Nem egy kitalált dajkameséről van szó, mellyel csak riogatják a teremtés koronáit, hanem egy létező jelenséggel állunk szemben. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy még az orvosok és a kutatók is értetlenül állnak a történések előtt.

Bang Utot - a halál álma

A halálos álom névre elkeresztelt jelenség, amit betegségnek hisznek, mintegy negyed évszázada ütötte fel a fejét Hawaii-on és a Fülöp-szigeteken. 140 halálesetet jegyeztek fel, ami a Bang Utot számlájára írható. Az orvostudomány eddigi történetében még sohasem volt rá példa, egészen a kb. 30 évvel ezelőtti megjelenéséig. Az eddig tanulmányozott esetekről kiderült, hogy nem maláriaszerű fertőzésről, vagy hasonlóról van szó. Nem fertőz, nincsenek előjelei, egyszerűen csak lecsap. Nem lehet megelőzni és gyógyítani sem, a „betegség" meglehetősen gyors lefolyású, mindössze két hét alatt végez áldozatával. A „halál álma" karmai közül csak holtan lehet távozni. A kór furcsa sajátossága, hogy csakis a férfiak közül szedi az áldozatait. Uraim, azért pánikra semmi ok! Még sohasem fordult elő az, hogy az érintett területeken kívül, valaki is áldozatul esett volna.

A kór tünetei

Az eddig tanulmányozott esetek és megfigyelések alapján a kór legyőzhetetlen. Hangsúlyoznám, hogy csakis az ott élőket és csakis a férfiakat támadja meg, akik egyébként egytől-egyik tökéletes egészségi állapotnak örvendenek. Az áldozatoknál először migrénes fejfájás jelentkezik. Azt követi a görcsszerű fájdalom és az aluszékonyság. Alvás közben a beteg hánykolódik, nyög, nyöszörög, ami egyre erőteljesebbé válik. Ujjai ökölbe szorulnak, szája habzani kezd. A légzés gyorsul és a mozdulatok szabálytalanná válnak. Értelmetlen szavakat, szófoszlányokat kiabál, mintha csak valami, vagy valaki ellen küzdene. A betegség alanyai fáradtan, megviselten ébrednek. Különös, hogy semmire sem emlékeznek a történtekből. Majd végül rángógörcsszerű rohamok között örökre elalszik a beteg. A kór két hét alatt végez áldozatával, aki szemmel láthatóan szörnyű kínok között távozik a másvilágra.

A boncolási jegyzőkönyvekből további érdekes és megdöbbentő részletekre derült fény. A test több részén szerveket érintő bevérzéseket találtak, elsősorban a hasnyálmirigynél és a tüdőnél. Sápadt arc, kimeredő szem, habzó száj, körmök elkékülése, enyhe tüdővérzés jelentkezik. Ám ezek nem a halál okai, inkább annak következményei. Az áldozatok arckifejezése meglehetősen ijesztő, mintha valamitől halálra rémültek volna. Van még egy fontos momentum, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az áldozatok apja is szintén ebben a „betegségben" halt meg.

Az egyetlen túlélő

Egyetlen áldozatnak azonban óriási szerencséje volt. Sikerült felébrednie és túlélni a lehetetlent. De ez csak és kizárólag neki sikerült. Az ő elmondása szerint, álmában egy apró emberke jött el hozzá és folyamatosan kínozta őt. Fojtogatta és ütötte-verte Sohasem beszélt hozzá, csak elkezdte kegyetlenül bántalmazni. A horrorisztikus éjszakák után, egyszer csak minden átmenet nélkül véget értek a kínzások. Hogy hogyan sikerült megmenekülnie, azt azzal magyarázta, hogy minden rajta múlott. A lidércnyomások ideje alatt, ugyanis nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy mindaz, ami vele történik, az a valóság. Talán a szilárd és józan elméje volt a mentőmellénye és egyben a fegyvere, a rejtélyes lénnyel szemben. Dacára annak, hogy úgy néz ki, hogy „örökletes", nem tart attól, hogy három fia közül akár valamelyiknek is szembe kellene néznie ugyanezzel.

Mi lehet ez?

Csak néhány kutató vette a bátorságot ahhoz, hogy a különös jelenség nyomába eredjen. Az egyik ilyen Nils Larsen, aki két éven keresztül gyűjtötte az adatokat a Fülöp-szigeteken, illetve Hawaii-on. Azonban eredményeket elérni és magyarázatot találni neki sem sikerült. A helyiek szerint az egész nem más, mint egy átok. Van benne némi igazság. Erre az utal, hogy csakis kizárólag a férfiak az áldozatok és apáról fiúra száll. Esetleg egy démoni lény támadása lenne? Ezt az egyetlen túlélő beszámolója támasztja alá.

Kézzel fogható bizonyíték azonban nincs egyik elméletre sem, viszont az ellenkezőjére sem. Úgy gondolom, hogy teljesen sötétben tapogatózunk a jelenséggel kapcsolatban. Sovány vigasz ugyan, de lehetséges a menekülés a „rossz álmokból", legalábbis az egyetlen túlélő miatt erre lehet következtetni. A legnagyobb tanulság mégis az, hogy elménknek milyen óriási hatalma van. Örök igazság, hogy saját magunk vagyunk önmagunk legjobb barátja is, de egyben legnagyobb ellensége is.