Megmenekülhetett volna a Titanicon utazók nagy része? Volt egy másik hajó a közelben, a Californian, amely a megmentésükre siethetett volna. Felsoroljuk azokat az eseményeket, melyek közrejátszottak abban, hogy a Californian nem ért oda.
A Titanic rádiószobájában Harold Bride nagyon kimerült volt Mindkét rádióstól (Bride-tól és Jack Phillips-től) azt akarták, hogy napi 24 órában üzemeltessék a rádiót, és Bride már olyan fáradt volt, hogy lefeküdt egy kicsit aludni. Phillips annyira el volt foglalva az utasok üzeneteivel, hogy gyakorlatilag félresöpörte az utolsó aznapi figyelmeztetést a jégről. A figyelmeztetés a Californiantől jött, amely a Titanictól 30 kilométerre északra megállt éjszakára, mert körülzárta a jég. Annyira közel volt, hogy az üzenet szinte kilyukasztotta Phillips dobhártyáját. Phillips nagyon feldühödött attól, hogy ilyen hangosan félbeszakítják a munkáját, és belevágott Cyril Evans, a Californian rádiósának a szavába:
„Fogd be, fogd be! Nem érek rá!”
A rádiósok összesen hét figyelmeztetést kaptak egy nap alatt. Elég egyértelmű volt, hogy a Titanic útjában jéghegyek állnak.
A Titanic hídjáról látni lehetett egy hajó fényeitValószínűleg a Californian volt az. Smith kapitány ekkor elrendelte a fehér vészjelző rakéták kilövését, hogy felkeltsék a közeli hajó figyelmét. A rakéták magasra szálltak, majd fülsértő hang kíséretében ezernyi apró csillagra hullottak. A rakéták azonban semmin sem változtattak. A „rejtélyes hajó” a távolban nem válaszolt.
A Titanictól nem messze a Californian rádiósa, Cyril Evans lefeküdt éjszakára, és kikapcsolta a rádióját. A Californian fedélzetén több tiszt és a személyzet számos tagja rakétákat látott a távolban, és ezt jelentették a kapitánynak, Stanley Lordnak.
Áthatolhatatlan jégmezőkÁprilis 14-én vasárnap este 10:20-kor a Leyland Liner hajótársaság Californian nevű teherhajója Angliából Bostonba tartó útja során megállt egy áthatolhatatlan jégmező keleti szélén. A Californian kapitány Stanley Lord volt. Lord kapitánynak ez volt a hatodik útja a Californiannel. Hiba nélkül dolgozott, és a beosztottjai nagy tiszteletben tartották. A pályafutása eseménytelen és sablonos volt – éppen olyan, amilyet mindig is szeretett volna. Ez az atlanti átkelés is olyannak tűnt, mint az összes többi – egészen április 14-éig.
Este 11 körül Lord kapitány és Groves harmadtiszt fényt láttak közeledni kelet felől
Groves harmadtiszt azt gondolta, hogy egy utasszállító hajó fényét látják. Lord kapitány azt hitte, hogy kisebb, a Californianhez hasonló teherhajót látnak. Lord kapitány lement a hídról. Később azt mondta, hogy látta a hajó jobb oldali zöld fényeit, amikor a fedélzeten volt.
Este 11:40-kor Groves úgy látta, mintha a másik hajó fényei kialudnának, és a hajó megállna éjszakára; ekkor már a bal oldali piros fényeit is látta, és úgy tűnt, a hajó megállt, és észak felé, éppen a Californian felé áll az orra.
Éjfélkor őrszemváltás történt, és Groves-t felváltotta Stone másodtiszt és Gibson tisztjelölt.
Éjjel 0:45-kor, amikor Gibson a fedélközben teljesített megbízást, Stone fényt látott felvillanni a gőzös fölött, és ahogy elkezdett figyelni, többet is megpillantott: fehér fényeket az égen, mintha rakéták lettek volna. Stone értesítette Lord kapitányt. Gibson visszatért a hídra, és ő maga is látott három rakétát, amik a többihez hasonlóan csillagokat záporoztak az égből. Ő is értesítette Lord kapitányt. Mindezek ellenére Lord nem ébresztette fel a rádióst, és a hídra sem ment fel, hogy megnézze a rakétákat.
Végül nem sokkal hajnali 2 óra után a másik hajó eltűnt.