Persze a téma nem új. Amit a NASA műholdja állítólag lefényképezett a Déli-sarkon, arról a kanadai indiánoktól kezdve a hopikon és a tibetieken át a kelta druidákig minden régi nép tud és meséikben őrzik a Föld belsejében lévő világok és különös lakóik emlékét. Mégis hosszú évekig titkok övezték a felfedezést és ma is alig hallani róla.

Mindenesetre nem csupán a legendák és mesék szólnak a Föld méhének csodás világairól – Shambaláról, az óriások és a kis emberek Föld belsejének világaiba húzódott népeiről és az ottani UFO-bázisokról. Világutazók, neves kutatók, fizikusok és csillagászok is állították és őszintén hittek benne, hogy a Belső Földben számtalan világ él velünk párhuzamosan.

A Föld belülről üreges?

Halley angol csillagász és matematikus arról híres, hogy ő volt az első, aki kiszámította egy üstökös röppályáját. Kevesen tudnak azonban arról a hipotéziséről, hogy a Föld belülről üreges. Állítását számításokkal is alátámasztotta. Bizonyára rátapintott valamire, vagy inkább őrültnek nézték – nem tudni, de megúszta ép bőrrel abban a korban, amikor az inkvizíció előszeretettel égetette meg a tudósokat. Sőt, beválasztották a Királyi Akadémia tagjai köré. Hogy–hogy nem, utána legalább nem hangoztatta sűrűn az elméletét.

Mesék Agartháról, a Belső Földről

A mesék szerint a Föld belsejében magasan fejlett civilizációk élnek. Kontinensek, tengerek és hihetetlenül széles folyók vannak ott és egy különös belső fényforrás világít. Világai békések, lakói magasan fejlettek és hosszú ideig élnek. Többnyire csodálatos lények. Ide vonultak vissza a korábbi földi civilizációk tagjai és ott élnek azóta is úgy, ahogyan a különös, varázserejű lények, akikre ma tündérként és elfként gondolunk.

A kis emberek népe, akikre törpékként emlékezünk, de az óriások is, akiknek hatalmas csontvázait szórványosan megtalálták már a Felső világ több helyén. A kis emberek akkorák voltak, mint egy 12 éves gyermek – az ő létüknek bizonyítékaira is rábukkantak már Sri Lankán – az óriások több 4-5 méter magasra is megnőttek. Egy ásatáson előkerült egy olyan különleges kőlap is, mely a mi embertípusunkat egy korábbi civilizáció óriási, hosszúkás fejű képviselőjével együtt ábrázolja.

Sok indián törzs a mai napig állítja, hogy őseik az égből érkeztek, majd amikor mindent megtanítottak az itt élőknek, hazatértek, illetve a földalatti világba vonultak és ott élnek ma is. A tibeti mesékből ismerjük a csodálatos Shambala legendáját is, ahol az emberek örök békében élik halhatatlan életüket.

Merlin és az Ősöregek

A kelta legendák szerint druidák leghatalmasabb mágusai még az Ősöregek, vagy Őrzők közül kerültek ki. Ők egészen hihetetlen lények voltak – tündérek, varázslónők és mágusok. Amikor az Új Kor elkezdődött, visszatértek a másik világba, melyet ők Avalonnak neveztek. Csak ők ismerik az utat, csak előttük nyílik meg az út, de ők bármikor visszatérhetnek, hogy vigyázzanak ránk és segítsenek, ha kell. Utolsó képviselőjük Merlin volt, aki állítólag „visszafelé élt az időben". Egyre fiatalodott. Miután kiszabadult az öreg tölgyből, melybe szerelme, Nimue zárta, hogy itt tarthassa – talán ezzel is elodázva a nehezebb, Új kor hajnalát – Merlin visszatért a másik világba. A mesék szerint pedig a manók, törpék és tündérek mai napig valahonnan egy magasabb rendű, de a Föld alatti világból bújnak elő...

Elfeledett expedíciók: Byrd admirális és a repülő szerkezetek

Talán ezek a mesék is segítettek útnak indítani a 19. század utazó expedícióit, hogy feltérképezzék a Föld még ismeretlen területeit. Ám amit ezek a kutatások feltártak, azon mindenki megdöbbent – ezért inkább szőnyeg alá söpörték a nehezen feldolgozható felfedezéseket. Éppen ezért az egyik részletes beszámoló egy egyszerű skandináv párostól, Jens és Olaf Jansentől származik. Apa és fiú teljesen véletlenül tévedtek Agarthába. 2 évet éltek az ott élő békés és bölcs óriások vendégszeretetében, megismerték őket, de már csak Jens, a fiú tudott hazatérni. Otthon lelkesen mesélte, milyen csodát fedeztek fel édesapjával, de érthetően senki sem hitt neki – inkább évtizedekre bebörtönözték.

A hasonló beszámolók azonban sokasodtak. A norvég sarkkutató Nansen is meghökkentő dolgokról számolt be úti naplójában. A sarkvidékre semmiképp sem jellemző emlősöket és rovarokat fedezett fel az örök jég birodalmában, illetve olyan pollenektől megfestett hótakarót, melyek ismeretlen növényektől származtak.

Sok visszautasított kérelem után a 20. század közepén az Egyesült Államok is engedélyezte egy admirálisának, Richard Byrd-nek, hogy a rejtélyes Antarktiszi lyuk nyomába induljon. Az admirálistól származik az Agartha elnevezés is. Beszámolója szerint ugyanis részt vett egy antarktiszi kutatóbázis felállításában és odaérve különös repülő szerkezet fogadta. A szerkezetet vezető lények elmondták neki, hogy aggódnak a nukleáris energia felhasználása miatt, mivel az komoly veszélyeket rejt magában. Természetesen naplóját – többi elődjéhez hasonlóan – inkább nem reklámozták.

Hogy valóban üreges és élhető-e a Föld belseje és bölcs lények vagy vademberek sokasága népesíti-e be? Ma még rejtély. Egy biztos – ha nem kerekedünk fel és vágunk neki a Déli-sarknak, nem tudhatjuk mi igaz és mi nem. De biztos, ami biztos, mielőtt legközelebb belépnék egy barlangba, inkább kukucskálok egy kicsit, nehogy megzavarjak egy csicsergős beszélgetést – nem szeretném félbeszakítani őket a sikoltásommal. Mert azért az gyanús, hogy egymástól korábban elszigetelt népek a világ minden pontján hasonlóan őrzik emléküket.