A háttér események

Amerikában, Massachusetts állam Salembeli lakosai szerény körülmények ámde szigorú erkölcsi szabályok között éltek. A környékén indián törzsek portyáztak, és rettegtek tőlük meg az esetleges betöréseiktől, és akikkel folyamatos háborúban álltak. A lelkipásztorok másról sem tudtak beszélni, csak a bűnről, a Sátánról, meg a kísértésről.

Túl sok szórakozás sem jutott a fiatal lányoknak az akkori puritán Új-Anlgiában. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nem volt rá lehetőségük. Talán ez is válasz lehet arra, hogy a belső feszültséget és az unalmat egyesek miként kívánták elűzni.

(A képen a mai Salem látogatható hagyományörző településen található korabeli ház)

Unatkozó leányok

1692-ben a faluban élő néhány lány, köztük Abigail Williams, Ann Putnam, Betty Parris, Mary Warren és Susanna Walcott több helybélit is azzal vádoltak meg, hogy rontást tettek rájuk és megbabonázták őket. Ergo boszorkányok. Márpedig jól tudjuk, hogy ebben a korban erőteljesen hittek abban, hogy a boszorkány a Sátán cimborája és szolgája. De mi már azt is tudjuk, hogy az akkori ember, amit nem tudott megmagyarázni, azt természetfelettinek könyvelte, azt pedig a boszorkányok és a gonosz szellemek, no meg az Ördög számlájára írta.  Ezek után nem kell meglepődni, ha rögtön elhitték a lányok vádjait. A lakosság pechére nem volt kormányzó ebben az időszakban, így mondhatni nyugodtan kezdetét vehette az ámokfutás. A vádlottak földjeit, vagyonát elkobozták. Az ujjal mutogatós játék olyan méreteket töltött, hogy hónapok alatt már nem csak Salem városát érte el a boszihisztéria, hanem a környékbeli falvakat is, köztük a legnagyobb településre Bostonra is kiterjedt.

Vádlottak padja

1691–92 telén járunk. Samuel Parris tiszteletes lánya, Betty Parris és Abigail Williams, a tiszteletes gyámleánya furcsán kezdtek viselkedni. Különös és idegen hangzású, értelmetlen mondatokban beszéltek és a földön dobálták magukat. Az orvosok nem tudtak mit kezdeni velük, egyedül annyi volt bizonyos, hogy nem elmebaj. Nem kellett sok idő, hogy kisüssék, az Ördög keze van a dologban és megszállottság alatt állnak. Nemsokára Betty Hubbard, Ann Putnam, Mercy Lewis, Mercy Short, Susannah Sheldon, és Marry Warren is beállt ebbe a sorba és mindannyian neveket kezdtek el köpködni, hogy ki a boszorkány.  

Az első három név: Sarah Good, Sarah Osborne és Tituba volt. Az első, Sarah Good még tizenéves korában árva lett és a falu koldusa lett. Ráadásul köztudattan magában beszélős típus volt. A második, Sarah Osborne, egy ágyhoz kötött, idős asszony, akinek az volt a bűne, hogy korábban egy örökösödési vita kapcsán keveredett összetűzésbe a gazdag és befolyásos Putnam családdal. A harmadik, Tituba egy, a Karib-tengerről behurcolt bennszülött rabszolga volt, aki a tiszteletes szolgálatában állt. Természetesen megkezdődtek beláthatatlan végű kínzások és a Titubát is megtörték. Elismerte, hogy megkörnyékezte az Ördög. A szolgálónő elárulta azt is, hogy több boszorkány is működik a településen azzal a céllal, hogy elpusztítsák a puritánokat. Vagyis a boszorkányok vegyék át az uralmat. De azt is jól tudjuk, hogy egy kínzás alatt álló ember, akármit bevall, csakhogy véget érjen a szenvedés. Tituba is csak meg akart szabadulni a fájdalomtól vagy igazat mondott?

A perek

A három nőt 1692. március 1-jén  a vád napján, nyomban be is börtönözték. Őket követte Rebecca Nurse (egy öreg, köztiszteletnek örvendő asszony), Martha Corey , Abigail Hobbs, Dorcas Good (Sarah Good négyéves leánygyermeke),  Deliverance Hobbs. Végül egy házaspár, Elizabeth és John Proctor. John Proctor bűne az volt, hogy nem hitt a vádaskodásoknak, és kiállt a perbe fogottak ártatlansága mellett.

Salem és a környék börtönei megteltek, és akkor ismét előtérbe kerülsz a probléma, hupszi, nincsen kormányzónk.  Nélküle meg nem állt rendelkezésükre törvényes alap a vádlottak perénel elindítására. Ezért Salem májusban gyorsan kapott egy új fejest, aki rögtön létre is hozta a területi bíróságot. Csakhogy addigra Sarah Osborne meghalt, Sarah Good újszülött gyermeke és mások pedig megbetegedtek. Nagyjából 80 ember várta a per megkezdését.

Egész nyáron zajlottak a perek. Csak egy volt olyan mázlista, aki megúszta a halált, mert a lányok visszavonták vele kapcsolatban a vádakat. A többi mind bűnös volt. Kivéve azok, akik feladták magukat és újabb neveket mondtak, ők cserébe felmentést kaptak az ítélet végrehajtása alól. Közben elmaradt Elizebeth Proctor és még egy nő ítéletének végrehajtása, mivel mindketten állapotosak voltak.

Az ítélethozatalok után négy kivégzés alkmával 20 embert ért utol a halál. 19-en akasztófán végezték, köztük egy köztiszteletben álló lelkipásztor, egy közrendőr, aki nem volt hajlandó részt venni további megvádoltak letartóztatásában, plusz néhány vagyonosabb polgár. Az áldozatok közül hat férfi volt, a többi szegénységben élő, idős asszony.

A 20. áldozat, a 80 éves földműves, Giles Corey nem volt hajlandó beismerni bűneit, sem megnevezni másokat. Jött hát a kínzás. Corey-t egy nyújtópadra kötözték, a mellkasára pedig súlyos köveket halmoztak fel, amik fokozatosan kilapították. Corey három nap után belehalt a kínzásba. Vallomás nélkül. Kitartását azzal magyarázták, hogy meg akarta akadályozni a földjei elkobzását, hogy az örököseit megóvja. De az igazság az, hogy a vádlottak vagyonát már a perbefogás előtt el szokták kobozni.

A finálé

1693. januárjában értek véget a perek, ugyan a következő tavaszig nem engedték ki azokat, akik börtönben csücsültek. A bírósági eljárásoknak végül a kormányzó vetett véget. Kérelmet írt egy Boston környéki tiszteletesek, amelyben az állt, hogy jobb, ha tíz boszorkány megússza a büntetést, mintha egy ártatlan meghurcoltatást és mártírhalált szenved.

Mik lehettek a perek igazi okai?

A vádlók többnyire azok közül kerültek ki, akiknek a családtagjai az indiánok elleni háborúban estek el. Például, ezek a nők vallomásukban azzal vádolták meg George Burroughs tiszteletest, - aki korábban Salem falu és más maine-i egyházközség pásztori feladatait látta el-, hogy ő a boszorkányok vezére és a katonák csak azért vonultak a wabanakik ellen, mert a tiszteletes megbabonázta őket.

A puritánok, Isten kiválasztottainak hitték magukat és a boszorkányság adott magyarázatot az őket ért sorozatos háborús veszteségekre. Gondolván, hogy az Ördög az indiánokat támogatja és csak az ő segítségével tudták eltaposni őket. Az állandó indián betörések miatt nem érezték biztonságban magukat a helyiek, így a nem kevés stressz következtében eluralkodott a paranoia.

(Salemben már emlék Boszorkány Múzeumot is nyitottak, méghozzá nem is egyet!)

Vagy szimplán anyagi javakra pályáztak. Hiszen hová lett az a sok föld, és vagyon, amit elkoboztak a bírák? Bizony, sok magánzsebbe vándoroltak. Bizonyára a feljelentők is megkapták a maguk jutalmát.

A falun belüli ellenlábasokat bosszúból, irigységből, bármi indokkal, egy perbefogás által simán ki lehetett iktatni.

Kell ezeknél több indok?