Ahol „szabad" volt boszorkánynak lenni

Olaszország pogány boszorkány hagyományát, vecchia religione avagy stregheria névvel illetik. Másképpen streganizmus. Hívei generációról generációra örökítették az ősi hitet, ami Itáliában egészen a XX. századig élt és virágzott.
A római korban bizony mindennapos és köztudott volt a boszorkányság. Sokan, köztük Ovidius is úgy említi őket, mint akik titokban összegyűlnek teliholdkor és Dianát imádták.

Horáciusz, a római költő, az i.e. 30 körül írott Epodes művében találjuk a legkorábbi utalást az olasz boszorkányokra és a holdkultuszukra. Ebben elmeséli Canidia, egy olasz boszorkány legendáját. Horáciusz úgy gondolta, hogy Proszerpina és Diana adja a hatalmat a boszorkányoknak, akik ugye a hold, a termékenység, a szerelem, a szexualitás, az anyaság, a nőiesség istennői. Diana az ismert vadászistennő, akiről több jellegzetes ábrázolás is van, mint amilyen a cikkben bemutattak. A költő még megemlíti a stregák szent könyvét, (mondhatni az árnyak könyve megfelelője), a „Libros Carminium" néven ismerteti, amely varázsigéket, idézéseket tartalmaz, köztük egy olyat, amellyel „a Hold lehívható az égről".

A The World of the Witches (A boszorkányok világa) című könyvben, egy antropológus, Julio Baroja bizonyítékokat sorakoztat fel arra vonatkozólag, hogy az V. és VI. században egész dél-Európában virágzott a Diana-kultusz.

Ámde jött a középkor, és Olaszországot sem kerülte el a boszorkányhisztéria és azok üldözése. Érdekes módon, a falusi boszorkányokat ekkor még nem vették elő, hanem azok nyugodtan tovább praktizálhattak, mint gyógyító, tanácsadó. Az egyház ekkor a nagy csoportokra pályázott. 1457-ből egy olyan különleges feljegyzés maradt ránk, amely három nő peréről szól Bressanoné-ban, akik a "Diana Társaság" követőinek vallották magukat.

De hogy ne a máglyán vagy a bitófán végezzék a hölgyek, ezért inkább meghúzták magukat. Velük együtt a vallás is a háttérbe szorult és csak nagy-nagy titokban űzték időnként tevékenységüket. Szerencsére a XVII. századból rengeteg kézirat maradt fent, amely olasz boszorkányok varázsigéit és bűbájait őrzi. Ezek az iratok családokon belül jártak kézről kézre évszázadokon át.

Boszorkány klánok

Olaszországban három fő klán alakult ki és őrizte meg a streganizmus hagyományait. Ami közös bennük, hogy mindhárom Aradia tanításait vitte tovább. Az egyik a Fanara klán, a Földmisztériumok őrzője északon és ők ismerték a ley-vonalak titkait. A második és a harmadik a Janarra és a Tanarra klán, amelyek Közép-Olaszországban munkálkodtak. A Janarra volt a Holdmisztériumok őrzője, másként még Tengeri Boszorkányoknak is nevezték őket. A Tanarra klán a Csillagok Titkait ismerte. Mindhárom klán az isteni párnak különböző aspektusait tiszteli, (Fana-Fanus, Jana-Janus, Tana-Tanus), de a vezetők közeli kapcsolatot ápolnak egymás között.

A klánok nevei Tana istennő aspektusaiból alakultak ki, aki a Nagy Istennő, az Ég Királynője, jelképe pedig a Hold. A Hold minden boszorkány körében nagy misztikummal bír, és szintén felosztható három másik megfelelésre, akárcsak az istennő három arca (leány, anya,vén).

A streganizmus napjainkban

Még ma is él és virágzik egyes területeken a streganizmus. Csoportokba szerveződtek, melyeknek van egy vezetője. A cél mindenütt ugyanaz: megőrizni a vallás tisztaságát és tovább örökíteni.

A vezetőt 'Grimas'-nak nevezik. Az angol coven (boszorkánycsoport) sajátos elnevezései itt a 'Boschetto'( liget), Selva (erdő) vagy Congrega. A létszám a szokásos három és tizenhárom között mozog, belső hierarchiával, melyek szerint különböző fokozatokat lehet elérni.

Továbbá a stregák nem 'Sabbat'-nak hanem Treguenda-nak nevezik ünnepeiket, amiből összesen nyolc van, ahogy minden más boszorkány vallás esetén. „A Kerék" fogalma ismerős lehet a kelta kollégák által. Tehát a négy nagyobb ünnepük: október 31. - La Festa dell' Ombra (Az Árnyék), február 2. –Lupercus, május 1. - Tana istennő napja (vagy La Giornata di Diana), és az augusztusi első aratás, a Cornucopia ünnepe.
A másik négy kisebb pedig a tavaszi (Primeira, Equinozio della Primavera) és őszi napéjegyenlőség (Equinozio di Autunno), illetve a nyári (La Festa dell' Estate, Festa delle Erbe vagy Solstizie d'Estate) és téli napforduló (Yule, Saturnalia, La Festa dell' Inverno).

A Kerék ezenfelül két fő részre oszlik, a nyári és a téli félévre, mely az Istent és az Istennőt szimbolizálja. A nyári félévet az Istennő, a téli félévet az Isten uralja. Az egyik élet (termékenység), a másik a halál. A csoportok vezetői is e szerint uralkodnak. A Főpap dominál az Árnyék Ünnepétől kezdve május elsejéig, majd Tana istennő napján átadja hatalmát a Főpapnőnek az év többi részére.

Az stregák ősi tudásokat saját kézzel írott könyvekben jegyezték le, melyek neve „Az Utak Könyve" és amely három részre tagolódik: Utak, Hívások és Mágia. Az Utak rész tartalmazta a rituálékat, a törvényeket, és az olyan közösségi rítusokat, mint a Házassági Ceremónia, Gyermek Megáldása, a Halotti Ceremónia és a Beavatások. Ebben a részben találhatóak az Istennőről és az Istenről szóló legendák is, valamint a tanítványok és a klántagok névsora. A Hívások részben a kántálások, a kézjelek, rituális mozdulatok, a klán arcfestése és egyéb titkos jeleit jegyzeték fel. Végül a Mágia részben vannak a varázsigék, bájolások, receptek, leírások a gyógynövényekről és a gyógyítás művészetéről.

Charles Leland

Napjaink egyik legismertebb és legelismertebb stregheria néprajzkutatója, az amerikai újságíró és antropológus, Charles Leland. Az Aradia, avagy a Boszorkányok evangéliuma című 1899-ben kiadott művéhez kutatásain kívül főleg egy állítólagos ítáliai boszorkány, Maddalena nevezetű hölgy volt a forrása.

Aradia

Aradia (más néven az olasz Erodiade vagyis Heródiás) egy gyönyörűséges nő, aki nem más, mint a fényhozó Lucifer és Diana istennő lánya. A mítoszok szerint Diana látta a földi asszonyok nyomorúságát és leküldte lányát, Aradiát, hogy szabadítsa fel őket. Aradia átadta a tudását, vagyis a boszorkányságot, majd visszatért anyjához. Ezért tartják számon úgy őt, mint a boszorkányok anyját, akikre támaszkodhatnak, segít nekik, tudást és erőt kaphatnak tőle és akár meg is idézhetik.

Egyesek szerint élő személy volt. Az egyik népszerű feltételezés szerint Aradia 1313-ban született Észak-Itáliában, Volterra városában. Aradia maga köré gyűjtötte követőit, és a vidéket járta, ahol tanította Itália Ősi Vallását. Egyik példabeszéde arról szólt, hogy eljön Értelem Kora, mely felváltja a Fiú Korát. Mikor eltávozott, azt kívánta, hogy tartsanak lakomát a tiszteletére, és hogy emlékét őrizzék meg az eljövendő generációk.