A titokzatos bolygó hollandi

Richard Wagnert akkor érintette meg a történet, mikor Norvégia partjai előtt hajózott. A hátborzongató tenger és a riasztó sziklafalak látványának köszönhetően a bolygó hollandi története, melyet korábban már hallott, valósággal életre kelt. Olyannyira megragadta fantáziáját, hogy mikor a kalandos út után végre Párizsba érkezett, szinte azonnal nekiállt az opera megírásának.


Ki volt az elátkozott kapitány?


A bolygó hollandi egy hajóskapitány, aki nevét egy átoknak köszönhetően kapta. A tengeren kellett bolyongania, s nem szállhatott sohasem partra, hogy megnyugvást találjon. A feljegyzések szerint négyszáz éven keresztül számos szemtanúja volt egy különös fekete hajónak a Jóreménység foka körül. A titokzatos jármű éjszakánként bukkant fel, és aki megpillantotta, többé nem tudta elfelejteni a találkozást. Ráadásul a jelenést megmagyarázhatatlan szerencsétlenségek kísérték, amelyeket a kísértethajóhoz fűződő átoknak tulajdonítottak. A Jóreménység foka körül a tengerészek inkább lementek a hajótestbe, és aki tehette, átaludta az időt, amíg a félelmetes környéket el nem hagyták hajójukkal. Úgy tartották ugyanis, hogy a bolygó hollandi hajóját csak meglátni is balszerencsét jelent. Volt, akit ezután baleset ért, másoknak az otthon maradt szeretteivel történt valami szörnyűség.


A hajó rejtélyesen bukkant elő a semmiből

A tengerészek naplóiban gyakran tettek említést a vérfagyasztó jelenségről. A leírások szerint a hajó vörös fényben izzott, és hirtelen, a semmiből bukkant elő. A közelébe érve, a fedélzetéről szenvedő emberek kiabálását lehetett hallani. Sokan látták a hajón a kapitányt is, amint vörösen izzottak a szemei, és hosszú, loboncos ősz haja lobogott a szélben. A jelenséget kísérteties derengés vette körül. Aztán amilyen gyorsan feltűnt, úgy is eltűnt.

Hihetetlen legendák

A leghitelesebbnek tartott beszámoló V. György angol király tollából származik, akik a Bacchant nevű hajón volt kadét, mielőtt a trónra került volna. Ő is találkozott az elátkozott kapitány hajójával, sőt látta is a bolygó hollandit, és hallotta az elátkozott lelkek üvöltését. Majd a találkozás másnapján váratlanul meghalt az a matróz, aki először pillantotta meg a hajót. Nem sokkal később a parancsnok is beteg lett és pár napon belül ő is elhunyt.
Egy másik feljegyzés a Joseph Sommers nevű hajóhoz kötődik. Az Atlanti-óceán déli részén haladt, amikor váratlanul elé vágott a bolygó hollandi. A túlélők közül sokan hátborzongató kacajt hallottak, és abban a pillanatban a Sommers lángra kapott. Csak azok maradtak élve, akiknek sikerült beugraniuk a vízbe.
Az összes között talán a leghátborzongatóbb egy óceánjáró esete, amely Európából Amerika felé tartott. A fedélzetén sétálgatók váratlanul megpillantották a bolygó hollandi hajóját, amely kibontott vásznakkal, sebesen közelített feléjük. Az elképedt parancsnok az utolsó pillanatban adott utasítást az irányváltoztatásra, hogy elkerüljék az ütközést. Ekkor hihetetlen kép tárult az utasok szeme elé. Az öreg hajón száz évvel ezelőtti öltözékben, késsel-szekercével hadonászó emberek álltak, és érthetetlen szavakat kiabáltak. Egyikük behemót puskát húzott elő, az óceánjáró kapitányára szegezte, majd meghúzta a ravaszt. Dörrenés hallatszott, és a kapitány érezte, ahogy „egy pillanatra megcsapta a halál szele”. Aztán az ódon hajó hirtelen eltűnt a szemük elől. Mindenki sértetlenül úszta meg a kalandot.


Mivel haragította magára a tengerész az égieket?

Az egyik legenda szerint a XVII. században élt holland kapitány, egyszer a Jóreménység foka körül nagy viharba keveredett. Ahelyett, hogy segítséget kért volna az égiektől, becsvágyóan megesküdött, történjék bármi, ő beviszi a hajót az öbölbe. „Ha nem tartanám meg a szavamat, legyek örökre átkozott” – mondta, és ezzel kihívta maga ellen a balsorsot. A hajó ezután neki ütközött egy sziklának és elsüllyedt. A hollandi pedig örök hajózásra ítéltetett.
Egy másik legenda szerint egy istentelenségről hírhedt holland, Van Straaten kapitány volt az elátkozott bolygó hollandi, aki nagypénteken, ahelyett, hogy a templomban bűnbánatot tartott volna, az istent káromolta, miközben hajójával, kifutott a kikötőből. Ezért ítéletnapig a tengeren kell bolyongania.

A történet mindenkire bajt hoz

Azt, hogy a legenda napjainkban is fennmaradt, leginkább azoknak az alkotóknak köszönhetjük, akiket az elátkozott hajós sorsa megihletett. Ezek közül a leghíresebbek Wilhelm Hauff német író, aki mesét írt róla, és Richard Wagner, aki operát szerzett. Hauff a mű megírása után lelkendezve kereste fel egyik legjobb barátját, hogy megmutassa neki az új alkotását. De a fiatal férfit holtan találta, szívszélhűdés okozta hirtelen halálát. Az író másfél hónappal később, 25 évesen – tíz nappal kisfia születése után – szintén elhunyt.
Wagnert az említett mese és saját tengeri élménye inspirálta. A német zeneszerző Rigából Londonba tartott egy nagy vitorlással, amikor nagy viharba került. A háborgó tenger miatt a kapitány a dél-norvégiai fjordokban keresett menedéket a hánykolódó hajónak. A zeneszerzőnek ebben a viharban mesélték el a matrózok a vérfagyasztó történetet. Később Wagnernak sem volt szerencséje a hollandival – a bemutató nem aratott sikert.
Őt magát talán azért nem érte komolyabb baj, mert az általa komponált operában az elátkozott hajósnak nem kell örökké a tengeren hánykolódnia, (hanem megváltást nyerhet, ha egy nő szerelmét elnyeri). Az átok alól egy lány halálig tartó szerelme oldhatta fel.

Legenda, vagy valóság?

A hírhedt hajó felbukkanása csak a második világháború idején szerepel újra a feljegyzésekben. Több mint négyszáz év után egyszer csak nem beszélt róla senki. A misztikus történeteket valószínűleg a tengeren elhagyatottan hánykolódó roncsok ihlették, a látványhoz pedig hozzátett ezt-azt az emberi fantázia.

Valószínűbb, hogy fertőző betegség ölte meg az egész legénységet, ez egyébként oka lehet a fedélzetről kiszűrődő fájdalmas nyöszörgéseknek, hörgő hangoknak, amelyekről sokszor készültek feljegyzések, de az is elképzelhető, hogy kalóztámadás áldozatául esett, és a magára hagyott hajó bolyongott a tengeren ijedtséget okozva az arra járóknak.

Mivel a roncsok sok problémát okoztak az egyre népszerűbb tengeri közlekedésben, a hatóságok elkezdték megsemmisíteni azokat. 1940-ben süllyesztették el az utolsót. Azóta a bolygó hollandit sem látta többé senki. Lehet, hogy a négyszáz éves legenda csak az elhagyatott hajók miatt született és élt ennyi ideig? Vagy talán azóta tényleg lejárt a hollandi büntetése? A rejtély, örök rejtély marad…