Feltúrt tündehalom

Szent helyek

Az írek az ősi idők óta tisztában vannak azzal, hogy vannak olyan területek, melyeket az aprónép szentnek tart. Lehetnek ezek dombok, barlangok, források, erdei tisztások. Ezeket mintha láthatatlan kerítés venné körbe, és a bölcs ember, aki érzi még a természet szavát, ilyen helyekre be sem teszi a lábát.

A városiak máshogy gondolták

Persze, a nem bölcs emberek, mint az eletromos művek munkásai, - Wexford mellett - pont egy ilyen halom tövében kezdtek lyukat ásni a villanyvezeték tartóoszlopának. A falubeliek figyelmeztették őket, megjósolták, hogy az oszlop sosem fog állva maradni, mert a tündék bizony nem nézik jó szemmel, ha a földjüket háborgatják.

A városi munkások csak jót nevettek a jóslatokon, és kellemetlen megjegyzéseket tettek a hiszékeny falusiakra. Aztán a megfelelő mélységben abbahagyták az ásást, beállították az oszlopot, és jól ledöngölték körülötte a földet. Az elégedett munkavezető jó hangosan, - hogy mindenki hallja -, közölte, hogy bizony tünde legyen a talpán, aki innen ki tudja mozdítani az oszlopot.
Másnap reggelre bizony a megdőlt oszlop.

És megtörtént a baj

A falusiak a vállukat vonogatták, szerintük ez a tündék műve volt, de a munkások a helyiekre gyanakodtak inkább. A mérges munkavezető újraállíttatta az oszlopot.

A következő reggelre azonban megint csak az az egy oszlop lógott ki a hosszú sorból, megdőlve. A többi bezzeg úgy állt, mint katonák a parádén.  A munkavezető most már mélyebb gödröt rendelt az oszlopnak, és olyan alaposan rögzítették, hogy élő ember képtelen lett volna kimozdítani a helyéről.

De ez sem használt. Nem volt más hátra, odébb kellett helyezni az oszlopot. Viszont érdemes volt. Az oszlop azóta is stabilan áll!