A tüzes kemence rejtélye

Nabukodonozor uralkodása idején a babiloni fogságban levő zsidók legnagyobb része igen szerény, mondhatni, rabszolgai körülmények között élt. A Választott Nép tagjai közül csak igen kevesen voltak képesek elérni azt, hogy kivételezett helyzetben legyenek. Ezen kevesek közé tartozott három fiatalember, Sidrák, Misák és Abednégó, akik annak köszönhették, hogy az uralkodó legfőbb tanácsadói lehettek, hogy rendre kitalálták annak álmait, és képesek voltak azokat jóslatokként értelmezni. A legtöbbször sikerült helyesen jövendölniük, így Nabukodonozor legfontosabb bizalmasaiként kezelte őket. Az udvartartásnál azonban nem mindenki nézte jó szemmel a három zsidó ilyen magas rangra emelését, főleg nem Maruz, a nagyvezér. Egy napon a király ismét álmot látott, melyben egy oroszlántestű, kecskefejű, sasszárnyú lény szerepelt. A tanácsadók ezúttal nem tudták mire vélni ezt a látomást, ám Maruz sikeresen elhitette királyával, hogy ez a lény nem más, mint az ősi isten, Morduk. A megjelenése pedig intő jel, és mindenkinek kötelezővé kell tenni az imádatát, hogy elkerüljék az istenség – Maruz szerint – kilátásba helyezett csapásait. Mindez persze csak egy aljas húzás volt a nagyvezértől, aki tudta, hogy a zsidók nem imádhatnak egyéb isteneket, csak saját urukat. Ha Sidrák, Misák és Abednégó megtagadják Morduk imádatát, akkor azzal elárulják Nabukodonozort is, és ezzel hazaárulást követnek el. Az ilyeneknek pedig égetés a büntetésük.

Nabukodonozor, aki a korabeli beszámolók szerint már nem volt ura saját elméjének, elrendelte, hogy ettől fogva mindenki Mordukot imádja, és hozzá fohászkodjon – kivétel nélkül. Amikor ezt Sidrák, Misák és Abednégó megtagadta, arra ítélte őket, hogy téglaépítő kemencékbe vessék a férfiúkat. A kivégzés napján hétszer olyan forróra hevítették a legnagyobb, háztömb méretű kemencét, mint általában, majd az egyik csapóajtón keresztül a lángok közé vetették a szerencsétleneket. Fél órán keresztül csak hevítették tovább a kemencét, majd végre kinyitották az ajtóit, és legnagyobb megdöbbenésükre a három férfi épségben jött ki onnan. Hogyan lehetséges ez? Nos, egyes történészek, szakértők, régészek szerint a valóban hihetetlennek tűnő történet megmagyarázható, és teljesen hihetővé tehető. A babiloniak ebben a korszakban tényleg használtak hatalmas méretű kemencéket téglaégetésre. Ezek az eszközök két emeletesek voltak, és több rekeszből álltak. A mai szakértők ókori leírások, rajzok alapján számítógépen rekonstruáltak egy ilyen hatalmas téglaégető kemencét, és azt modellezték, hogy vajon milyen hő eloszlása lehet egy ilyen szerkezetnek. Az eredmények meglepőek voltak: Kiderült, hogy a babiloni kemencéken belül igen változatosak lehettek a hőviszonyok. Amíg a közvetlenül a kénnel felfűtött és levegővel pumpált magban akár pokoli forróságot is lehetett indukálni – melynek köszönhetően a kiégetendő téglákon üvegszerű mázréteg keletkezett –, addig alig néhány méternyire eltávolodva, a hűtőrekeszekben oly mértékű a hőcsökkenés, hogy ott könnyedén elképzelhető az, hogy néhány percen keresztül is ott lehet tartózkodni komolyabb sérülések nélkül.

Az elemzők szerint a három férfit rossz helyen dobták a kemencébe, és így egyenesen a hűtőkamrába estek, ahol 70-80 fokos hőség lehetett. Kétségtelen tény, hogy hosszú távon ez is elviselhetetlen, ám a rekeszeket egymástól elválasztó igen vastag és jó hőszigetelési képességgel bíró falak hathatósan tartották távol a központi rész iszonyatos forróságát. Sidrák, Misák és Abednégó csodája tehát lehet egy elképesztő és döbbenetes véletlen is. A csapóajtók kinyitása után a három férfinak néhány másodperc alatt át kellett sétálnia a gyorsan hűlő további rekeszeken, és már kint is voltak a szabadban – mindenki őszinte csodálatára. Nabukodonozor pedig tudomásul vette, hogy egy az isten, és az bizony a héberek teremtő ura.