Keresztetlen gyermek

Őt és az elvetélt gyermeket a „státusz nélkül elhunytak” közé sorolja a hagyomány, mivel meghaltak, mielőtt a keresztelés által meglelték volna helyüket az élők hierarchiájában. Miután nem történt meg a keresztelés, a halottak világába befogadó temetési szertartásban sem estek át. Emiatt sem az élőkhöz, sem a holtakhoz nem tartoznak.

A beszámolók szerint ott, ahol eltemették őket, - mint például a temető kerítése melletti eldugott hely- a ház körül éjszakánként síró láthatatlan lényként vagy kékes színű, bolyongó lidércláng alakjában jelenik meg. Általában csak a hozzátartozóknak mutatkozik meg vagy hétévenként jön elő. Hiszen nem nyughat a sírjában és a purgatóriumban kell tartózkodnia, amíg meg nem keresztelik. Pont ezért valamilyen ruhadarabot, sokszor erre a célra előkészített keresztelőinget dobtak neki oda, és azt benedvesítik szenteltvízzel. A matyók általi elbeszélések szerint a következő szavakkal tették: „Én téged megkeresztellek az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében; ha fiú vagy, Ádám légy, ha lány vagy, Éva légy!”

Ekkor a lélek végre felszabadul és a mennybe jut. Bevált gyakorlat volt az is, hogy a gyermek halála hetedik évfordulóján megjelenik és akkor keresztelte meg például az anyja a sírja fölött. Vagy keresztelőruhát ásott el a család e napon sírjába.