A nagysikerű Nemzet aranya című filmben Nicolas Cage és társai az amerikai elnökök titkos könyvét keresik. A könyvet, amely sokak szerint nem is létezik.

Gates elrabolja az elnököt, aki elárulja neki, hogy a könyv valóban létezik, és a Kongresszusi Könyvtárban őrzik. Ugyanakkor megkéri, hogy Gates nézzen utána a 47. oldalnak. Egyes vélemények szerint tényleg létezik az elnökök titkos naplója és a CIA vagy az FBI őrzi, mások szerint azonban ez sem más, mint az összes többi konspirációs teória, azaz összeesküvés-elmélet.

Hangszalagok az Ovális Irodából

Van azonban valami más, aminek hitelességét senki sem kérdőjelezi meg. Az amerikai elnök, John F. Kennedy legközelebbi munkatársai közül is csak egy-két beavatott tudta annak idején, hogy Kennedy 260 órányi hanganyagot rögzített hivatalában, az Ovális irodában folytatott eszmecserék és telefonbeszélgetések során. A John F. Kennedy Library alapítvány nemrég új válogatást tett közzé Listening In: The Secret White House Recordings of John F. Kennedy címmel, amely a legérdekesebb részleteket és a megértésükhöz szükségesnek tartott jegyzeteket tartalmazza könyvben, illetve két CD-n. A titkos fehér házi magnófelvételek előszavát az elnök lánya, Caroline Kennedy, bevezetését pedig Ted Widmer, a Brown Egyetem történésze írta. A válogatás „a történelem nyersanyagát tartalmazza” – fejtette ki Thomas Putnam, a Kennedy Könyvtár igazgatója, aki hozzáfűzte: „Ez az az emlékirat, amelyet az elnök nem írhatott meg.”

1962 novemberében az elnök közölte James Webbel, a NASA amerikai űrkutatási hivatal vezetőjével, az lesz az elsőrendű feladata, hogy embert juttasson a Holdra. Webb azt felelte, ennél fontosabb lenne az űrbeli környezet megértése. Kennedy erre megjegyezte: „Szép másodikként eljutni a Holdra, de ez nem jelentene többet, mint bármikor a második hely.” Webb kitartott álláspontja mellett, mire az elnök kerek perec kijelentette: „Nem érdekel a világűr, csak az, hogy megelőzzük az oroszokat.” Akárcsak őt követően Richard Nixon, és mint Franklin D. Roosevelt óta minden elődje, Kennedy is titkos lehallgató eszközöket helyeztetett el dolgozószobájában, az Ovális irodában. Erről szinte senkinek sem volt tudomása mindaddig, amíg a Watergate-ügyben folytatott meghallgatások fel nem tárták a Nixon által készíttetett magnetofon felvételek létezését.

A Kennedy-gyilkosság után

Amikor az elnököt 1963 novemberében meggyilkolták, munkatársai azonnal leszerelték a hangrögzítő berendezést. A család 1976-ig őrizte a szalagokat, majd átadta őket a Nemzeti Levéltárnak. Nyilvánosságra hozataluk lassan és egyenetlen tempóban történt, mivel a hangminőség változó volt, a szöveget előbb le kellett írni, és titkosítását meg kellett szüntetni. Az utolsó, 45 órás részt csak nemrégiben tették hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. A Kennedy-korszakot tanulmányozó történészek olyan eseményekbe kaphatnak mélyebb betekintést e magnószalagok révén, mint az 1962-es kubai rakétaválság, a polgárjogi mozgalom vagy a vietnami háború. Thomas Putnam fontosnak tartja, hogy először tették közzé az anyagot egyetlen kötetben, jegyzetekkel és az egyes beszélgetések hátterét feltáró történelmi magyarázatokkal. A hangszalagokból kitűnik, hogy Kennedy sokszor beszélt elődeivel az éppen időszerű kérdésekről, a kubai rakétaválság idején például Eisenhower elnököt is felhívta. Egy Harry Trumannal folytatott beszélgetés azonban meglepően személyes fordulatot vett 1963 júliusában.
– Úgy hallom, igen jó formában van – mondta Kennedy.
– Igen, így van, az az egyedüli bajom, a legfőbb gondom, hogy miként tudok megfelelni a feleségemnek – felelt Truman. Mindketten nevettek. – Tudja, hogy van ez – folytatta Truman. – Attól tart, hogy káros lehet számomra, bár ebben téved.

Widmer, a történész úgy véli, hogy Truman egy erekciós problémára célzott. „Azt akartam, hogy a könyv emberi pillanatokat is bemutasson” – magyarázta. Szerepel a válogatásban annak a hangszalagnak az átirata is, amely a Kennedy család georgetowni otthonában készült 1960. január 5-én, néhány nappal azután, hogy bejelentette: indul az elnökválasztáson. A felvételt James M. Cannon, a Newsweek tudósítója készítette, és az újságíró 2011-ben bekövetkezett halála után adományozták a Kennedy Könyvtárnak. A vacsorán Kennedy arról beszélt, mennyire lelkesíti a gondolat, hogy a nemzetközi döntéshozatal izzó forróságú olvasztótégelyébe kerülhet: ez olyan izgalmas lenne, „mint minden szombaton a Yale ellen játszani”. A jelölt töprengő, sebezhető és ugyanakkor magabiztos volt. Vagyonának kisebb szerep van sikerében, mint családja nevének – vélte. A választás elvesztése azt jelentené, jegyezte meg, hogy élete delén meghiúsul ez a pompás lehetőség; ez olyan lenne, mintha amputálnák az egyik lábát.