Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
REJTÉLY-MISZTIKA

A sikoltozó koponyák titka

Szerző:
Szabó Anna
Úgy tűnik, vannak olyan koponyák, amelyek pusztán azért keltenek természetfeletti jelenségeket, mert kedvenc helyükön akarnak maradni. Sikoltoznak, furcsa dolgokat idéznek elő, ha netán az emberek megkísérlik eltávolítani őket szeretett „otthonukból”.

A szekrényben maradt koponya


Az angliai Somerset egyik csendes falujában, Chilton Cantelóban egy mohával lepett sírkő 1670-ből jelzi, egy bizonyos Theophilius Broome végső nyugvóhelyét - vagy legalábbis teste nagy részének nyugvóhelyét. Régi elefántcsonthoz hasonlóan fényes koponyája ugyanis több mint 300 éve egy szekrényben van, korábbi otthonában, Chilton Cantelo Majorban. Ezzel beteljesedett végakarata, miszerint fejének a házban kell maradnia. Nem meglepő, hogy örökösei kényelmetlenül érezték magukat. Ám gyorsan rájöttek, hogy a koponyának a test fennmaradó részeihez való temetésére tett kísérletek csak problémát okoznak mindenkinek.

Theophilius sírkövének felirata szerint „szomorú, bosszúságtól baljóslatú, ijesztő hangok” hallatszottak az egész faluban, amikor csak megkísérelték eltemetni a koponyát a test mellé. A hangok csak akkor hallgattak el, amikor a csontereklyét ismét visszahelyezték szekrényébe.


A koponya, amely haza talál


Egy másik koponya, amelyet a Manchester közeli Wardley Hallban tartanak, egy római katolikus pap koponyája, akit 1641-ben végeztek ki árulásért. Ez a koponya a manchesteri templom tornyán volt közszemlére téve, majd egy katolikus családhoz került, akik Wardley-ba vitték. Somerseti társához hasonlóan zajokat kelt, amikor elviszik a házból. Sőt, állítólag még erős viharokat is okozott, és nem volt hajlandó eltemetve maradni. Akármilyen hátborzongató, de valahogyan mindig haza talált.


A házfalba épített koponya


A humberside-i Burton Agnes Hall, egy gyönyörűen helyreállított Erzsébet kori kúria ad otthont Anne Griffith koponyájának. Anne apja, Sir Henry Griffith építtette a házat 1590-ben. Anne a halálos ágyán azt kérte, hogy halála után vágják le a fejét, és tartsák a házban. Családtagjai természetesen megígérték, hogy teljesítik kívánságát. A koponyát azonban néha elvitték a helyéről, és ilyenkor minden egyes alkalommal velőt rázóan sikoltozott egészen addig, amíg vissza nem került a házba. Hogy megakadályozzák a további természetfeletti dühkitöréseket 1900-ban beépítették a ház falába. És Burton Agnes Hall-ban azóta nyugalom van.


A sikoltozó koponyákról szóló legendák a brit folklór kicsiny, ám annál érdekesebb részét képezik. Az egyik feltételezés szerint az ilyen történetek a római-brit eredetű „alapozási áldozat” gyakorlatában gyökereznek – amikor is egy állati vagy emberi áldozatot temettek egy ház alapjaiba, hogy biztosítsák a szerencsét és kiengeszteljék az isteneket. Valószínűleg valami hasonló járhatott Anne Griffith és Theiphilius Broome agyában, amikor elmondták különös kívánságukat.


A megszegett eskük


Egy másik elmélet szerint a történetek abból a szóbeszéd szerinti szokásból erednek, hogy büntetésképpen falhoz állították a szerzeteseket és az apácákat, mert megszegték szüzességi fogadalmukat, noha valójában az ilyen kivégzések nagyon ritkán fordulhattak elő. A harmadik forrást a kelták jelenthetik. Vallásuk tisztelte a koponyát, és a kelták gyakran családi kincsként őrizték meg a levágott fejeket, vagy felajánlották őket az isteneknek. Kelta kultikus kőfejeket sok helyen találtak Nagy-Britanniában. Bármi is legyen eredetük, a sikoltozó koponyák egységesen ellenkeznek, ha elmozdítják őket választott helyükről.

Egy ilyen koponya lakik a dorseti Sherborne-hoz közeli Bettiscombe majorban. Bettiscombe, lágy téglából és fehér kövekből álló épület, a 17. század elején építtette a Pinney család, de vannak részei, amelyek ennél sokkal régebbiek. A földet, amelyen áll, már a történelem előtti időkben lakták.

A koponyáról szóló legrégebbi iratok a 18. század elejéről származnak, de maga a történet 1685-ben kezdődött. Akkor Azariah Pinney, Bettiscombe ura részt vett a II. Jakab elleni Monmouth-felkelésben. Mivel a vesztes oldalon állt, Pinney-t száműzték Nyugat-Indiába. Mint később kiderült, családja ott is virágzott, és unokája, John Frederick Pinney vissza tudott térni Dorsetbe, ősei földjére. Vele jött egy fekete rabszolga is, aki a háztartás része lett. John megígérte a ragszolgának, hogy halálakor testét visszaviszi Afrikába, ahonnan gyerekkorában a rabszolgahajcsárok elhurcolták. John azonban sajnos előbb halt meg. Amikor tehát nem sokkal utána a rabszolga is meghalt, senki sem tartotta be a neki tett ígéretet, és testét a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra, ura sírjának közelében. Ám a holttest nem nyugodott békében, és mintha gyászos nyöszörgés hallatszott volna a sírból. Ráadásul rossz termés, állatfertőzések és viharok kísérték a nyöszörgés hónapjait. Végül a koponyát visszavitték fogadott otthonába, a majorba. Itt végül békésen nyugodott, kettős szerepet betöltve: családi ereklye volt, és ártalmakat hozott azokra, akik elmozdították helyéről.


A rémisztő bosszú


A helyi folklór szerint az utolsó alkalommal, amikor megpiszkálták a koponyát, az annak rendje és módja szerint bosszút is állt. A 20. század elején Bettiscombe bérlője egy féktelen karácsonyi partit adott a majorban, mielőtt még elköltözött volna Ausztráliába. A buli alatt felkapta a koponyát, és beledobta a lóitatóba, ami a ház oldalánál állt. Másnap reggel a koponyát nem az itatóban találták, hanem a küszöbön. Hogyan jutott oda, amikor fel kellett másznia egy lépcsőn, és át kellett mennie egy kövezett tornácon? Az egyik elmélet szerint odafújta a szél, de ennek egy nagyon furcsa és erős szélnek kellett akkor lennie. Az incidenstől számított egy éven belül a bérlő hirtelen meghalt Ausztráliában, és azóta is úgy tartják, hogy a koponya átkozta meg.


A furcsa meglepetés


Akár milyen furcsa is, de valójában a Bettiscombe major sikoltozó koponyája valószínűleg nem a rabszolgáé. Az 1950-es években Pinney kérésére a Királyi Sebészeti Főiskola professzora, Gilbert Causey megvizsgálta a koponyát. Meglépetésre, azt állította, hogy a koponya sokkal régebbi, mint bárki is gondolta volna. Szerinte egy történelem előtti korban élt, finom arcvonású lány koponyája, aki valószínűleg 3-4000 évvel ezelőtt halt meg. Hogyan került Bettiscombe majorba, és miért fűződnek hozzá ilyen furcsa legendák?


Kard általi halál


Van némi bizonyíték a bettiscombe-i földterületen valaha létezett római-brit településre, ami viszont az „alapozási áldozat” elméletére mutat. De ha Causey professzor becslése helytálló, akkor a koponya néhány száz évvel megelőz mindenféle, valaha itt állt házat.

Érdekes párhuzamot lehet viszont állítani a kenti Reculver sikoltozó szellemeivel. Hosszú éveken át tartotta magát az a legenda, hogy egy korai római település mellett hallott sikolyok és kiáltások az itt lemészárolt gyermekek szellemeitől származnak. 1964-ben archeológiai ásatások kezdődtek, amelynek során számos gyermekkoponya és csont került elő a föld mélyéről. Az egyiken olyan jelek voltak, amelyek arra utaltak, hogy a gyermek kard által halt volna meg. A csontvázak sokkal régebbiek voltak, mint a római kori település, néhányuk az i.e. 1000 és 500 közötti évszázadokból származott.


Egy furcsa elmélet


Maga Michael Pinney állt elő a koponya Bettiscombe-ba való érkezésének hihető, bár furcsa elméletével: lehetséges, hogy saját maga jutott el oda. A major mögött a Pilsdon Pen erdős lejtői messze a legmagasabb kémény fölé nyúlnak. A dombtetőn történelem előtti maradványok látszanak, amelyek nagyjából akkor keletkeztek, mint a Maiden Castle, a hatalmas földsáncerőd, ami innen csak néhány kilométerre dél-keletre fekszik. A kunyhók köreinek romjai mellett a dombtetőn kicsi sírhalmok és kőkupacok is találhatók. Pinney kiásott egyet-kettőt, engedelmeskedve archeológusi kíváncsiságának. Elmagyarázta, hogy nem tudja bizonyítani, de nagyon erős a gyanúja, hogy a koponya valahogy kiszabadult a fellazult talajból a dombtetőn, belebukdácsolt a patakba, majd a meder alján legurult a lejtőn, ide, a házakhoz. Pinney véleménye szerint egy ilyen lelet traumatikus élményt okozhatott a babonás korban. Lehet, hogy megtalálója meg akart szabadulni tőle. De lehet, hogy valóban történtek különös dolgok, amelyek meggyőzték arról, hogy a koponya ott akar maradni, ahol landolt. Aztán ahogy terjedt a koponya megtalálásának híre, úgy dagadt a vele kapcsolatos mendemonda is.
A Pinney család nyugodalmasan élt a bizarr ereklye ellenére is. Eddig még mindig megakadályozták, hogy a családi „örökség” az öreg major falain kívülre kerüljön. Ugyanakkor állítólag más, nyilvánvalóan emberkéz készítette, kristálykoponyák is adnak ki hangokat és mutatják be különleges hatalmukat – némelyük még feltételezett ördögi erőt is gyakorol azok felett, akik kigúnyolják őket.

Haláli fejek


Rejtélyes eredetű, csodálatos kristálykoponyákról gyakorta tartják azt, hogy látványos reakciókat váltanak ki, és fontos misztikus jelentőségük van. Például a Mitchell-Hedges koponyát állítólag Brit-Hondurasban találták egy maja templom alatt. Állítólag 3600 éves és egy darab kőkristályból készült, ami a szakértők szerint legalább 150 évig tartott. Néhányan azt állítják, hogy képeket láttak benne, morgó hangokat vagy kántálást hallottak. Érdekes, hogy a koponya gyakran okoz kínzó szomjúságot. Éppen ilyen furcsa, hogy elismerten figyelemre méltó gyógyító erővel is rendelkezik, és csodálatos gyógyulásokról beszélnek azok, akik a közelében voltak.

Anna Mitchell-Hedges, a koponya tulajdonosa és őrzője elmondta, hogy néhányan ijesztőnek találják még azt is, hogy egy szobában legyenek a koponyával.

Anton LaVey a közismert sátánhívő, még azt is kijelentette, hogy maga a Sátán készítette a koponyát. Mások ugyanakkor úgy vélik, hogy a koponyát egy szellem vagy egy poltergeist tartja hatalmában – ez talán nem is annyira vad gondolat, hiszen sokan úgy vélik, hogy a kristályok képesek magukba szívni az élő energiákat.


 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL