Amire nincs bizonyság

Intelem a látnoktól


A tisztánlátó kutatás igazságát nem lehet jobban bebizonyítani a nagyközönségnek, amint a színeket sem lehet bemutatni a vak embernek. A következőkben a nagyhatású teozófiai szerző, Charles Leadbeater Atlantiszról végzett kutatásaiból szemezgettünk. 1892 nyarától kezdődően Leadbeater két jegyzetelő segítőjével roppant részletgazdag interpretációt közölt az ősi időkről, földön túli helyekről, kozmikus mintákról, Atlantisz földrajzi és kulturális életéről. Maga a látnok figyelmeztette olvasóit, hogy nagy elővigyázatossággal és szkepticizmussal olvassák sorait, hiszen a látomások képi információit szavakra fordítani nem volt könnyű feladat. A Leadbeater által szolgáltatott információk szerint Atlantiszra nem úgy kell tekintenünk, mint egy kontinensre. Sokkal inkább feltételezhető annak a teóriának az igaza, mely szerint az emberiség fejlődéstörténetéből hiányzó láncszem egy őskontinensről elvándorló nagy tudású csoportoknak köszönhető.

Tehát kedves olvasó, azt hiszel el a következő állításokból, ami tetszik.

A vörösök

Földünk felszínén közel egymillió évvel ezelőtt élte virágkorát az atlantiszi ember. Maga a földrész ekkortájt Izlandtól néhány fokkal keletre kezdődött és egészen a mai Rio de Janeiro területéig húzódott. Ez a hatalmas kiterjedésű földterület az óceánon átívelve északon egészen Skóciáig, Írországig, délen pedig Brazíliától az afrikai Arany Partig terjedt.

 Atlantiszt hét alfajból álló embercsoport népesítette be. A mai Ashati-partvidéken (Ghána déli része) 3-3,5 méter magas sötétbőrű óriások éltek, őket rmoahal néven említhetjük. Atlantisz nyugati partjainál élt a tlavatli alfaj, melynek képviselői előnyben részesítették az erdős, hegyvidéki területeket. Testalkatúkat tekintve sokkal kisebbek voltak, mint a rmoahalok. Bőrüket vörösesbarnaként írta le Leadbeater, valamint erősnek és szívósnak jellemezte őket. A harmadik faj, a toltékok külseje az ókori görögökéhez hasonlítható. Az első három alfajt "vörös", a négy utánuk következőt pedig mint "sárga" fajokat szokás említeni. A toltékok tudásukkal évezredeken át uralkodtak az atlantiszi népek felett, akik anyagi bőség és pompa közepette éltek. Fővárosukat az Arany Kapuk Városának nevezték.

Háborúk és boszorkányság

Egy nagy háborút követően Atlantisz sok királyságra aprózódott szét, melyek állandó harcban álltak egymással. A toltékok idejében virágzott a művészet és a tudomány is, ez utóbbi ráadásul az okkult tudás birtokában hallatlan eredményeket ért el. A vallásos érzület és rituálék ekkor még viszonylag tiszták voltak. Mindent figyelembe véve ez az időszak az atlantiszi civilizáció fénykora volt. Mintegy 100 000 ilyen év eltelte után megkezdődött a hanyatlás. A császárnak alárendelt uralkodók némelyike, valamint a papok és a nép fiai közül néhányan személyes előnyökért - vagyon, befolyás megszerzése, ellenségeik megalázása és tönkretétele és általában a legkülönfélébb önző, ártó szándékú célok érdekében – felhasználtak minden lehetséges mágiát. Ez a "boszorkányság" az Okkult Hierarchiával fenntartott kapcsolat megszakadásához vezetett. Egyre jobban eluralkodott a bujaság, brutalitás, erőszakosság, ami visszahatva elősegítette, hogy az állati természet annak legalantasabb formájában fejeződhessen ki. Az Arany Kapuk Városa a romlottság fészkévé változott. Főként nyugati irányú hódításaiknak köszönhetően a toltékok szétszóródtak és virágzó kultúrákat teremtettek a mai Dél- és Észak Amerika területein.

A négy sárga alfaj

A negyedik vagy turáni alfaj a kontinens keleti részéről, a tlavatlik által lakott hegyektől délre eső területekről indult útjára. Sokat vándoroltak főként Kelet felé, de soha nem lettek uralkodó faj. Törzsi tanács választotta király testesítette meg a hatalmat, de időnként gyilkossággal új embert ültettek a helyére. Az ötödik alfaj, az ős-sémiták bölcsője a mai Skócia, Írország és az ezeket körülvevő tenger területén egykor elterülő hegyes vidék volt. A nyughatatlan, elégedetlen, szomszédaikkal állandóan harcban álló nép több százezer év alatt hatalomra jutott, különösen az őket követő alfaj, az akkádok erősödő befolyásával szálltak szembe. A sorban harmadik "sárga" alfaj az akkád az ős-sémitákhoz hasonlóan szintén fehér bőrű volt. Kelet felé terjeszkedve megtelepedtek a későbbi levantei partvidéken, sőt elérték Arábiát, Perzsiát, és részt vettek Egyiptom benépesítésében is. Hatalmas flottát építettek, fővárosuk a mai Szardínia szigetére tehető. A hetedik vagy mongol alfajnak nem volt kapcsolata az anyakontinenssel. Kelet-Szibériából „Tatárország" pusztáiról származnak. Közvetlen leszármazottai a turániaknak, akiket fokozatosan egész Ázsia területéről kiszorítottak.

Miben hittek

A tlavatli faj örökül kapta a rmoahaloktól annak hitét, hogy létezik egy magasztos, mindenek felett álló lény, akinek jelképe a Nap. Így alakítottak ki egyfajta Nap-imádat kultuszt, amihez szentélyként dombok tetején, kör alakban felállított monolit kőtömbök szolgáltak. Ezeket úgy állították fel, hogy jelképezzék a Nap útját az égen az év folyamán, de egyben csillagászati megfigyelésekhez is használhassák őket. Ez utóbbihoz a kőtömböket úgy helyezték el, hogy ha a megfigyelő a főoltár mögött állt, akkor a téli napfordulókor a nap az egyik kőtömb felett kelt fel, majd az év haladtával a tavaszi napéjegyenlőség idején a sorban következő felett, és így tovább. A kőköröket távoli csillagképekkel kapcsolatban ennél összetettebb csillagászati megfigyelésekre is használták.

 A toltékok idejében a Nap, illetve tűzimádat vált a vallási kultuszok fő tárgyává és e jelképek tiszteletére óriási templomokat emeltek Atlantisz-szerte. A toltékok hatalmas mexikói birodalmában Kecalkoatlnak mutattak be áldozatot virágokból és gyümölcsökből. Az ártalmatlan rituálék az aztékok megjelenése után váltak barbár emberáldozatokká. Az atlantiszi tudás a papokhoz valószínűleg a természet nagy törvényeit első kézből ismerő, eredeti nagy Tanítóktól töretlen hagyományok útján jutott el, bonyolult matematikai módszereket igényelt és rendkívül részletes volt. A Naprendszert egyetlen hatalmas Lénynek tekintették, melynek fizikai összetevői adták a Lény fizikai testét, asztrális részeinek összessége az Ő asztrális testét. És mivel minden emberben van az összes Sugárhoz tartozó anyagból, ebből egyenesen következik, hogy kölcsönhatásban és egységben élünk a földön. Hiszed vagy nem hiszed…Egykor és most pont ugyanúgy.