A Titanic története - 5. rész

Ekkor 1500 ember tartózkodott még a hajón, akiknek szinte semmi reményük nem volt a menekülésre. A mentőcsónakokban ülők láthatták, amint a tat egyre csak emelkedett, és végül majdnem függőlegesen állt. A fények ekkor kihunytak, és a Titanic végleg eltűnt az Atlanti-óceán felszíne alatt.

Pánik a vízben

A csónakokban ülők hallották a jeges vízben küszködő több száz ember kiáltását, de vagy nem tudtak visszamenni és segíteni rajtuk, mert már tele volt a csónakjuk vagy túl messze voltak, de az is lehet, hogy nem akartak, mert attól féltek, hogy a süllyedő hajó által keletkezett örvény elragadja őket.

Közeledik a mentőhajó

Bride, a szikratávíró kezelője, aki egy felfordult összerakható csónakon állt, megállapította, hogy a Carpathia úton van feléjük. A Carpathia április 15-én hajnali 4:30-kor érkezett a helyszínre. Reggel 8:30-kor, miután felvett 705 túlélőt, elindult New York felé. A Californian időközben szintén a helyszínre ért, és ott is maradt, hogy túlélők után kutasson – ám egyet sem találtak.

Miért nem ért oda időben a Carpatian?

A Californian április 14-i viselkedése nagy vihart kavart a következő hetekben, mert sokan úgy gondolták, hogy elég közel volt a Titanichoz ahhoz, hogy időben odaérjen a mentésre. Sőt, azzal is megvádolták, hogy néhány kilométeres távolságból még végig is nézte a katasztrófát.

A túlélők New Yorkban

Amikor a túlélők megérkeztek New Yorkba, a személyzetet a látszat kedvéért őrizetbe vették, hogy kihallgathassák őket. Istentiszteleteket tartottak az áldozatok emlékére, és a következő évek során tengerészettel kapcsolatos új törvények, megemlékezések, versek, könyvek, filmek, színdarabok, zeneszámok, mentési javaslatok és különleges társaságok biztosították azt, hogy fennmaradjon a Titanic legendája.

A Titanic roncsainak felfedezése

A Titanic roncsairól nagyon sokáig semmit sem lehetett tudni. Végül 1985. szeptember 1-jén éjjeli 1 órakor a Woods Hole Oceanographic Institute egy expedíciója, amelyet Dr. Robert Ballard vezetett a Knorr nevű kutatóhajón, megtalálta a roncsokat. A felfedezés során számos fénykép és filmfelvétel készült a roncsokról.

A második látogatás alkalmával - 1986 júliusában - egy tengeralattjáró és egy távvezérlésű fényképezőgép hihetetlen felvételeket készített a roncsról és a környezetében található szétszórt tárgyakról.

A hajó törzse kettétört, de a gerince sértetlen maradt; a kéményei leszakadtak. Közvetlenül a második kémény mögött tört ketté, és a hajóroncs két vége között elég nagy darab hiányzik a törzsből – ennek a hiányzó hajórésznek a darabkái borítják most törmelékként a tenger fenekét.