Ki vagy te Szibilla?

Általában véve a szibüllák vagy szibillák titokzatos, látnoki képességekkel megáldott jósnők voltak. Az emberek kérdéseket intézhettek hozzájuk, akik különféle eljövendő eseményekbe avatták be a kíváncsiskodókat. Ez akkoriban még teljesen mindennapos, elfogadott dolog volt. Személyüket a görög és a római mitológia mondáin keresztül ismerhetjük meg, ámde valódi létezésük ma is vitatott.

Magának a név eredete természetesen görög. Az isteni jelentésű „sziosz" és a „bülé, büla" tanács szóból tevődik össze. Tehát nagyjából azt jelenti a neve „Isten tanácsa". Nem egy rossz név, meg kell hagyni.

A néphit szerint létezett is Egy Szibilla. A Szibillák Szibillája. Egy Szibilla mind fölött. Ovidius az Átváltozások című művében úgy írja le, miszerint a jövendőmondás istene Apollón felajánlotta Szibillának, hogy teljesíti egy kívánságát. Aki kapva kapott az alkalmon és azt kérte, annyi ideig élhessen, ahány homokszemet tart a kezében. Király egy kérés, csak éppen utólag jött rá arra, hogy egy kis logikai bakit követett el. Hosszú életet kért, de azt elfelejtette hozzátenni, hogy örök fiatalság is járjon a csomaghoz. Tehát idővel igencsak aszottan és vénen várta már a halált...

Ami a „valósabb" Szibillát illeti a történelem során fel-fel bukkanó egyedek között, annak tevékenysége és tehetsége a delphoibeli Phütiával vetekedett. Ő a Szólón idejében élt és a trójai Gergiszben eltemetett hellészpontuszi Szibilla. Erüthraebe, majd innen Kümébe majd Tarquinius Superbus (ur. Kr. e. 534-509) idejében Rómába ment, méghozzá a mondák szerint 700 évesen. Vagyis a küméi Szibilla a feltételezések szerint azonos a hellészpontoszi és az erüthrai változatával, akiknek szintén Apollón súgta meg a jövőt.

Irodalmilag és történelmileg ő számít a legismertebb Szibillának. Híres barlangja a Nápoly melletti Kümében ma is látható, amit 1932-ben Amedeo Maiuri régész fedezett fel és a lenti képen látható. A hagyomány szerint a küméi Szibülla falevelekre írta jóslatait, amelyeket azután szétszórt a szélben. A kérelmezők feladata volt, hogy a leveleket összeszedjék és a jóslatokat értelmezzék. Vergilius Negyedik eklogája alapján a ennek a Szibilla látomásának vélik a Szűz és a kis Jézus, velük együtt pedig az aranykor eljöveteléről szóló jóslatot. De az Augustus által megrendezett százados játékokhoz is az ő jóslatának segítségét vették igénybe. Jövendölésében leírta a játékok pontos menetét, a résztvevők számát, a megjelenítendő isteneket.

A legenda

A legendák úgy tartják, hogy a Cumaeből érkezett Szibilla, próféciát kilenc könyvbe jegyezte fel, amiket a i.e. 6 században élt, utolsó római királynak, Tarquinius Superbusnak ajánlott fel. Természetesen nem a két szép szeméért, hanem egy óriási összeg fejében. A király először átverésnek gondolta, ezért kapásból vissza is utasította az ajánlatot. Ekkor a jósnő három tekercset a tűzre dobott, majd a maradék hatot ugyanazon az árán ismét felkínálta a királynak, aki ezek után csak még hibbantabb nőszemélynek tartotta a jósnőt, ezért pláne visszautasította. Ezután újabb három tekercs lett a tűz áldozata. Az utolsó darabokat még mindig az eredeti áron kínálta. Most már csak megszólalt a vészcsengő a királyban, hogy talán mégsem egy flúgos asszony áll előtte, és rémülten fizette ki a tekercsek eredeti árát.

Mi a valóság?

Szakértők és kutatók szerint, a fentebb leírt kis bekezdést csupán a hiedelmek szülték és nincsen valóságalapjuk.

Egyesek szerint léteztek a könyvek, méghozzá a Capitoliumon, Jupiter templomában őrizte őket egy kezdetben kettő, majd tíz, később tizenöt tagú papi testület felügyelet. Csak is a beavatottak tanulmányozhatták és értelmezhették a könyveket, tudósítva erről az állami személyeket. Igyekezték kiszűrni belőle a közelgő veszélyeket, háborúkat, katasztrófákat, járványokat, és ezek ellen óvintézkedő rituálékat és kiengesztelő szertartásokat vetettek be.

Állítólag ez a megmaradt három darab i.e.83-ban tűzvész martaléka lett. Megint mások szerint ez csupán álca és valójában kimenekítették a papok a könyveket...

Reprodukált Szibilla-könyvek

Felfedezve már a könyvek értékességét, a római szenátus követeket menesztett a különböző jósdákba azzal a céllal, hogy szedjék össze a lényeges, fontos jóslatokat, hogy egy gyűjteményt alkossanak. Nemsokára megszületett a Szibilla-könyvek második verziója. De ez sem volt szerencsésebb a korábbi példányoknál. Ezt az új gyűjteményt először a helyreállított Jupiter templomban, majd Augustus császár parancsára i. e. 12-től a Palatinuson álló Apolló templomban őrizték egészen 405-ig, mikor is abban az évben Flavius Stilicho gyújtósnak használta őket. Úgy fest az Istenek most már jobb szeretnék, ha nem fürkésznék ki a kis titkaikat az emberek...

A „keresztény" Szibilla

A fentebb említett könyvek és történetek semmiféle kapcsolatban nem állnak a 12 részes, szintén görög nyelven hexameterekben írt vers- és jóslatgyűjteménnyel, amit az úgynevezett Oraculina Sibyllina írt. Ezek a jóslatok az i. e. 2. század és i. sz. 5. századokból valók, amelyben pogány, zsidó és ókeresztény eredetű történetek keverednek. Persze a próféciák között akad olyan, amely a rege Megváltó eljöveteléről, az utolsó ítéletről szól, illetve templomok, városok Róma bukásáról. Továbbá erkölcsi tanítások is találhatók benne. A legendák szerint ez a gyűjtemény a Krisztus előtt élt héber Szibilla munkája, de valódi szerzője vagy szerzői ismeretlenek.