Apácák az ördög fogságában

Ráadásul, mint kiderült, a két eset csupán a jéghegy csúcsa volt, hiszen sem azelőtt, sem azt követően nem volt olyan évszázad a történelemben, amikor a gonosz ne ragadott volna magával apácákat.

A hátborzongató eseményeknek általában mindig voltak figyelmeztető előjelei. A louduni eset során 1632. szeptember 21-én az Orsolya-rendi kolostor főnökasszonya, Jeanne des Anges és két másik apáca megpillantotta a két héttel korábban pestisben elhunyt gyóntatójuk, Moussaut atya szellemét, amint az keresztülhaladt a zárda egyik folyosóján. Az ezt követő egy hónap során több kísértet is megjelent a zárdában, sőt egy titokzatos fekete gömb az apácák szeme láttára vonult át a refektóriumon. Október közepén aztán kezdetét vette a különös kór. Az apácákon egymás után tört ki az őrület. Eleinte csak extrém szavakat üvöltöztek, majd egymást követve a földön kezdtek el vonaglani, így nem csoda, hogy hamar összehívták a papok tanácsát, akik megállapították, hogy a nőket megszállta a gonosz.

Hasonló megállapításra jutottak 200 évvel korábban a cambriai zárdában kitört szörnyű hisztéria során is, amikor több mint négy éven át próbálták kigyógyítani az apácákat a titokzatos kórból, mígnem a megszállottak egyike, Jeanne Potiér-en keresztül maga a gonosz is megszólalt. Elmondta, hogy a lány, akinek testébe 9 éves korában költözött, bevitte őt a zárdába, ahol mindenféle természetellenes cselekedettel hatalmába kerítette a többi apácát is. Természetesen a kor felfogásának megfelelően Jeanne-t boszorkányság vádjával azonnal perbe fogták, és életfogytig tartó börtönre ítélték. Az ártatlan lányt 40 éves korában a tömlöcében érte utol a végzet, pedig az esetére – ma már tudjuk – sokkal racionálisabb a magyarázat. Igen ám, de a sötét középkorban nem a racionális magyarázatok keresése volt a jellemző. A louduni eset során is az összehívott egyházfők nem a magyarázatot, főként nem a tudományos magyarázatot, hanem a gonosz általi megszállottság bűnösét, vagyis olyasvalakit kerestek, akit meg lehetett vádolni boszorkánysággal, a gonosz apácákra való szabadításával.

Meg is találták az illetőt, miután 1632. október 11-én az egyik megszállt apácán keresztül megszólalt egy magát Astrótnak nevező ördög, aki bűnösnek kiáltotta ki a Loudun központjában található Saint Pierre du Marché templom jóképű plébánosát, bizonyos Urban Grandier-t, akit azon nyomban boszorkánymesterség vádjával perbe is fogtak. Az ügy ettől kezdve politikai vonatkozású üggyé vált, mivel az áldozatok egyike, Claire de Sazilly az ország legbefolyásosabb emberének, XIII. Lajos király miniszterének, Richelieu bíborosnak a rokona volt. Természetesen a történelemből jól ismert Richelieu bíborosról van szó, aki gondoskodott róla, hogy Grandier-t, akit egyébként egy ellene irányuló durva hangú röpirat szerzőjének tekintett, rövid időn belül az ördöggel való cimboraság vádjával perbe fogják, kínvallatásnak vessék alá, majd az apácák vallomása alapján 1634. augusztus 18-án a város piacterén máglyán elégessék.

Néhány nő hisztériája tehát ennek az embernek az életébe került, csupán azért, mert az apácák fantáziálásának tárgya volt a sármos pap. Az apácák látványos rohamai, szexuális tartalomtól sem mentes vonaglásaik és heves extázisuk egyébként furcsa módon még évekig zajlottak, miként a már említett 1491-es cambriai eset kapcsán is. Ez utóbbi eset tanulmányozása során Johannes Wyer kiváló holland orvos, aki 1550-ben hasonló zárdarohamokat vizsgált a hollandiai Uverterben, rámutatott arra, hogy az eset a nagyböjt idején történt, amikor az apácák már 50 napja nem vettek magukhoz táplálékot, csak répalevet ittak. Wyer szerint a koplalás önmagában is felelős lehet a rángógörcsökért, ráadásul az apácák akkortájt nem önszántukból vállalták a szentéletű jámbor női szerepet, hanem épp ellenkezőleg. Egészséges, fiatal, tomboló hormonokkal rendelkező lányokat zárt el családjuk a külvilág elől a különböző kolostorokba, akik a vezeklés, a tétlenség és a böjt elől menekülve utat engedtek természetes vágyaiknak, tomboló ösztöneiknek. Bár Wyer nem merte, nem tehette meg, hogy kimondja a nyilvánvalót, a szegény apácák szexuális ösztöneinek felszínre törését, ő is arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az apácákat megszállta az ördög… Ezen az alapon ma minden valamirevaló egészséges embert, aki hallgat érzelmeire, ösztöneire, bátran az ördög rabjának tekinthetünk… Még jó, hogy nem a középkorban élünk!

Szeretnél még több ilyen és ehhez hasonló rejtélyes esetről olvasni? Akkor mindneképpen vedd meg a HIHETETLEN MAGAZIN aktuális számát!