Eleonore Zugun - Aki bizonyítottan a telekinézis birtokában volt

Eleonore története 1913. május 24-én kezdődött meg, mikor is megszületett a romániai Talpa falujában. 1923 februárjában, mikor 7 éves volt, meglátogatta a nagymamáját Buhaiban, nem messze a lakóhelyüktől. Útban felé talált egy kis pénzt az út szélén és az unokatestvérével édességre költötték. A nagymama nem mellesleg 105 éves volt és boszorkány hírében állt és mikor megtudta a talált pénzről szóló esetet, azonnal azt mondta az unokájának, hogy azt a pénzt az ördög hagyta el és kísértésben fogja őt vinni és maga is „dracu" avagy ördög lesz. Ennyi volt, a nagy kimondta az „átkot", pálcát tört felette, és már azon az éjjelen különös dolgok történtek a fiatal lánnyal. A semmiből kövek zuhantak le és betörték az ablakokat, a tárgyak repülni kezdtek Eleonora körül. Mi volt minderre a nagy reakciója? A lányt megszállta az ördög és hazaküldte.

A sztori korán sem itt ér véget. Három nappal később, Talpában egy rózsavízzel teli kancsó felemelkedett és néhány lépéssel odébb szállva a tartalma kiömlött a padlóra. Egy zabkásás tál pedig neki repült az egyik látogató fejének fájdalmas sérülést okozva.
Ezután a húzása után a lányt a Gorovei kolostorban küldték, de az erőszakkal járó paranormális események oda is követték. Ám képes volt a gondolataival is megreptetni a tárgyakat, ezért innen három hét után tovább vándorolt egy elmegyógyintézetbe.
Nemsokára avagy szerencséjére a nemzetközi figyelem középpontjába került. Felfigyelt rá az újságokban az osztrák pszichológus Fritz Grunweld a németországi Charlottenburgban, aki Kubi Klein újságíró segítségét kérve elintézték, hogy a lány visszakerüljön a kolostorba.

Grunweld tanulmányozni kezdte a lányt és leírta mindazt a csodálatos megdöbbentő dolgot, amiket 1925. május 9. és 18-a között látott a saját szemével. Eleonore leginkább főként a tárgyak mozgatására volt képes a kisebbtől az egészen nagyobbakig, és ha valakire mérges volt, kedve szerint hajigálta is ezeket. Továbbá időnként tárgyak jelentek meg a semmiből és különös kopogásokat lehetett hallani, mintha csak egy poltergeist tevékenykedne a lány mellett. Mert a dolog becsapós, akár egy szellem is tevékenykedhetett volna a lány mellett... helyett.

Sajnálatos módon Grunweld 1925 júniusában meghalt egy szívrohamban, így Eleonore megint magára maradt. Szerencsére, még abban az évben talált egy másik védelmezőt. 1925 szeptemberében a fiatal bécsi Zoe Wassilko-Serecki grófnő vette szárnyai alá az addigra teljesen megrémült, félénk kislányt, aki különben részben maga is román volt. Már a kolostorban szemtanúja lehetett számos rendkívüli eseménynek, amelyekből később a Der Spuk von Talpo c. könyve született (Munich, 1926).

1926-ban magához vette a lányt és visszatértek bécsi otthonába, ahol a Eleonore boldogságban és egészségben nevelkedett és fodrásznak kezdett tanulni. Bár érzelmileg kiegyensúlyozott volt és nem érték stresszhatások, a jelenségek tovább folytatódtak, amikről a grófnő részletes naplót vezetett.

A tárgyak továbbra is repültek és eltűntek, néha már Eleonore személyes holmijainak is lába kélt, később pedig előkerültek. De volt egy időszak 1926 márciusától, amikor úgy festett a mintha a poltergeist Eleonore ellen fordult volna és fizikailag kezdte őt bántalmazni. A szellem tárgyakat vágott hozzá, a haját rángtatta, kicitálta az ágyból, a cipőjét vízzel töltötte meg és a bőre alól szó szerint tűket lehetett kiszedni. Itt lehetett volna még arra gyanakodni, mégiscsak szellem áll a háttérben.

(Zoe Wassilko-Serecki)

Majd áprilisban Harry Price hívta el a lányt és a grófnőt a londoni Pszichikai Kutatások Társaságának vizsgálati helyére, miután a grófnő lakásán maga is meggyőződött a lány hitelessége felől, aki tükröt, párnát, acél tárgyakat reptetett. De olyan is volt, hogy harapás és karcolás nyomok jelentek meg a testén. Szeptemberből egészen októberig Londonban tartózkodtak, ahol persze nagy sajtóvisszhangjuk volt.

Eleonore rengeteg időt töltött egyedül is és a grófnővel is a laborban, ahol minden kétséget kizáróan megállapítottak, hogy a lány tényleg ért a telekinézishez és valóban tárgyakat mozgat az elméjével. De az estek többsége után már rendszeresen megjelentek rajta a harapások és karmolások, mintha csak valami stigmatizált jelek volnának. Az egyik döntő bizonyíték az volt, amikor egy zárt, jól őrzött helységből képes volt eltűntetni egy tárgyat. A mindenféle pszichológiai, orvosi és paranormális kutatók fel voltak bolydulva, hogy találtak egy hiteles paranormális képességgel rendelkező embert.

Ám érdekes módon, ahogy október hazatértek és a lány megközelítette 14. életévet, a képességei gyengülni látszottak. De továbbira is folytak a kutatások és más orvosok vadul próbálták bebizonyítani, hogy akár Eleonore, akár a grófnő, de csalnak. Csakhogy minden vizsgálat szigorúan ellenőrzött volt. Némelyikről még rövid film is készült, amelyeken jól láthatóak a tárgyak lebegése és a lány testén megjelenő ok nélküli sérülések.

Végül 14 évesen, mikor „nagylány" lett megjött első mensturációja. Akkor meg is szűntek a képességei. Később már csak annyit lehetett róla hallani, hogy sikeres fodrász üzlete volt a romániai Czernowitz-ban. De semmi egyebet nem lehet tudni róla.
A kutatások végül azt tárták fel, hogy Eleonore egész biztosan birtokában volt a telekinézés képességének. Mivel fiatal volt, útban a szexuális érettség felé és a hányatott gyerekkor miatt számos tudat alatti elnyomott érzése volt, és ez okozta időnként az erőszakosságot, amely saját aga ellen is fordult, mintha küldő támadás – mondjuk egy szellem részéről - érné őt, pedig azt is a saját képességei tették.

Vajon nem a maga is boszorkányos nagyi keltett életre benne valamit, akkor azt mondta rá, hogy „dracu"?