Egy eszkimó falu rejtélyes eltűnése

Az inuitok, alentok és más eszkimó népcsoportok sok évezreddel ezelőtt birtokba vették a messzi északon a sarkvidéki területet, ahol azóta is élik mindennapjaikat. Szoros kapcsolatban a környezettel, a fenntartható fejlődés irányelvét követve kevesebb természeti erőforrást használnak fel, mint amennyi közben újratermelődik.

A kalandos életet élő prémvadász, Joe LaBelle jó viszonyt ápolt a 2000 lakosú eszkimó faluval, az Angikuni-tó (Kanada) partján. Szőrmét szállított nekik, cserébe ők élelemmel látták el és gyakran töltött náluk teljes napokat is. Jól ismerte őket, kölcsönösen nagyra tartották és kedvelték egymást. Ha valaki, ő aztán tudta, milyen nehéz az élet a rettenetes hidegben. Ezúttal is, mint mindig, szánját jó előre megpakolta prémekkel.

Látogatása azonban ezúttal nem úgy sikerült, ahogy várta. Ahogy közeledett a falu felé, különös érzés kerítette hatalmába és maga sem tudta megmondani, miért, de baljós előérzete támadt. A falubeliek kutyái máskor már messziről üdvözölték az övéit, de most egy vakkantás sem hallatszott a falu felől. Embereket sem látott mozogni a kunyhók között – csak a szokatlan csend mindenhol.

Joe azonban nem ijedt meg könnyen a saját árnyékától. A sok, vadonban töltött magányos év megedzette. Hótalpakat csatolt, kutyáit kikötötte, és elindult, hogy körülnézzen a faluban, megkeresse eszkimó barátait.

Amit látott, annyira hihetetlen volt, hogy először nem hitt a szemének. A faluban egy lélek sem volt. Nem látott vadászokat, nem talált nőket, gyermekeket, de még az öregek és betegek is mind egy szálig eltűntek. Joe gondolkodóba esett. Elképzelhetőnek tartotta ugyan, hogy a férfiak mind elmentek vadászni, bár ilyenkor nem hagyják magukra a nőket, az időseket és a gyerekeket, de hogy az egész falu eltűnjön?!

Vagy talán vadállatok támadtak a falura és mindenkit megöltek? De Joe nem talált sehol egy csepp vért, és nem voltak holtteste sem. Az egyik kunyhóban még volt egy kevés meleg hamu, és a felette lévő edényből elforrt a leves. Egy másik kunyhóban félig kész kabátot talált, amelybe bele volt szúrva a tű, mintha készítője varrás közben tette volna le a ruhadarabot.

Esetleg menekülniük kellett valami elől? Abban a pillanatban ez tűnt a legkézenfekvőbb magyarázatnak, egészen addig, amíg Joe bele nem botlott az első kutya hó alatt heverő tetemébe. A szerencsétlen állat éhen halt, társaival együtt, tetemüket pedig lassan belepte a hó.

A prémvadász bátor ember volt, elhatározta, hogy az éjszakát a faluban tölti, majd másnap reggel elmegy segítséget kérni. Visszaérkezve Churchillbe jelentést tett a Hegyi Csendőrségnél, és egy egységükkel elindultak vissza a faluba. A különítményesek ugyanúgy a fejüket vakarták, ahogy a prémvadász is. Emberi nyomokat nem találtak, ezért töprengeni kezdtek, mi történhetett. Azt ugyanis valamennyien kizártnak tartották, hogy az egész falu ilyen hirtelen elköltözött volna. A vastagabb és melegebb ruházatok mind a kunyhókban voltak. Ha a férfiak vadászni mentek, ők valóban csak a könnyebb ruházatot vitték magukkal, de a nők és gyermekek is eltűntek, őket pedig biztosan nem hagyták volna meleg ruha nélkül utazni.

Ekkor az egyik csendőr megemlítette az egyik ésszerűnek látszó indokot, a medvetámadás ötletét. Csakhogy az éhen pusztult kutyák mind ki voltak kötve. Amennyiben egy vadállat támad a falura, minden gazda azonnal eloldozta volna az ebeket, fegyvereiket mind kézbe vették volna, a nőket és gyermekeket pedig biztonságos helyre menekítik. Ráadásul a támadásnak semmi nyoma nem volt. Akárhogy törték a fejüket, hiába keresték őket még sokáig, nem akadtak az inuitok nyomára.

Az egyetlen használható magyarázatot Armand Laurent, francia-kanadai farmer adta. A férfi a fiaival együtt szintén a tóparton lakott, nem messze a falutól. Amikor a csendőrség kikérdezte, tud-e valamit az ügyről, Armand megemlítette, hogy egyik nap, kora délután (nem sokkal azelőtt, hogy LaBelle érkezése előtt) valami 'fényes, ragyogó repülő tárgyat' láttak a falu fölött. Talán UFÓ-k vitték el a falu lakosait?

A rejtély legkülönösebb és legkevésbé megmagyarázható része a temetőben került felfedezésre: amikor egy tisztviselő javaslatára megvizsgálták a sírokat, egyikben sem találtak emberi maradványokat. Nemcsak az élők, de a holtak is nyomtalanul eltűntek.