Feltámaszthatta-e Jézust egy gömbvillám? - 2. rész

Gömbvillám a főpapok ruháján?

Ezékiel félelmetesen szép látomása nagyon is hasonlít olyan ufó-megfigyelésekhez, melyek mögött bizonyos kutatók gömbvillámot sejtenek. A zsidó főpapi díszruha szegélyére varrt gránátalmák a villámlást jelképezik. R. Graves szerint ez abszolút furcsaság. Rimmon gránátalma-istenség kultuszát bekebelezte Jehova kultusza, és összezagyválták a gránátalmát a villámlással. És ha a gránátalma a gömbvillámot is jelképezte? A gránátalma épp a meghaló és feltámadó istenségek jelképe. A Szentek Szentélyébe csak ezt a gyümölcsöt volt szabad bevinni, ezt tűzték rá a tóratekercsek tartó életfára, hiszen az édenbeli Élet Fáján is feltehetően ugyanez termett. Az egyházatyák benne látták az egyház szimbólumát. És a villámlás? Éppúgy jelentette az égi fényességet, mint a pusztító, elszenesítő tüzet. Nem csak agyonsújtó isteni fegyver, de a teremtés, megtermékenyítés, megelevenítés princípiuma is. És persze a megvilágosodás, isteni szférába jutás, megtisztulás jelképe. A héber ábécé, mely állítólag minden tudás letéteményezése, Isten lángbetűiből, vagyis a villámlásból ered. A kabbalisták mind ez idáig nem fáradtak bele titkainak kutatásába.

Galamb – gömbvillám

A megkeresztelkedéskor a vízből kilépő Jézusra, amint megnyilatkozott előtte az ég, reá szállott a Szentlélek, mint egy galamb. Az esemény hirtelen következett be. Vajon csak látomás, minden realitás nélküli képzelődés volt ez? Lukácsot idézve: „És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatában mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, tebenned gyönyörködöm!” (Lukács 3:22) Mindegyik evangélistánál a galamb csak hasonlat, tehát nem tényleges galambról van szó, de puszta látomásról sem. Erre mutat rá az orvos, a természettudományosan is gondolkodó Lukács a „testi ábrázat”-ra célozva. Merzskovszkij emiatt megrója Lukácsot, mert leírásában tönkretette a csodálatos jelenség misztikumát. Ám nincs igaza, mert ő az egyedüli evangélista, aki a legközelebb visz bennünket a rejtélyhez. Egyértelműen rámutat arra, hogy valami érzékkel felfogható fizikai realitás galambszerűen Jézusra szállt. Bizonyos kánon előtt tehát az eredeti bibliai szövegektől régibb kódexek szerint: Jézusba „a Lélek Belé szállott”. Nem reá, hanem belé – óriási különbség. Miért írták át az ősibb és feltehetően hitelesebb szövegeket? Mert nem akartak szegény Jézusból bűvészt csinálni, ki galambot nyel. Ma galamb, mint lélek jelkép, nem maradhatott el, a vidító képzavart viszont el akarták kerülni.

Nézzük a justinusi töredéket: „Amikor Jézus lement a vízbe, tűz csapott fel a Jordánból, amikor pedig kijött, Rá szállt a Szent Lélek galamb képében”. Vagyis: feltehetően villám csapott a Jordánba, és ezt mindjárt egy gömbvillám keletkezése követte. A tüzes Szentlélek fehéren izzó galamb-gömbvillámja szállhatott Jézusra. Sőt, elektromos ütés is érhette: vette a Szentlelket. Az Atyával való eme kozmikus kapcsolat lévén világosult meg benne, hogy ő az Atyával egy.

Az ötödik evangélium – a lepelképmás

A nagy misztikus, Avilai Szent Teréz látomásában: „Vakító fény, a legédesebb fehérség a Szent Lélek ragyogása, mely betöltötte Jézust”. És ez az isteni fény egyáltalán nem hasonló a napfényhez: egyedül csak ez látszik természetesnek, és a napfény mellette mesterséges. És oly hirtelen villantja azt meg az Úr… Emlékezzünk csak: a gömbvillám is hirtelen jelenik meg és saját fénye van, nem ver vissza semmilyen fényt, még a napfényt sem. Szinte döbbenetes, hogy a misztikus látomás mennyire hasonlít a gömbvillám természetét feltáró fizikai leírásokhoz. Sokak szerint a megszokott dimenziók áthágása vezet misztikus élményhez, a lélek elragadtatottságához, melynek során megnyílik előtte az isteni szférája. A megkeresztelkedéskor Jézus előtt megnyílt az ég, illetve megnyílt az ég kárpitja, mi több: megnyilatkoztak előtte az egek – a különféle, de egymáshoz hasonló leírások szerint. A gömbvillámot sem tudták a megszokott három dimenzióval magyarázni, be kellett vezetni a negyedik térdimenziót. Érdemes ezen eltűnődni, bár a fizikust aligha misztikus inspiráció vezette, hanem a kínzó logikai szükségszerűség. Sajnos a tűzzel való keresztség az idők során nagyon is feledésbe merült. A lelkek tüzét eloltotta a keresztség vize, a keresztség pedig Istennel való elkötelezettség. Jézus legnagyobb keresztsége a keresztre feszítése volt.

A misztériumok sugallata szerint a Jordánnál való keresztség és a keresztre feszítésből való feltámadás között a gömbvillám az összekötő kapocs. A pálmalevelekre rótt ősrégi Dzyan könyvében szerepel a Fohat szó, melynek eredete az ősmúlt homályába vész. Talán épp a bábeli nyelvzavar előtti közös ősnyelvből ered. Fohat: a kozmikus ősenergia, a Szentlélek teremtő tüze. A jézusi gömbvillám e Fohat emberibb arányú, de szintén kozmikus megnyilvánulása. Víz László nagyon találó metaforával a lepelképmást az ötödik evangéliumnak nevezi. Azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a lepelképmás megpörkölődött elemi szálai valóban írásos üzeneteket is tartalmaznak, hiszen Jézus volt a megtestesült Ige, és életében nem írt meg egyetlen művet sem. De a Szentlélek tüze halotti leplére „írta” üzenetét, hogy gondolkodjunk el rajta.