Legtöbben úgy vélik, hogy a jenglotok élőhelye a Jáva szigetén van, és a bennszülöttek varázslója kelti életre őket egy misztikus szertartással, de az is előfordul, hogy egyszer csak hirtelen előkerülnek a semmiből. Bárhol lehetnek ezek a miniatűr múmiaszerű teremtmények (pl. föld alatt, fák törzsében stb.) és általában az éjszaka leple alatt mozognak.

A titokzatos lény története Indonéziából 1997-ben kezdett elterjedni. A helyiek, akiknek van saját „apró emberkéje", pénzszerzés céljából járják az országot és mutogatják őket, mint valami csodát. Erre pedig van kereslet, mivel a bennszülöttek nagy része mélyen hisz a létezésében. Persze akadnak itt is olyanok, akik maguk kreálnak, vagy csináltatnak hamis babákat, amikhez általában hal- vagy majompreparátumokat használnak fel. Ezekre a csalásokra azonban csak abban az esetben derül fény, ha esetleg valamilyen okból bevizsgálnak egy ilyen „élőlényt".

Jellemzőik

Ezeknek az apró babaszerű teremtményeknek, az emberek szerint természetfeletti erejük van.

Testhosszúk kb. 10-17 cm, a bőrük sötét, és az arcuk koponyaszerű. A fogaik kilógnak, mint a vámpíroknak. A hajuk erős, de ritkás és igen hosszú, általában leér a lények lábáig, valamint a körmeik is igen hosszúak. Gazdáik véleménye szerint idővel ezek tovább növekedhetnek.

Hogyan táplálkoznak?

Táplálásuk állati és emberi vérrel történik (ezeket gazdáik legálisan szerzik be a helyi Vöröskereszttől), de nem megisszák, hanem amikor nincs senki a közelükben, akkor veszik magukhoz a szükséges tápanyagot a vér alkotó elemeiből. Azonban, hogy milyen módon, azt pontosan nem tudják elmondani a tulajdonosaik sem. Egy-egy csepp vért kell adni nekik, mindig ugyanabban az időben, mert ha ezt nem teszi meg a gazdájuk, akkor valami balszerencse érheti azokat, akik a közelükben élnek.

Teóriák a létezésükre

Több elképzelés létezik a származásuk titkairól, s ezek alapján kérdéses, hogy emberszerű vagy mitológiai lények, esetleg a kritptozoológiába kell besorolni ezeket a mágikus emberszerű babákat.

Az emberek úgy hiszik, hogy a jenglot régen valóban egy létező ember volt, egy aszkéta, aki jól értett a varázslatokhoz, és az örök élet titkát kutatta. Azonban amikor meghalt, és a testét az anyaföld nem fogadta be, összezsugorodott. Mások azt gondolják, hogy valaha egy remete volt, aki a démonokat istenként tisztelte, s természetfeletti ereje, képessége volt. A hiedelemben úgy él, hogy ha valaki, aki ilyen képességekkel rendelkezik, egy bizonyos barlangban meditál, egy idő után jenglottá válik.

Bár nem tudni, mi a valóság, de a rajtuk végzett vizsgálatoknál, volt már példa arra, hogy emberi DNS-t mutattak ki, igaz a félelem miatt nem igen engedik a „felboncolásukat". Azok, akik nem hisznek benne, azt tartják, hogy azért lehet, hogy emberi DNS-t mutattak ki, mert emberi bőrt is felhasználtak a készítésénél, ami egyes régi törzseknél szokás volt.