A sikoltozó koponyák titka

A szekrényben maradt koponya

Az angliai Somerset egyik csendes falujában, Chilton Cantelóban egy mohával lepett sírkő 1670-ből jelzi, egy bizonyos Theophilius Broome végső nyugvóhelyét - vagy legalábbis teste nagy részének nyugvóhelyét. Régi elefántcsonthoz hasonlóan fényes koponyája ugyanis több mint 300 éve egy szekrényben van, korábbi otthonában, Chilton Cantelo Majorban. Ezzel beteljesedett végakarata, miszerint fejének a házban kell maradnia. Nem meglepő, hogy örökösei kényelmetlenül érezték magukat. Ám gyorsan rájöttek, hogy a koponyának a test fennmaradó részeihez való temetésére tett kísérletek csak problémát okoznak mindenkinek.

Theophilius sírkövének felirata szerint „szomorú, bosszúságtól baljóslatú, ijesztő hangok” hallatszottak az egész faluban, amikor csak megkísérelték eltemetni a koponyát a test mellé. A hangok csak akkor hallgattak el, amikor a csontereklyét ismét visszahelyezték szekrényébe.

A koponya, amely haza talál

Egy másik koponya, amelyet a Manchester közeli Wardley Hallban tartanak, egy római katolikus pap koponyája, akit 1641-ben végeztek ki árulásért. Ez a koponya a manchesteri templom tornyán volt közszemlére téve, majd egy katolikus családhoz került, akik Wardley-ba vitték. Somerseti társához hasonlóan zajokat kelt, amikor elviszik a házból. Sőt, állítólag még erős viharokat is okozott, és nem volt hajlandó eltemetve maradni. Akármilyen hátborzongató, de valahogyan mindig haza talált.

A házfalba épített koponya

A humberside-i Burton Agnes Hall, egy gyönyörűen helyreállított Erzsébet kori kúria ad otthont Anne Griffith koponyájának. Anne apja, Sir Henry Griffith építtette a házat 1590-ben. Anne a halálos ágyán azt kérte, hogy halála után vágják le a fejét, és tartsák a házban. Családtagjai természetesen megígérték, hogy teljesítik kívánságát. A koponyát azonban néha elvitték a helyéről, és ilyenkor minden egyes alkalommal velőt rázóan sikoltozott egészen addig, amíg vissza nem került a házba. Hogy megakadályozzák a további természetfeletti dühkitöréseket 1900-ban beépítették a ház falába. És Burton Agnes Hall-ban azóta nyugalom van.

A sikoltozó koponyákról szóló legendák a brit folklór kicsiny, ám annál érdekesebb részét képezik. Az egyik feltételezés szerint az ilyen történetek a római-brit eredetű „alapozási áldozat” gyakorlatában gyökereznek – amikor is egy állati vagy emberi áldozatot temettek egy ház alapjaiba, hogy biztosítsák a szerencsét és kiengeszteljék az isteneket. Valószínűleg valami hasonló járhatott Anne Griffith és Theiphilius Broome agyában, amikor elmondták különös kívánságukat.

A megszegett eskük

Egy másik elmélet szerint a történetek abból a szóbeszéd szerinti szokásból erednek, hogy büntetésképpen falhoz állították a szerzeteseket és az apácákat, mert megszegték szüzességi fogadalmukat, noha valójában az ilyen kivégzések nagyon ritkán fordulhattak elő. A harmadik forrást a kelták jelenthetik. Vallásuk tisztelte a koponyát, és a kelták gyakran családi kincsként őrizték meg a levágott fejeket, vagy felajánlották őket az isteneknek. Kelta kultikus kőfejeket sok helyen találtak Nagy-Britanniában. Bármi is legyen eredetük, a sikoltozó koponyák egységesen ellenkeznek, ha elmozdítják őket választott helyükről.

Egy ilyen koponya lakik a dorseti Sherborne-hoz közeli Bettiscombe majorban. Bettiscombe, lágy téglából és fehér kövekből álló épület, a 17. század elején építtette a Pinney család, de vannak részei, amelyek ennél sokkal régebbiek. A földet, amelyen áll, már a történelem előtti időkben lakták.

A koponyáról szóló legrégebbi iratok a 18. század elejéről származnak, de maga a történet 1685-ben kezdődött. Akkor Azariah Pinney, Bettiscombe ura részt vett a II. Jakab elleni Monmouth-felkelésben. Mivel a vesztes oldalon állt, Pinney-t száműzték Nyugat-Indiába. Mint később kiderült, családja ott is virágzott, és unokája, John Frederick Pinney vissza tudott térni Dorsetbe, ősei földjére. Vele jött egy fekete rabszolga is, aki a háztartás része lett. John megígérte a ragszolgának, hogy halálakor testét visszaviszi Afrikába, ahonnan gyerekkorában a rabszolgahajcsárok elhurcolták. John azonban sajnos előbb halt meg. Amikor tehát nem sokkal utána a rabszolga is meghalt, senki sem tartotta be a neki tett ígéretet, és testét a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra, ura sírjának közelében. Ám a holttest nem nyugodott békében, és mintha gyászos nyöszörgés hallatszott volna a sírból. Ráadásul rossz termés, állatfertőzések és viharok kísérték a nyöszörgés hónapjait. Végül a koponyát visszavitték fogadott otthonába, a majorba. Itt végül békésen nyugodott, kettős szerepet betöltve: családi ereklye volt, és ártalmakat hozott azokra, akik elmozdították helyéről.

A rémisztő bosszú

A helyi folklór szerint az utolsó alkalommal, amikor megpiszkálták a koponyát, az annak rendje és módja szerint bosszút is állt. A 20. század elején Bettiscombe bérlője egy féktelen karácsonyi partit adott a majorban, mielőtt még elköltözött volna Ausztráliába. A buli alatt felkapta a koponyát, és beledobta a lóitatóba, ami a ház oldalánál állt. Másnap reggel a koponyát nem az itatóban találták, hanem a küszöbön. Hogyan jutott oda, amikor fel kellett másznia egy lépcsőn, és át kellett mennie egy kövezett tornácon? Az egyik elmélet szerint odafújta a szél, de ennek egy nagyon furcsa és erős szélnek kellett akkor lennie. Az incidenstől számított egy éven belül a bérlő hirtelen meghalt Ausztráliában, és azóta is úgy tartják, hogy a koponya átkozta meg.

A furcsa meglepetés

Akár milyen furcsa is, de valójában a Bettiscombe major sikoltozó koponyája valószínűleg nem a rabszolgáé. Az 1950-es években Pinney kérésére a Királyi Sebészeti Főiskola professzora, Gilbert Causey megvizsgálta a koponyát. Meglépetésre, azt állította, hogy a koponya sokkal régebbi, mint bárki is gondolta volna. Szerinte egy történelem előtti korban élt, finom arcvonású lány koponyája, aki valószínűleg 3-4000 évvel ezelőtt halt meg. Hogyan került Bettiscombe majorba, és miért fűződnek hozzá ilyen furcsa legendák?

Kard általi halál

Van némi bizonyíték a bettiscombe-i földterületen valaha létezett római-brit településre, ami viszont az „alapozási áldozat” elméletére mutat. De ha Causey professzor becslése helytálló, akkor a koponya néhány száz évvel megelőz mindenféle, valaha itt állt házat.

Érdekes párhuzamot lehet viszont állítani a kenti Reculver sikoltozó szellemeivel. Hosszú éveken át tartotta magát az a legenda, hogy egy korai római település mellett hallott sikolyok és kiáltások az itt lemészárolt gyermekek szellemeitől származnak. 1964-ben archeológiai ásatások kezdődtek, amelynek során számos gyermekkoponya és csont került elő a föld mélyéről. Az egyiken olyan jelek voltak, amelyek arra utaltak, hogy a gyermek kard által halt volna meg. A csontvázak sokkal régebbiek voltak, mint a római kori település, néhányuk az i.e. 1000 és 500 közötti évszázadokból származott.

Egy furcsa elmélet

Maga Michael Pinney állt elő a koponya Bettiscombe-ba való érkezésének hihető, bár furcsa elméletével: lehetséges, hogy saját maga jutott el oda. A major mögött a Pilsdon Pen erdős lejtői messze a legmagasabb kémény fölé nyúlnak. A dombtetőn történelem előtti maradványok látszanak, amelyek nagyjából akkor keletkeztek, mint a Maiden Castle, a hatalmas földsáncerőd, ami innen csak néhány kilométerre dél-keletre fekszik. A kunyhók köreinek romjai mellett a dombtetőn kicsi sírhalmok és kőkupacok is találhatók. Pinney kiásott egyet-kettőt, engedelmeskedve archeológusi kíváncsiságának. Elmagyarázta, hogy nem tudja bizonyítani, de nagyon erős a gyanúja, hogy a koponya valahogy kiszabadult a fellazult talajból a dombtetőn, belebukdácsolt a patakba, majd a meder alján legurult a lejtőn, ide, a házakhoz. Pinney véleménye szerint egy ilyen lelet traumatikus élményt okozhatott a babonás korban. Lehet, hogy megtalálója meg akart szabadulni tőle. De lehet, hogy valóban történtek különös dolgok, amelyek meggyőzték arról, hogy a koponya ott akar maradni, ahol landolt. Aztán ahogy terjedt a koponya megtalálásának híre, úgy dagadt a vele kapcsolatos mendemonda is.
A Pinney család nyugodalmasan élt a bizarr ereklye ellenére is. Eddig még mindig megakadályozták, hogy a családi „örökség” az öreg major falain kívülre kerüljön. Ugyanakkor állítólag más, nyilvánvalóan emberkéz készítette, kristálykoponyák is adnak ki hangokat és mutatják be különleges hatalmukat – némelyük még feltételezett ördögi erőt is gyakorol azok felett, akik kigúnyolják őket.