Aki angyalokkal társalgott

 

Kitűnő tudós és remek tanítómester hírében állt, ő oktatta korának két legnagyobb hatású mágusát és okkultistáját, Paracelsust és Cornelius Agrippát. A könyvében, amely a De Septem Secundeis, id est, Intelligentiis, sive Spiritibus Orbes post Deum Moventibus címet viseli (A hét szellemről, illetve a mennyei intelligenciákról, amelyek a bolygók pályáját irányítják Isten fennhatósága alatt), Trithemius az idő ciklusainak alaposan kidolgozott rendszerét vázolja fel, és ismerteti, hogy az angyalok uralma milyen sorrendben következik. A világ egész történetét áttekinti a Teremetéstől a világvégéig, és e terjedelmes intervallumot különféle korokra osztotta. Minden kor pontosan 354 évig és négy hónapig tart, és mindegyik egy bizonyos angyal uralmának jegyében telik el.

Angyalok uralkodása

Orisiel (a Szaturnusznak felel tetteiért) az első, őt követi Anael (Vénusz), majd jön Zachariel (Jupiter), Raphael (Merkúr), Samael (Mars), Gábriel (Hold) és végül Mihály arkangyal (Nap). A Teremtés utáni első korért tehát Orisiel volt felelős. Uralkodása idején az emberek vadak és primitívek voltak, a sivatagban éltek ostoba orgiákban tobzódva, és nem sokban különböztek az állatoktól. Anael, arra biztatta az embereket, hogy építsenek maguknak házakat, városokat, varrjanak ruhákat, és tanulják meg a szövés-fonás tudományát. A Vénusz befolyása alatt az férfiak buják, élvetegek lettek, csak a szép nőket akarták feleségül venni, és mindenki megfeledkezett Istenéről.

Johannes Trithemius

Trithemius a saját rendszere szerint a 19. korszakban született. Ebben az időszakban a világot Samael akarta kormányozta, már harmadszor. Samael a háború, Mars isten képviselője, alteregója. Uralma a teremtéstől számított 6378. évtől 6732-ig tartott, a normál időszámításnak megfelelően úgy 1171-től 1525-ig. Az egyik legfőbb történelmi esemény ekkor az Anglia és Franciaország között dúló százéves háború volt. Samaelét Gábriel arkangyal időszaka követte, aki a Holdnak engedelmeskedett. Ez 6732-től 7086-ig, azaz 1525-től 1879-ig tartott. A következő korszakban Mihályé az irányítás, aki i. sz. 2233-ig gyakorolja hatalmát. Mihály a győzelmes, a ki a fény seregei élén megfutamítja a sötét erők seregeit, ezért akár bizakodóan is tekinthetünk a jövőbe.

Mihálynak köszönhető a matematika, a csillagászat és a mágia tudományának létrejötte. Érdekes tény, hogy a legendás Nobel-díjas fizikus, Albert Einstein éppen Mihály korának első évében, 1879-ben született! A matematika és az asztronómia valóban hihetetlen mértékű fejlődésnek indult a Mihály angyal neve alatt futó időszakban. A harmadik nagy tudomány, a mágia kiteljesedése pedig az intervallum utolsó harmadában, 2115-től várható Trithemius tanainak kutatói szerint. Mihály ciklusa az utolsó, vele fejeződik be a világunk létezése, a mágus próféciái szerint erre 2233-ban kerül sor.

Trithemius, a mágus

Trithemius mágusi mivoltának remek példázata az a varázslat, amit I. Miksa német császár jelenlétében mutatott be 1482-ben. Ebben az időben Miksa meglehetősen rosszkedvű és búskomor volt felesége, Mária halála miatt, aki Merész Károlynak, Burgundia hercegének lánya volt. Az elkeseredett császár arra kérte mágusát, hogy idézze meg neki elhunyt hitvese szellemét. Trithemius teljesítette az uralkodói óhajt, de csak azzal a kikötéssel, hogy a császár nem beszélhet a vízióként megjelenő lélekkel. A varázslat olyan jól sikerült, hogy Miksa még egy szemölcsöt is felismert a kísértet nyakán, ami végképp meggyőzte arról, hogy csakis az egykori Mária szellem tehetett nála látogatást a túlvilágról. Miksa elérte, amit akart, hiszen végre bizonyosságot nyert arról, hogy van élet a halál után, és ezért örök hálájáról biztosította Trithemiust.

Sponheim bencései

A fentebb vázolt eset csupán egyike a Johannes Trithemius személyét övező legendáknak. Abban az időszakban, amikor a mágus még csak diákéveit töltötte Heidelbergben, összefutott egy homályos múltú „tanárral”, aki később beavatta az össze fontos titkos tanba. Amikor aztán 1482-ben Trithemius úgy döntött, hogy visszatér szülővárosába, a Trier megyei Tritenheimbe, mestere azt mondta neki, hogy ezen utazása alkalmával fog rálelni „élete kulcsára”. Amikor az ifjú okkultista Sponheimbe érkezett, már sűrűn esett a hó, ezért egy itteni bencés kolostorba húzódott a zord idő elől. A szerzetesek életvitelét idővel olyan vonzónak kezdte érezni, hogy azt fontolgatta, ő is beáll majd közéjük. Nemsokára rájött, hogy ez az a „kulcs”, amiről öreg tanítója beszélt neki. Huszonkét éves korában, 1483-ban ő vette át az elhunyt idős apát helyét a kolostorban. Elég sok dolga akadt, mivel a rendház felettébb pocsék állapotban volt, az épület egyes részei teljes renoválásra szorultak, mivel egyszerűen romba dőltek. Adósságokat kellett kifizetni, mindenfelé zűrzavar uralkodott, ráadásul a rendtársak között rengeteg volt a lusta, tudatlan ember. Trithemius azonban kiállta a próbát, és megfelelő vezető vált belőle. Minden felmerülő problémát sikerült leküzdenie, visszafizette a kölcsönöket, és Sponheim bencés kolostora hamarosan híressé lett.

Sponheim bencés kolostora

Johannes több mesterségre is megtanította a barátokat, mindig adott nekik valami elfoglaltságot, hogy minél kevesebb bűnös gondolat fészkelje be magát az elméjükbe. Pergamenkészítéssel, aranyozott iniciálékkal díszített könyvek másolásával és kertészkedéssel múlatták az időt Sponheim bencései. Az adósságok rendezése után befolyó pénzből Trithemius ritkának számító kéziratokat vásárolt. 1503-ban már 2000 példányos könyvtárat mondhatott a magáénak, ami ebben az időben rendkívüli volt. Franciaországból, Itáliából és Németországból egyaránt érkeztek hozzá látogatók, hogy szemügyre vehessék a csodálatos gyűjteményt, és személyesen találkozhassanak a híres apáttal, akit műveltsége tett ismert emberré Európában. Gyakran fogadta hercegek és királyok követeit, akik sokszor kértek tőle tanácsot politikai és lelki ügyekben. A mágiával kapcsolatos ügyekben azonban csak a legbizalmasabb barátainak segédkezett, így például Miksa császárnak.

1505-ben Trithemiust Fülöp választófejedelem udvarába invitálták. Heidelbergbe utazott, ahol rejtélyes és súlyos betegség döntötte le a lábáról. Ez alatt az idő alatt a sponheimi szerzetesek elégedetlenkedni kezdtek, végül fellázadtak, azt remélve, hogy több szabadságjoguk lesz, és újra lógathatják a lábukat, ha sikerül elmozdítaniuk székéből a lelkiismeretes apátot. Trithemiust mélységesen lesújtotta a barátok árulásának híre. És soha többé nem tért vissza Sponheimbe. Könyvtárának elvesztését azonban sohasem heverte ki. Würzburgban felajánlották neki, hogy vegye át a Szent Jakab apátság vezetését. Ezt 1506-ban meg is tette, és élete végéig itt maradt, fő műveit e falak között vetette papírra.

Trithemius legtöbb műve bonyolult vagy egyszerűbb hangvételű vallási értekezés, ám több mágiával kapcsolatos értekezés is fűződik a nevéhez, és manapság ezek miatt tartják igazán jelentős személyiségnek. Az alkímia titkos tudománya szintén erősen vonzotta, több helyen kijelenti műveiben, hogy a transzmutáció tényleg lehetséges, a bölcsek kövét bizonyos speciális módszerekkel valóban elő lehet állítani. Ez a kő nem más, mint a Nagy világlélek, amit „megdermedt isteni lélegzet”-nek is neveznek. Johannes Trithemius roppant szerény és visszahúzódó ember volt, és mivel pap lévén óvatosan kellett fogalmaznia a mágiát érintő tanulmányokban, valóságos virágnyelvet alkotott meg erre a célra, egyes alkotásainak értelmezése manapság is tart.

Egy varázsló fő művei Trithemius fő művei közé tartozik az 1499-ben írt Steganographia, a Polygraphiae és a már említett De Septum Secundeis, amely egy világtörténeti alkotás, ami az asztrológián alapul és 1508-ban keletkezett. A Steganographia az angyalok titkaival foglalkozik, és azzal, hogy az egyszerű földi halandó miképp küldhet telepatikus úton üzenetet nekik. A mágus szerint mindenkinek meg kell találnia a megfelelő vezérlő angyalt, aki majd átsegíti az élet nehézségein. Az elemzők szerint Trithemius gondolatvilága igazi reneszánsz fúziója a keresztény misztika, a hermetikus filozófia, a mágia, az asztrológia, az alkímia és a Kabbala legfontosabb tanításainak. Az ő mágikus rendszere a szereteten, együttérzésen alapul, a materiális és a lelki világ tökéletes harmóniáján, az angyali és a földi dolgok egyensúlyán. A reneszánsz korának mágusai szinte mind azon voltak, hogy összebékítsék az ortodox keresztény nézeteket a mágia világával. Trithemius is ehhez a vonalhoz tartozott; egyik művében például a következőket írja: „A „mágia” szó a latin „bölcsesség” szó perzsa megfelelője. A mágusokat tehát bölcs embereknek nevezték, így azt a három nevezetes férfiút, a napkeleti bölcseket is, akik felkeresték a jászolban fekvő kisded Krisztust.” Trithemius munkássága igen erősen hatott a reneszánsz többi mágusára, legfőképp Cornelius Agrippára, aki azt állította, hogy hosszú beszélgetéseket folytatott az apáttal a kémia, alkímia és asztrológia tudományáról, valamint a Kabbala rejtelmeiről.

 

 

Szeretnél még több ilyen és ehhez hasonló rejtélyes esetről olvasni? Akkor mindneképpen vedd meg a HIHETETLEN MAGAZIN aktuális számát!

 

 

{ADVENT2009}