Bármennyire is hihetetlennek tűnik, Eldorádó legendájának gyökerei nem Latin-Amerikában keresendők, ha nem a jó öreg Európában. A középkori Európa helyzete ugyanis nem volt túl rózsás; a nyomor, a nélkülözés, és a szegényes életkörülmények közepette hitték az emberek, hogy kell lennie valahol egy jobb világnak, tele arannyal, ezüsttel, drágakövekkel, és nem utolsó sorban boldog emberekkel. Mikor Kolumbusz Kristóf első útjára indult, a spanyol királyi házaspár is ez okból támogatta őt, hiszen Spanyolország akkoriban igen eltörpült az európai nagyhatalmakkal szemben, így érthető, hogy az új világ ígérete egyet jelentett az arany hívogató szavával. Kolumbusz úti beszámolói - melyek hatalmas gazdagságról szóltak -, adták az alapját Eldorádó legendájának, habár akkor még nem így nevezték.

A legenda szorosan kötődik az Inka Birodalom széthullásához

Francisco Pizzaro egy egyszerű disznópásztor volt, mégis sikerült leigáznia maroknyi emberével a hatalmas Atahualpa inka királyt 1535-ben. A király, életéért cserébe, egy megtöltött szobányi aranyat, és kétszer annyi ezüstöt ajánlott Pizzaronak. Országszerte indultak meg a lámakaravánok az arannyal, ezüsttel, ami felkeltette a spanyolok mohóságát. Azonban elkövettek egy nagy hibát! Atahualpát kivégezték, mielőtt megérkezett volna a fizetség. A királynak azonban még sikerült kiadni utolsó parancsát. A kincset el kellett rejteni. De ez nem volt elég!

Inka vezetők parancsára a városokból összeszedték a többi vagyontárgyat is, és „eltűntették” egy különleges technikával, az inka cementtel. A kincseket általában barlangokba rejtették, melyek bejáratát befalazták, majd a réseket ezzel a cementtel töltötték ki. Miután megszárad, az inka cementet lehetetlen volt megkülönböztetni a természetes kőtől. Így tehát a spanyolok fizetség nélkül maradtak. Ennek ellenére nem adták fel! Az arany utáni vágy eluralkodott rajtuk, már-már beteges méreteket öltve. Érezték, hogy az Inka Birodalom gazdagsága számukra elképzelhetetlen méreteket ölt, és úgy gondolták, kell, hogy legyen egy forrás, egy város, ahova a legtöbb kincset elrejtették. Az indiánok, mikor kérdezték őket, merre van az aranyváros, a szélrózsa minden irányába intettek. Ez volt az ő sajátos bosszújuk a spanyolokkal szemben, akik megölték uralkodójukat, elhurcolták és halálra dolgoztatták őket a bányákban, sőt; hihetetlen mennyiségű műalkotásukat beolvasztották a gazdagság reményében.

Az aranyozott ember

Ráadásul élt egy legenda egy indián törzsről, mely uralkodóját minden évben arany porral hinti be, majd áldozat gyanánt aranyból készült tárgyakat hajítanak egy tóba a falu közelében. A legenda bebizonyosodott, hiszen a csibcsa indiánok körében valóban létezett ez az évenkénti rituálé. Ez még inkább feltüzelte a spanyol kincskeresőket! Úgy gondolták, hogy minden bizonnyal létezik az Aranyváros is, hiszen nem ez volt az egyetlen indiánok által mesélt legenda, melyről később kiderült, hogy nem csupán kitaláció. A csibcsa rituálét alapul véve, megszületett az Eldorádó név, mely eredetileg El Dorado volt, amely azt jelenti: „az aranyozott ember”.

Számtalan ember indult a volt Inka Birodalom területén elrejtett kincsek nyomába, de sikerrel senki sem járt. A beavatott indiánok, vagyis az őrzők, apáról-fiúra hagyományozták a kincslelőhelyeket, a jelszót, mely feljogosítaná az aktuális kincskeresőt a kincs birtoklására. Az indiánok maguk ugyanis nem mertek hozzáérni a kincsekhez, hiszen az inkák átkot mondtak rá, illetve hitük szerint gonosz szellemeket idéztek meg, melyek őrzik a lelőhelyeket. Bár a kincsek egy része – és valószínűleg nagyon aprócska részről van szó -, előkerült az idők folyamán, még mindig kevesen hisznek Eldorádó létezésében.

Tagadhatatlan az a tény, hogy Dél-Amerikában, a régi Inka Birodalom területén rengeteg üres folt van még a mai napig a térképeken, hiszen az éghajlat, az állandó köd, a természet, és az ott élő indiánok nem engedik, hogy bárki megzavarja a nyugalmukat. Ennek ellenére számtalan sikertelen expedíciót indítanak az eltűnt városok, vagy az eltűnt kincsek megtalálására, és habár szinte folyton-folyvást különféle városok romjaira bukkannak, a nagy titokról senki sem hajlandó beszélni.

Egy törzs, melytől minden indián retteg

Terjeng azonban egy különös szóbeszéd, miszerint létezik egy törzs, melytől a többi indián is retteg. Több különböző forrás említi meg ezt a törzset, melynek tagjai fehérbőrűek és olyannyira harciasan védenek egy bizonyos területet, hogy mindenki igyekszik elkerülni azt! Egyesek szerint ők őrzik Eldorádó, vagy ha úgy tetszik, az Inka Birodalom titkát.

A boldogság utáni vágy mindig is megihlette az emberek fantáziáját függetlenül attól, hogy épp mely korban éltek. Eldorádó legendája egy örökérvényű történet hatalomról, mohóságról, pénzről, és egy nép kultúrájának elpusztításáról. Amennyiben valóban létezik az Aranyváros (akár Aranyvárosok), nem véletlenül őrzik ilyen elszántan. A világ talán még nem áll készen azokra a csodákra, melyek el vannak rejtve Dél-Amerika őserdői mögött. Azonban, hogy mi az igazság? Mindenki döntse el maga!