A rejtélyes hajó - Boxhall vallomása

Amikor a Titanic a jéghegyhez ütközött, az égboltot a Nagy Medve (Nagy Göncöl) csillagkép dominálta. A Vega ekkoriban kelt fel, a Procyon és a Capella pedig lenyugvóban voltak. A Mars körülbelül 11,5 fok magasan volt, a Jupiter pedig 5,1 fokkal volt a horizont fölött, és emelkedett. Ezen az éjjelen a Mars 0:54-kor nyugodott le, nagyon fényes volt, és vöröses színe miatt igencsak hasonlíthatott egy távoli hajó fényére. A fehér fényű Procyon 0:45-kor nyugodott le, és még a Marsnál is fényesebben világított. Az éjszaka nagyon sötét és csendes volt, és se a Tejút, se a Hold nem látszott az égen.
Nézzük meg, mi történt ekkor a hajón!


Az események Boxhall vallomása alapján

„Éjjel 0:45-kor Boxhall és George Arthur Rowe kormányos rakétákat kezdtek fellőni a hídról. Rowe folyamatosan lőtte a rakétákat, egészen 1:25-ig, amikor elfogyott az összes. Miközben Rowe a rakétákkal volt elfoglalva, Boxhall a horizontot fürkészte, és amikor meglátott egy gőzöst a távolban, ő és Rowe egy lámpa segítségével Morse-jeleket adtak le a hajónak, de nem sikerült kapcsolatot teremteni vele. Boxhall egyszer megkérdezte a kapitányt, hogy szerinte súlyos-e a helyzet, mire a kapitány azt válaszolta, hogy a hajó egy-másfél óra múlva elsüllyed.”



Boxhall vallomása

Fletcher szenátor: Tehát maga azt állítja, hogy látott egy gőzöst szinte pontosan maguk előtt, vagyis fényt látott azon az éjszakán, nagyjából az ütközéskor?

Boxhall: Nem sokkal utána, igen, uram.

Fletcher szenátor: Leírta azt a fényt? Milyen fajta fényt látott? Látott esetleg több fénypontot is?

Boxhall: Először két fénypontot láttam, amik egy gőzös árboccsúcsain lehettek, nagyon közel voltak egymáshoz, de aztán később közelebb jött a hajó, és végül már az oldalfényeit is láttam, szabad szemmel.

Fletcher szenátor: Közeledett magukhoz?

Boxhall: Nyilvánvaló, hogy igen, hiszen mi álltunk.

Fletcher szenátor: És milyen messze volt maguktól?

Boxhall: Úgy becsültem, hogy úgy 5 mérföldre lehet.

Fletcher szenátor: Milyen irányban?

Boxhall: Felénk jött.

Fletcher szenátor: Egy kissé a baloldali előrész irányában volt?

Boxhall: Fél vonással tért el a baloldali előrész irányától.

Fletcher szenátor: És látszólag maguk felé tartott?

Boxhall: Igen.

Fletcher szenátor: És ez mennyivel volt az ütközés után?

Boxhall: Ezt nem tudom megmondani. Nem sokkal az után volt, hogy jött a parancs, hogy a csónakokat vízre kell bocsátani.

Fletcher szenátor: Továbbra is látta a gőzöst?

Boxhall: Láttam a fényt, az összes fényt láttam persze, mielőtt csónakba szálltam, és éppen mielőtt beszálltam volna a csónakba, a gőzös mintha megfordult volna, és akkor már csak egy fénypontot láttam, amit a tatlámpájának gondoltam.

Fletcher szenátor: Ezek szerint akkor fordult meg, amikor már 5 mérföldnél közelebb volt magukhoz?

Boxhall: Igen, uram.

Fletcher szenátor: Ekkorra már kilőtték a Titanic rakétáit?

Boxhall: Igen, uram. Már azelőtt elkezdtem kilőni a rakétákat, hogy megláttam volna az oldalfényeket. Kilőttem a rakétákat, aztán olyan közel jött, hogy láttam az oldalfényeit a jobb oldali lámpáját.