk) tekintenek rá és korának legnagyobb tudású és legtehetségesebb mágusára, ezoterikusára, spiritisztájára, bölcsére, ahogy tetszik.

Hagyatéka

Egy darab művet írt egész „életében", ez a La Trés Sainte Trinisophie. Az 1784-ben adták ki a 98 oldalas kéziratot, kézzel rajzolt illusztrációkkal, amelyben egy misztikus beavatási történetet mesél el. A mai napig nem sikerült megfejteni az esetleges mögöttes tartalmát, főleg a káldeai, görög, héber, arab és ismeretlen nyelvű szövegrészek miatt. De az biztosnak látszik, hogy mágiával és alkímiával kapcsolatos nagy titokról szól.

Kortársai jellemzése

„Mindenről tudomása van, mindenhez ért. Nagy társaság előtt kísérletben bizonyította, hogy a vas aranyhoz fogható szépségű fémmé alakítható át."

„Mindenkinek értékes ajándékokat ad át, maga azonban nem kér semmit, és soha nem hagy maga után adósságot." - írja róla ezeket Carl Cobenzl gróf Wenzel Anton Kaunitz grófnak

„Aki mindent tud és soha nem hal meg". – írja róla Voltaire

Casanova, aki gyakran fordult okkult praktikákhoz pénzszerzés végett, vetélytársként emlékezett meg róla e. Nem mellesleg azt is elismerte, hogy a gróf sikeres alkimista, hiszen többször is arannyá változtatott különféle fémtárgyakat, elsősorban érméket.
Úgyhogy minden esély meg van arra, hogy bárki, bárhol belebotoljon...