Egy átlagos nemesasszony élete

Elisabeth Eleonore Amalia Magdalena von Schwarzenberg 1682. június 20 -án született von Lobkowiczban a Schwarzenberg-palotában. Ferdinand August von Lobkowicz, Sagan hercege és annak második felesége, Mária Anna Margravine Wilhelmine Baden-Badennek a lánya volt. 1701. december 6-án elvette őt Adam Franz Karl von Schwarzenberg Eusebius herceg. Így családja a Lobkowicz-ház és házassága révén, Schwarzenberg hercegnője volt.

Eleonore rendkívül művelt nő volt, férjével gazdag, bálokkal teli és művészetkedvelő életet éltek. Két gyermekük született: Maria Anna és Joseph. Csakhogy a szép családi idillnek a halál vetett véget. Eleonore férje 31 évesen vadászbalesetben halt meg a császári vidéken, közel Brandýs nad Labem-Stará Boleslavhoz, a mai Csehország területén. A halálos lövés VI. Károlytól osztrák főhercegtől származott, aki ezután a bécsi udvarba vitte a kis Josephet, és évi 5000 guldent fizetett „kárpótlásként" az özvegynek.

Eleonore 1741. május 5-én halt meg a bécsi Schwarzenberg-palotában. A császár orvosa, Franz von Gerstoff boncolást kért, amely méhnyakrákot állapított meg a halál okaként.

2007-ben egy osztrák dokumentum film készült Eleonore életéről a A vámpírhercegnő címmel.

A vámpírhercegnő történetének kezdete

Eleonore sztorija ott merült fel, amikor is egy a nyugat-csehországi faluban Krumlovban, egy útépítés során a egy prágai régészcsoport egy XVIII. századi temetkezési helyen vegyesen 11 férfi és női holttestre bukkant. Ezek közülük hármat, férfiakat igencsak szokatlan helyzetben temettek el, méghozzá a jellegzetes vámpír feltámadása megelőzésének érdekében ceremónia szerint. A fejeket a lábcsontok közé helyezték, mellkasukat kövekkel szorították le, és a szájukba is köveket tömtek. Eredetileg még mellesleg lefejezték vagy felakasztották őket.

Nem árt tudni, hogy az 1700-1750-es években egész Közép-Európa vámpírlázban égett, ugye ekkoriban születetett főhősnőnk. A hercegnőről nem sok portré maradt fent, de az egyik közülük a fiával készült kép, amelyet 1996-ban restauráltak. Megvizsgálták röntgensugár alatt és szemet szúrt nekik, hogy a hercegnő fejét ábrázoló vászondarabot kicserélték, és egy másikat varrtak oda. Hová lett az eredeti fej és miért tüntették el? A kutatók szerint ez egyfajta szimbolikus lefejezés lehet.

Eleonore még a férjénél is jobban szeretett vadászni, és nagy vadász hírében állt. Csakhogy volt egy állat, amelyre sohasem lőtt. A farkasra. Inkább befogatta őket, ugyanis mágikus praktikához volt rájuk szüksége. Egy ősi mágia szerint a farkasok teje elősegíti a termékenységet és segítenek neki fiú szülni. Ámde akkoriban a farkasokról azt hitték, hogy a gonosz szellemek küldték, hogy segítsék a vámpírokat. Akár a farkasok csodaszere, akár más miatt, de végre 40 évesen fia született. Ez a legkevésbé sem számított átlagos dolognak, sőt némi gyanúra adott okot, vajon mi folyhat a háttérben...

Végül mikor férje meghalt és fiát elvették, ahogy öregedett egyre jobban érdekelte az okkultizmus. Az öregség plusz a kísérletezgetés az okkultizmusban egyenesen arányosan növelte a költségeit is. Ugyan sikerült fenntartania fényűző, pazar életvitelét, de a gyászidőszak után állapota folyamatosan romlott. Híres orvosokat, neves szaktekintélyeket hivatott magához, de csak tüneteit tudták enyhíteni. Ellenben nekik, mint ahogy a szolgálóknak, feltűntek bizonyos jelek Eleonorén: fehér bőr, súlycsökkenés. Látható betegsége nem volt. Viszont időnként a méregdrága gyógyszerekből, amiket az orvosok felírtak neki, magának kutyult ki orvosságokat. Csak nem? De akkor miért készített egy mágikus tekercseket készített különböző szimbólumokkal ellátva, hogy megóvja a gonosztól? Ezt a tekercset ma is őrzik Krumlov várában.

Idővel Krumlovból Bécsbe költözött annak reményében, hátha jobb orvosi ellátást kap, de a dokik ott is tanácstalanok voltak. Ott hamarosan utolérte a vég a bécsi Schwarzenberg-palotában. Nyomban fel is boncolták, de a poén az, hogy akkoriban a legkevésbé sem volt szokás, hogy nemeseket boncoljanak. A boncolást végző orvosok ráadásul eléggé szép summát kaptak, 3000 guldent. Mitől féltek ennyire? Ez valami korai veszélyességi pótlék volt? Féltek a fertőzéstől? Vagy attól, amit találhatnak és a hallgatásukat vásárolták meg? Vagy féltek a... feltámadástól?

Mint azt ma már tudjuk, a hercegnő méhnyakrákban halt meg, de az eredeti boncolási jelentésben azonban nem említik a halál okát. Talán nem is a diagnózis felállítása volt a lényeg? A szakértők arra engednek ma következtetni, hogy mivel még sem döfhettek le egy halott nemesasszonyt, ezért ilyen diszkréten végezték el rajta a vámpír feltámadás elleni rítust.

Érdekes módon testét, nem az őt megillető helyen, a Schwarzenbergek a családi sírboltjába a bécsi Szent Augusztin templomba temették, mint ahogyan a férjét is. Állítólagos végakarata szerint testét sürgősen visszavitték Krumlovba, hogy ott minden pompa nélkül temessék el. Sírfeliratnak ezt a szöveget kérte: Itt nyugszik a szegény bűnös Eleonore, imádkozz érette. Ami tovább fokozza az a rejtélyt, hogy főrangú egyházi személyek nem is voltak jelen a temetésén, de még csak a fia sem! Eleonore-t este temették el a Szent Nepomuk templomban, a koporsót befalazták, szentelt földbe temették és egy masszív sírkővel zárták. Miért kellett ennyire alaposan bebetonozni?
Biztos ez volt Eleonore végakarata? Mit jelentsen a felirat? Hol marad a nemesnek kijáró végtisztesség? És az egyházi személyek? Miért nem ment el a fia leróni tiszteletét halott édesanyja iránt? Minek falazták be? Ugye minden kérdés egy válaszhoz vezet... hogy az emberek bizony azt feltételezték róla, hogy vámpír.

Bram Stoker Drakulája maga Eleonore?

Bram Stoker az regényében 1897-ben megjelent Drakula című regényében pontosan azt a vámpír feltámadás elleni eljárást írta le, ahogyan a cikk elején olvasható volt, a három férfi különös temetésének esetében.

Illetve a regényben szerepel egy vámpírnő, akinek a sírján ez a felirat szerepel: „A holtak gyorsan utaznak". Ez egy idézet eredetileg Gottfried August Bürger, Lenore című XVIII. századi balladájából származik, ami a legelső utalás az élőholtakra, ugyanis a szereplő Lenore a háborúban meghalt férjét siratja és az eget átkozza, miközben azt reméli, hogy a féri visszatér, mint élőhalott.

Mit jelent maga az idézet? Minden esély meg van rá, hogy Lenore nem más, mint maga Elenore, akit az éjszaka leple alatt szélsebesen szállítottak vissza Krumlovba,
Mária Terézia pedig házi- és udvari orvosát, a hírneves holland orvosdoktort, Gerard van Swieten küldte személyesen 1755-ben Morvaországba, hogy az ottani vámpír helyzetet felderítse. Ő lenne a regénybeli Van Helsing.

Túl sok a véletlen egybeesés, nemde? Bram Stoker forrásai a valóságon alapszanak. A nemes gróf(nő), a vámpírvadász Van Helsing, a holtak gyorsan utaznak... de miért csinált Stoker férfit a valódi nemesasszonyból?