Ezek a titokzatos fák idősebbek, mint a piramisok, és ősi titkokat rejtenek!

Úgy gondolják, hogy Európa legrégebbi fája, a Powysban, a Walesben található St. Cynogi templomkertben lévő tiszafa, ami több mint 5000 éves lehet. A Woodland Trust szerint több, mint 250 tiszafa van az Egyesült Királyságban, amelyek „ősinek” minősülnek, ami azt jelenti, hogy több mint 900 éve léteznek és növekednek.

A tiszafák korát nehéz pontosan meghatározni, így 2014-ben a St. Cynogi tiszafán számos különböző vizsgálatot végeztek, beleértve a DNS-elemzést és a gyűrűszámlálást.
Janis Fry, a fa öregedésének szakértője, biztos abban, hogy ez az egyik legrégebbi fa Európában. Az Erdészeti Intézet által végzett tesztek arra a következtetésre jutottak, hogy a fa gyűrűszáma 120 hüvelyk volt, ami körülbelül annyit tesz, hogy 5000 év körül van.

A világ legrégebbi fája a hivatalos feljegyzések szerint a déli Kaliforniában lévő bristlecon fenyő, amely pontosan 5,068 éves. A tiszafákat azonban nagyon nehéz pontosan meghatározni, köztük a St. Cynog-it is, amelyek ezáltal sok vetélytársa lehet.

2014-ig úgy vélték, hogy Európában a legrégebbi fa a Fortingalli tiszafa, ami Skóciában található Perthshire-ben, és amely nagyjából 3000 és 5000 év között van. Azonban a The Woodland Trust szerint a St. Cynogi még idősebb is lehet.

A tiszafák kormeghatározása attól olyan nehéz, hogy a központi törzs gyakran kettő vagy több fő szárra oszlik, így megakadályozza a precíz datálást a gyűrűk segítségével.
Ez a helyzet mind a St. Cynogi, mind a Fortingalli tiszafa esetében, mivel mindketten törött törzsekkel rendelkeznek. Ennek ellenére a fák kitűnő állapotban vannak és évszázadok óta élnek és még élhetnek is.

Az Egyesült Királyságban az ősi tiszafák a törött, bomlott megjelenésükön túl a történelem jegyeit viselik. A Woodland Trust szerint egy Surrey-ben található Crowhursti tiszafa törzsében találtak egy ágyúgolyót, amelyről úgy vélték, hogy az angol polgárháború idején (1642–1651) került a fába.

Valóban, ha a St. Cynogi tiszafa a Stonehenge építésének ideje alatt már kis csemete volt, és már évszázadok óta élt, akkor a Gízai nagy piramis felépítésének idején létezetett már. Mire a rómaiak eljutottak Nagy-Britanniába, már ezer éves volt.

Az Egyesült Királyságban szinte minden temetőben vannak tiszafák, részben ősi mitológiai jelentőségük miatt. Erősen összefonódóik a halál és a feltámadás szimbólumaival, és gyakran a kelta, de még a görög hagyományokban is jelen vannak, mint a pusztulás és regeneráció szimbólumai.

Ennek oka lehet az örökzöld lombozat és kivételesen hosszú élettartamuk, az észlelt regeneratív hatásaik mellett. Úgy tűnik, hogy rengeteg tiszafa szélsőséges károkat szenvedett, és a törzsön nyitott állapotban van, de továbbra is zöldellnek.

Még a kereszténység megjelenése előtt is spirituális helyeken ültettek őket, és a pogány rituálék részeként használták, ahol például áldozatokat mutattak be. Később az ősi hagyományok összemosódtak a keresztény gyakorlatokkal, és beágyazódtak a nagyböjti és a húsvéti ünnepségekbe, Krisztus halálát és feltámadását szimbolizálva.

Már csak azért is ültették gyakran temetőkbe, hogy segítség a holtak szellemének átkelését, így biztosítva lelki feltámadásukat.

Angliában a South Downs Nemzeti Parkban a Kingley Vale fái a világ legrégebbi tiszafái közé tartoznak. 500 és 2000 év közöttiek.

Ezeknek az ősi fáknak a csavart, kínzott törzsei most egész Európában figyelik a templomkerteket, temetőket, és egy kis szerencsével továbbra is sok-sok évszázadon keresztül fogják ezt tenni.