A Sátán Bibliája

Méretei igazán elképesztők, magassága és szélessége 92 x 50 centiméter, vastagsága pedig nagyjából 22 centiméter. Súlya 75 kg körül van, méltán kiérdemelte hát a gigászi jelzőt. Pergamenre írták, aminek elkészítéséhez hozzávetőlegesen 160 állat bőrét használták fel. Jelenleg 312 lapból áll, ám eredetileg nyolccal több, azaz 320 lapos lehetett. A Sátán Bibliája elnevezés két okból ragadt rá. Az első a legenda, amely a könyv elkészültét övezi. A második, pedig a fóliánsban található ördögábrázolás, amely egyedülálló és méretét tekintve a leghatalmasabb a maga nemében.

A legenda

Az 1200.-as években járunk, Csehországban. A Podlazice kolostor egyik barátja várja, hogy a főapát döntsön a sorsáról. Komoly vétkek terhelik a szerzetes lelkét, ezért a kolostor vezetője súlyos ítéletet hoz. A barátot élve befalazzák a cellájába, ahol a szomjúság vagy az éhség végez vele. A szerencsétlen kegyelemért könyörög az Apátnak, de mivel az hajthatatlan, alkut ajánl. Megígéri a rendfőnöknek, hogy ír egy kódexet, amiben benne lesz a Biblia és az akkori világ összes tudása. Ezzel halhatatlan hírnevet szerez a bencések rendjének és a kolostornak egyaránt. Ráadásul ezt a monumentális művet a barát egyetlen éjszaka alatt szándékozott elkészíteni. Az apát tudta, hogy a szerzetes a lehetetlenre vállalkozik, ezért ráállt az alkura. A pap munkához lát, ám éjfél körül belátja vállalkozása reménytelenségét. Segítségért fohászkodik, mégpedig nem máshoz, mint a Sötétség Hercegéhez. Hívására megjelenik az Ördög, és megköttetik az üzlet. A szerzetes lelkéért cserébe az Ördög vállalja, hogy napkeltéig befejezi a könyvet, de szab még egy feltételt. Nevezetesen azt, hogy a pap Őt is fesse bele a kódexbe. A legenda szerint így született hát meg a Codex Gigas azaz a Sátán Bibliája.

A kódexben lévő Ördög-festményhez is fűződik egy különös hiedelem. Az a lap, ugyanis amelyen a Sátán képe található, sokkal sötétebb, mint a könyv többi oldala. Ráadásul az ominózus lap környékén található többi oldal is elkezdte felvenni ezt a sötétebb tónust. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy amilyen mértékben nő a Gonosz befolyása a Földön, úgy veszi át a hatalmat a fóliáns lapjai felett is. Bár ez igen tetszetős elmélet, nem sok köze van a valósághoz. Az elsötétedett lapok magyarázata, meglepő módon, nem más, mint a fény. A könyvet, elkészülte óta az Ördög képénél nyitották ki a legtöbbször, mivel az emberek erre a hírhedt festményre voltak a leginkább kíváncsiak. A pergamen pedig elszíneződött a fény hatására, és mivel ezeket az oldalakat érte legtovább a fény, így ezek sokkal sötétebbek lettek a kódex többi lapjánál.

A Codex útja

A könyv a 13. század elején íródott a Podlazice rendházban, és itt is maradt a század végéig. Ám ekkor pénzhiány miatt eladják a fóliánst egy Prága vidékén álló kolostornak. 1318-ban a Nagy Pestisjárvány eléri Csehországot is. A kór iszonyatos pusztítást végez az emberek között, a temetők megtelnek, és lassan nem tudnak mit kezdeni a halottakkal. A borzalmak mértékét jellemzi, hogy az elhunytak csontjaiból készült a Kutna Horai híres Csontkápolna. Ezután a kódex visszakerül eredeti helyére. Hogy a könyvet okolták-e a járványért vagy más ok miatt adták vissza a bencéseknek, nem tudni. Mindenesetre érdekes egybeesés. A könyv következő tulajdonosa II. Rudolf cseh király és Német-Római császár lett. Az uralkodó a mágia megszállottja volt és bármit megtett volna, hogy a magáénak tudja.
Sikerült megkörnyékeznie a könyv őrzésével megbízott apátot, és elérte, hogy neki ajándékozza a Codex Gigas-t. 1594-ben kerül a fóliáns a királyi gyűjteménybe. Ám új tulajdonosa számára sem hoz szerencsét. 1611-ben II. Rudolfot öccse Mátyás főherceg letaszítja a trónról. 1648-ban, a

Harmincéves Háború végén a svéd hadsereg katonái hadizsákmányként magukkal viszik a kódexet. A művet Krisztina királynőnek ajándékozzák és a Svéd Királyi Könyvtár gyűjteményébe kerül. A királynő 1654-ben áttér a katolikus hitre és lemond a trónról unokatestvére javára. Bár a Codex Gigas Krisztinát sem segítette hosszú és boldog uralkodáshoz, mégis a világ nyolcadik csodájának tekintették. 1697. május 7-én tűzvész tör ki a Stockholmi Palotában, és az egész épület porrá ég. A kódex majdnem megsemmisül, de az utolsó pillanatban egy szolgának sikerül megmentenie. A mai napig a Svéd Királyi Könyvtár tulajdonában van, pedig még Csehszlovákia első demokratikusan megválasztott köztársasági elnöke, Václav Havel is megpróbálta visszaszerezni.

A Codex Gigas

A könyv tartalmazza a Bibliát, Szent Izidor Etymologiae-t, Josephus Flavius Judaiké Arkhaiológia-ját, a Cseh Krónikát, egy kalendáriumot, démonűző egyházi szövegeket, varázslatokat és gyógyító praktikákat. Az egész mű latin nyelven íródott. Mivel megalkotása szinte lehetetlen feladatnak tűnik egy ember számára, sokáig tartotta magát az a nézet, hogy kódexmásoló szerzetesek egy kis csoportja készítette. De a legújabb vizsgálatok bebizonyították, hogy valóban egyetlen ember műve a Codex Gigas, sőt a kutatóknak sikerült azonosítani a mű szerzőjét is. A legenda azon része tehát igaz, hogy egy személy írta a fóliánst, bár korántsem egy éjszaka, hanem cirka 25-30 év alatt.

A tudósok „egyszerzős” teóriáját alátámasztó bizonyítékok a következők:

01. A kódex minden sorát gubacsból készült tintával írták. Mivel minden kódexmásoló maga készítette a tintáját, ezért ezek összetétele személyenként eltért valamelyest. A Codex Gigas-hoz használt tinta összetétele viszont állandó, ez pedig arra utal, hogy készítője és felhasználója is egyetlen személy volt.
02. A Codex Gigas írójának több munkája nem ismert, mivel elkészítése olyan hosszú időt vett igénybe, hogy valószínűleg ez volt élete egyetlen és fő műve.
03. A könyv kalligráfiája is egyetlen személyre enged következtetni. A mű írója nem tanult kódexmásoló volt, hanem egy lelkes és kitartó amatőr.
Az írás egész stílusa is egyetlen szerző jegyeit hordozza magán, így a kutatók szerint minden kétséget kizáróan egyetlen ember műve ez az elképesztő alkotás.

A szakértők egyébként rábukkantak a kódexben annak írójának a nevére is, ami latinul így hangzik: Hermann M. Inclus, vagyis lefordítva Remete Hermann. A szerző neve szolgálhatott alapul a kódex keletkezésének legendájához. Mivel az „inclus” szó jelentése megváltozott az idők folyamán, és már nem azt jelentette, hogy világtól elvonult, hanem azt, hogy bezárt. Ezért sokan azt gondolhatták, hogy Hermannt bezárták, vagy befalazták, ergo valami bűnt követett el. Így a legenda alapja egy véletlen félrefordításból született, amihez aztán mindenki hozzáköltött egy kicsit.
A Codex Gigas-t tehát egy olyan szerzetes írta, aki örök dicsőséget akart szerezni magának és rendjének azzal, hogy létrehoz egy ilyen monumentális művet. Ezért remeteként elvonult a világtól és annak szentelte életét, hogy megalkossa az Óriás Könyvet. Erőfeszítéseit siker koronázta, még ha a hírnév, amire szert tett, kétesebbre is sikeredett annál, mint amilyet valószínűleg szeretett volna.