A mongol halálféreg- Az olgoj legendája

Míg az olgoj magyarra fordítva belet, addig a horhoj férget jelent. A beszámolók alapján leírhatjuk az olgoj kinézetét, hiszen azok nagyjából megegyeznek a lény megjelenésével kapcsolatban. Sötétvörös (néhány ember szerint sárga) teste az ötven vagy száz centiméteres hosszúságot érheti el. Az olgoj nem rendelkezik se fejjel, se szemekkel. A leírtak alapján mindenki előtt egy túlméretezett féreg képe rajzolódhat ki – ezt az álláspontot erősíti meg az az elmondás is, miszerint a teremtmény úgy mozog, mint egy giliszta. Mindezek után persze felmerülhet a kérdés: mégis mit árthat nekünk ez a nagyra nőtt csúszómászó?

A mítosszal kapcsolatban gyakran szokták emlegetni a következő történetet: „A házaspár egész napra elhagyja a jurtáját. Amikor visszatérnek, a padlón holtan fekve találják fiukat. A jurtából a vidék irányába egy furcsa barázda látszik, amelynek nyomvonalát követve a férfi egy érdekes élőlényre bukkan: egy hatalmas féregre, félig a homokba fúródva. Nyilvánvaló, hogy az ő lelkén szárad a gyermek halál. A férfi a puskatussal akarja leütni, de már késő. A féreg villámgyorsan felegyenesedik, az egyik vége érdekes buborék formára fújódik fel, és a helyszínen megöli a férfit. Hasonló sorsra jut a feleség is, aki eközben férje segítségére sietett…”

Bár az olgoj régóta tartja rettegésben a mongolok földjét, rémhíre viszonylag későn jutott el a nyugati világba – köszönhető ez a megszálló Szovjetuniónak és ideológiájának, mely szerint „a hiedelem nem volt összeegyeztethető a marxista filozófiával”. Ennek ellenére az orosz ügynökök próbálták meggyőzni a neves paleontológust, Roy Chapman Andrews-t a féreg felkutatására. Az őslénykutató azonban nem mutatott különösebb érdeklődést a rejtélyes szörnyeteg iránt: a több tízmillió évvel ezelőtt élt állatok megkövesedett maradványai sokkal inkább lázba hozták. Andrews egyik legnagyobb sikerének számít, hogy ő találta meg az első, épebb állapotban fennmaradt dinoszaurusz-fészket, benne a tojásokkal.

A téma iránt érdeklődők kizárólag a szóbeszédekre támaszkodhatnak a halálféreg utáni kutatásban. A kutatókat leginkább az érdekli, hogy pontosan hogyan is végez az olgoj szerencsétlen áldoztaival. Egyesek szerint a halálféreg egy rendkívül erős savval küldi át a másvilágra a pórul jártakat. Jürgen Merlich német kriptozoológus erről így nyilatkozott: „Az egyik mesélő szerint egy bizonyos kocsis bement egy jurtába, ahol az olgoj horhoj is tartózkodott. Ráborította a jurta közepén talált teásfazekat, majd kimenekült. A fazék sárga színű lett, és mintha szétmarta volna valami. Másvalaki arról beszél, hogy az anyaggal érintkező fém állítólag olyan lesz, mintha valamilyen savval öntötték volna le.”

Azok, akik túlélték az olgojjal való találkozást és látták annak támadását, gyakran arról számolnak be, hogy az képes négy-öt méter távolságból is gyilkolni. Ennek alapján néhányan azt feltételezik, hogy a rettenetes óriásgiliszta a valóságban sokkal inkább egy hüllő, egész pontosan egy kígyófaj a köpködő kobrák családjából. A Délkelet-Ázsiában előforduló indokínai köpködő kobra (Naja siamensis) akár három méterről is képes célba találni, ezzel szinte teljesen megvakítva az áldozatokat. Ezenkívül némelyik kobra színe hasonló az olgojéhoz… lehetséges lenne tehát, hogy a féreg tényleg egy kígyó? Aligha, hiszen ezt a feltételezést egy egyszerű oknál fogva hamar el kell vetnünk. Ugyan a kobrák mérge rendkívül erős, de ha az a kezet vagy a lábat éri, nem halálos.

A már említetteknél sokkal érdekesebb feltételezés, hogy az olgoj nem savval, de még csak nem is méreggel, hanem elektromossággal öl. Miért is lenne ez olyan elképzelhetetlen? Erre a mai állatvilágban is találunk példát. Az elektromos angolnák (Electrophorus electricus) akár 500 voltnyi feszültséggel is elkábíthatják zsákmányukat. Ám amíg az angolna vízi élőlény, addig a halálféreg a szárazföld szülötte, és a fizikai törvényei teljesen eltérően érvényesülnek a két különböző közegben. Ezen törvényszerűségek viszont kizárják annak a lehetőségét, hogy az olgoj több méterről küldött áramcsóvákkal végezzen az emberekkel.

A lelkes kalandorok azonban egy percre sem adták fel a reményt, és a helybeli mítoszok alapján kaptak némi útmutatást az olgoj-vadászattal kapcsolatban. A féreg, bár szereti a homokot és a meleget, gyakran előbukkan esőzés után, ugyanakkor a kutak vagy folyók közelségét is előnyben részesíti. Mindezek mellett a rettegett teremtményt felriasztja a vibráció is – állítólag azzal is elő lehet csalogatni a lényt, ha egy földbe szúrt karót egy másik bottal kezdünk el ütögetni. Erről rögtön a Tremors – Ahová lépek, szörny terem horrorklasszikus jutott az eszembe (és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül). Lehet, hogy a legenda ihlette meg magát a rendezőt is?

Az olgoj gyilkos természete ellenére manapság is igencsak nagy népszerűségnek örvend, így popkulturális hatása rendkívül sokrétű és szerteágazó. A már említett Tremors-nál szervesebben kapcsolódik a véres legendához a Steven R. Monroe rendezte film, amely – nemes egyszerűséggel – a Mongolian Death Worm címet kapta, és ami 2010-ben került vetítésre a mozikban. A 90 perces játékfilm mellett számos internetes flashjáték is e téma köré csoportosul: sok esetben a halálféreg bőrébe bújva okozhatunk páni félelmet a pixelkaraktereknek.

A felsoroltakon kívül találhatunk számos más, azoknál jóval szélsőségesebb példát is. Az olgoj, mint „márkanév” ugyanúgy fémjelez például egy dizájnstúdiót (Olgoj Chorchoj – design and architecture) vagy egy rockbandát (Olgoj Korkoj), mint egy asztali lámpát vagy épp ékszert. Állítólag a netes felhasználók is előszeretettel használják a lény megnevezését becenevük gyanánt – ám a mongolok olyannyira félnek a féregtől, hogy babonából senki sem mer ilyen nicknévvel regisztrálni…

Mindezek ellenére az évek alatt rögzített tanúságtételeket nem tekinthetjük hiteles, megbízható forrásoknak, s az esetek megoldását az sem könnyíti meg, hogy az elmúlt majd’ egy fél évszázad alatt egyetlen fénykép vagy videofelvétel sem készült a mongol halálféregről. Vajon eljön valaha is az idő, amikor sikerül lencsevégre kapni az olgojt? Vagy sosem sikerül megfejtenünk a mitikus feladványt, és a lény örökre a legendák rabja marad?