Elmesélte előző életét a kishúgom

Még arra is emlékezett, hogy előző életében ezt a mondatot ejtette ki utoljára: -Lelőtték a szarvast? Minden szavát elhittem.


Lelőtték a szarvast?

Hárman vagyunk testvérek: a húgom hat, az öcsém nyolc évvel fiatalabb nálam. A húgom különös visszaemlékezéséről szeretnék beszámolni, melynek a szüleimmel mi is tanúi voltunk. A húgom talán nyolc-kilenc hónapos lehetett, amikor egy alkalommal a szobában ültünk, beszélgettünk, és a társalgás néhány másodpercnyi szünetében egy tisztán, érthetően kivehető mondatot hallottunk valahonnan: „Lelőtték a szarvast?” Egy ismeretlen női hang tette fel a kérdést, és nekünk fogalmunk sem volt arról, hogy honnan jön a kérdés, hiszen a szobában lévők egyikétől sem származhatott. Később jöttünk rá, hogy csak a kishúgom kérdezhetett akkor bennünket. Sokszor emlegettük az esetet, hiszen valamennyien különösnek találtuk.

Hol vannak a lovak?

Hároméves korában a húgom beszélni, kérdezni kezdett: kereste a lovat, a bordó ruháját, a kalapját, nézegette magát a tükörben, állandóan felvette édesanyám szoknyáit, és úgy járkált bennük a lakásban - amely egyébként sehogyan nem tetszett neki. Mondta is, hogy ő rengeteg szobára emlékszik, és nagyon nagy házra. Badarságnak véltük mindezt, hiszen egy gyerek fantáziája a mesék miatt is gyakran rendkívül szabadon szárnyal, ám ahogy múltak az évek, egyre többet tudtunk meg húgom „előző életéről".

Állandó hasi fájdalmak gyötörték

Közben állandó hasfájásról panaszkodott, de amikor az orvos megvizsgálta, soha semmilyen okát nem találta a fájdalomnak. Évekkel később, már nagylányként mesélt nekünk arról a bizonyos előző életéről. Elmondta, hogy gazdag lány volt, hatalmas házban lakott egy nagybirtokon. Részletesen leírta a házat, a parkot, a bútorokat, és az utoljára viselt ruháját, egy hosszú bordó ruhát csipkegallérral, kalappal. Csinos fiatal nő volt, vendégeivel sokat jártak lovagolni, vadászni. Bár mostani életében sohasem lovagolt, gyakran panaszkodott, mennyire kényelmetlen volt a kisasszonyszerep, hiszen akkor, a múlt század elején a nők csak kényelmetlen ruhákban lovagolhattak.

Halála napjára is tisztán emlékezett

Arra is emlékezett, hogy a halála napján ősz volt, nagy társasággal indultak vadászni. Úgy festette le az erdőt, a puskás, vadászkalapos urakat és hölgyeket, a hajtókat, a szolgákat, hogy én szinte magam előtt láttam mindent. Pontosan úgy, mintha mostanában egy múlt században játszódó filmet néznék a televízióban. Még a kutyák, a lovak képe is beugrott neki, és az, hogy hirtelen felbukkant egy hatalmas szarvas, összeütköztek, és miközben leesett a lóról, az agancs valósággal felöklelte, hasba szúrta.

Minden elsötétült, de azt még felidézte, hogy mozdulatlanul fekszik az avaron, a többiek körülállják, ő pedig nagyon erős fájdalmat érzett a hasában. Ott és akkor hangzott el az utolsó mondata, amely ebben az életében az első volt: Lelőtték a szarvast? Én hiszek az újjászületésben, és elhiszem húgom minden szavát. De vajon van-e mindenkinek előző élete? És miért nem emlékszünk rá?


A történetet Eszter küldte Salgótarjánból. Köszönjük!


Lehet, hogy Te is?

Lehet, hogy Te is átéltél már hasonló titokzatos históriát? Netán földönkívüliekkel találkoztál? Vagy telepatikus képességekkel rendelkezel, és előre megérzel bizonyos eseményeket? Megfejthetetlen és visszatérő álmaid vannak? Misztikus jelenségeket tapasztaltál? Írd meg nekünk az ilyen és ehhez hasonló átélt, rejtélyes históriáidat a Női Portál palackpostájába, hogy megoszthassuk Olvasóinkkal. A legérdekesebb írásokat megjelentetjük a Sztorik, rejtélyek rovatban.