Maori harcos maszkok

Új-Zélandot 1642-ben Abel Tasman holland tengerész fedezte fel, ahol a mai napig a Polinéziából származó maori törzs tagjai élnek. Az őslakosok évezredek óta adják át a hagyományos rítusok titkait. A fehér és a fekete mágia gyakorlása, a varázsigék és átkok szórása mindennapos számukra. Maga a maori vallás a természeti erőket és jelenségeket képviselő istenek mellett kiemelt helyet tulajdonítan az ősök szellemeinek is, akik egyébként felelősségjel vannak utódaik cselekedeteiért, boldogulásáért és a törzs jövőjéért.

A maori életerejét istenek védik a gonosz szellemekkel szemben, de ha az nem tartja be a törvényeket, elveszíti a védelmet vagy a sámán átkozza meg őt büntetés gyanánt. Az átkot pedig csak a legfőbb pap hatástalaníthatjal. A karakiának nevezett varázsigéket nemes célokra is használták: egy-egy csata megnyerésére, sikeres vadászat kérésére, az eső fakasztására, vagy gyógyításra, de a bajba jutott hajósokat is így próbálták megmenteni az óceánban lakozó félelmetes teremtményektől.
Más kultúrákhoz hasonlóan, ha egy fiatalember mágus akart lenni, különböző megpróbáltatásokat kellett kiállnia, és ha ezt követően képessé vált arra, hogy távolról pusztítson el növényeket, állatokat, sőt emberi lényeket, akkor kétséget kizáróan bizonyította tudását és ügyességét. A szintén elterjedt fehér mágia során a vándorokat oltalmazó ételeket főztek, megszentelt hajszálak segítségével vizet fakasztottak a száraz talajból, a kiválasztott „meghódítására” pedig varázserejű dísztárgyakat készítettek.

A 18. századi Brit gyarmatosítás során, a brit birodalom rengeteg ilyen mágikus tárgyat foglalt le és állították ki őket múzeumokban. Ilyenek például a maori harcos maszkok. A maori kultúra szerint ezekre nem szabadra ránézni, sem megérinteni, mert szörnyű félelem, rossz érzések kerítik hatalmába az embert és szerencsétlen lesz. Ha terhes nő néz rá vagy érint meg, akkor az egyenesen elvetél. Állítólag erre az átokra a kiállító múzeumok is felhívják a figyelmet!