Kopp-kopp... 50-es házszám?

Eredetileg ugyan lakónegyednek épült, a Berkeley Square mégis csak egyetlen lakóházból áll, a többi ugyanis üzleti célokra lett átalakítva. A régi Anglia ódon hangulatú arisztokratikus épületei között csak egy eltérő épület van – az 50-es számú ház. Hírhedten az egyik legjobban kísértett épület Londonban, melyről az a legenda járja, hogy egy ördögi entitás otthona - egy titkos lénynek, egy poltergeistnek, vagy talán egy démonnak. Tulajdonképpen senki nem tudja, mi az, ezért hívják „Ismeretlen Lénynek, vagy Dolognak".

Hátborzongató legendák és Robert Warboys

Az 50-es szám alatti ház földszintjét jelenleg a Maggs Fivérek Antik Könyvesboltja birtokolja, és nem csodálkozhatunk azon, hogy az ott dolgozókat nem engedik fel a felső emeletre. Mindjárt meglátjuk miért. A névtelen lény első feljegyzett megjelenése az 1840-es évekre nyúlik vissza. Míg egy este az ifjú nemes, Robert Warboys felhörpintett egy pohárka likőrt, elmesélték neki, hogy nyugtalanító legendák terjengnek a Berkeley Square 50. alatti házról. Robert éppen 20 éves volt, és bizony a fiatalság hevessége keveredett a likőr részegítő hatásával, ezért gyorsan elodázta a történetet, mondván, ez csak dajkamese. Odáig merészkedett, hogy kihívásból eltöltött egy éjszakát a ház balszerencsés emeletén.

Az egyezség szerint Warboys megjelent az 50-es szám alatt, majd némi, a háztulajdonossal folytatott vita után vonakodva felengedték a második emeletre. Kapott egy pisztolyt, és egy gyertyát, majd szóltak neki, hogy nyugodtan húzza meg a csengőzsinórt, bármilyen gyanús jelet észlel, az ugyanis a tulaj szobájában jelez. Éjfél után 45 perccel a ház ura durva csengetésre ébredt, melyet nem sokkal később pisztolylövés követett. Amikor felrohant Warboys szobájába, nem talált mást, mint annak élettelen testét, amely a sarokban kuporodott, szemei kidülledtek a borzalomtól, ajkai felhúzódtak az ínyéről, füstölgő pisztolyát pedig a kezében tartotta. Tulajdonképpen Warboys rálőtt a lényre, de hiába, a golyó a szemközti falba fúródott. Ugye nem kell mondanunk, hogy ő is a számtalan áldozatok egyike lett?

A bűnöző tengerészek

Két részeg tengerész, Robert Martin és Edward Blunden, 1943 egyik éjjelén rótták a Berkeley Square utcáit, amikor megpillantották az 50-es házszámnál lógó „KIADÓ" táblát. Mivel nem volt a zsebükben egy fitying sem, elhatározták, hogy betörik az üres ház alagsori ablakait, és ott töltik az éjszakát. A bejutáskor iszonyodva vették tudomásul, hogy a padló nyirkos, patkányoktól hemzseg, ezért úgy döntöttek, hogy inkább az emeleten keresnek maguknak fekhelyet.

Találtak is egy száraz, kényelmesnek vélt szobát, és rögtön be is rendezkedtek, mondván, egy pihentető éjszakát töltenek el a melegben. Éjfélkor azonban az ajtó kívülről felszakadt, és furcsa hangok szűrődtek be rajta - olyan volt, mintha valaki lassan vonszolná magát a folyosón. A két felriadt tengerész azonnal kiugrott az ágyból, ám ekkor életük legborzalmasabb látványában részesültek.
Egy lény ugrott be a szobába, megragadta Blundent, majd a csápjaival és megfojtotta.

Martin sikoltva menekült és hamarosan elért egy járőröző rendőrt, aki bár szkeptikusan fogadta a történetét, követte őt a megbabonázott házba. Ott átkutatott minden szobát, azt is, ahol az éjszakát töltötték, mielőtt beléptek a sötét alagsorba, ahol megtalálták Blunden siralmasan széttépett holttestét, szemeit egy kifürkészhetetlen borzalomra meresztve, és nyakát erőszakkal kitekerve.

Paranormális nyomozások és régebbi jelenségek

Az 1920-as években Harry Price paranormális nyomozó régi újságpapírok darabkáit vizsgálta, és bizony sok régi beszámolóra bukkant az ismeretlen dologgal kapcsolatban. Price azt gondolta, hogy az 1790-es években egy csoport zsivány látogatta az 50-es házszámot, ahol hamis pénzt nyomtattak és sok más tiltott tevékenységet folytattak, furcsa hangokat produkálva, hogy elijesszék a szomszédokat titkos bázisukról. Nem sokkal ezután a bűnbanda tagjait elfogták, és meghaltak, bár egy 1870-ből származó újságban a „Notes and Queries"-ben a következőket írták: „A Berkeley Square rejtélye, még mindig rejtély. A Mayfair-i kísértetjárta ház története néhány szóval így foglalható össze: a ház, melynek legalább egy szobája van, ahol természetfeletti atmoszféra uralkodik, mely a testre és az elmére nézve is végzetes. Egy lány, aki látta, hallotta, és érezte a borzalmat benne, megőrült és soha nem épült fel az elméje. Egy úriember (Robert Warboys), aki nem hitt a szellemekben, bátorkodott a házban aludni, és holttestét a padlón találták miután hiába rángatta a csengőzsinórt segítségért. Azt híresztelik, hogy a hasonló esetek mind halállal végződnek vagy minimum őrülettel. Ha a ház fő falait megérintjük, azt tapasztaljuk, hogy elektromosan ráznak. A ház lakatlan, két idős ember, egy férfi és a felesége a gondnokok, de ők sem tudnak bejutni abba a bizonyos szobába. Zárva tartják, a kulcs egy rejtélyes és látszólag névtelen személy kezében van, aki hathavonta jön a házba, bezárja az idős házaspárt az alagsorba, majd kinyitja a szobát és órákra elfoglalja azt."

Price végül arra a következtetésre jutott, hogy az 50-es számú ház egy „furcsa poltergeist" otthona.

A Névtelen Borzalom nevesítése

A névtelen lény meghatározása változó: egy sötét,éles karmú lénytől egy csúszós formátlan szörnyig terjed a jellemzése . Míg a legtöbb paranormális kutató megegyezik abban, hogy ez egy durva kísértet, mások szerint ez egy mutáns édesvízi polip lehet, mely valahogy bekerült London szennyvízcsatorna rendszerébe és beszivárgott a házba a vezetékrendszeren keresztül, főleg a patkánypopulációból táplálkozva, de alkalmanként megtámadja az embereket is.