Föld-akupunktúra

1921 júniusának egy verőfényes napján a 66 éves angol gabonakereskedő és amatőr régiségbúvár, Alfréd Watkins (1855-1935) megpihent egy herefordshire-i domb tetején, és széttekintett az alant elterülő napsütötte tájon. A gyermekkora óta jól ismert vidék azonban erről a helyről kissé szokatlannak és különösnek látszott. Néhány percnyi szemlélődés után hirtelen megvilágosodott előtte, mitől is olyan furcsa az elébe táruló látvány. Az egész környéket, ameddig csak a szem ellátott, egyenes vonalak hálózták be, melyeket egymást felváltó dűlőutak, erdőszélek, kerítések, fasorok, ösvények és hidak alkottak. Amint később kiderítette, ezek a látszólag spontán módon kialakult nyílegyenes vonalak ősi templomokat, erődítményeket, kőoszlopokat, kőköröket, dolmeneket, moundokat (mesterséges dombokat) és szent forrásokat kötöttek össze. Kutatásai során arra is felfigyelt, hogy a közelükben található települések neveiben gyakran felbukkan az etimologizálhatatlan „ley" szócska, ezért a titokzatos ösvényeket ley vonalaknak (ley lines) nevezte el. Watkins kezdetben úgy vélte, hogy az általa felfedezett vonalak csupán ókori kereskedelmi utak maradványai, idővel azonban arra a következtetésre jutott, hogy minden bizonnyal szakrális útvonalak lehettek, melyek ősi szent helyeket kötöttek össze egymással, és gyakran kelta vagy római istenekkel, s rajtuk keresztül bolygókkal és csillagképekkel álltak kapcsolatban.

Földanyánk energiacsatornái

Watkins követői többször módosították ezt az elméletet, s a legtöbb ley-kutató ma úgy véli, hogy a ley vonalak valójában azokat az energiacsatornákat jelölik, melyek a Földanya egész testét behálózzák, hasonlóan ahhoz, ahogy az akupunktúrás vezetékek hálózzák be az emberi testet. Az okkult hagyomány szerint a történelem előtti idők emberei még képesek voltak közvetlenül érzékelni a természet rejtett erőit, így a Földet behálózó energiacsatornákat is, melyek többé-kevésbé egyenes vonalban haladnak a talaj mentén, követve a felszín domborulatait. Azokon a pontokon, ahol több ilyen vonal találkozik, kövekből és földből szakrális építményeket emeltek, melyek részben azt a célt szolgálták, hogy felfokozzák és elraktározzák a földben áramló energiát. Ezt az összegyűjtött erőt azután mágikus célokra használták fel.

A ley vonalak kutatói szerint ilyen csomópontok fölött létesültek egyebek között az antikvilág híres orákulum-központjai, szent ligetei és gyógyító templomai, valamint az ókor és a középkor csodálatos erejű zarándokhelyei. A téma néhány szakértője úgy véli, hogy a ley hálózattal kapcsolatos praktikák ugyanazon az elven alapultak, mint az akupunktúra. John Michell The New View Over Atlantis (Új nézet Atlantiszról) című könyvének harmadik fejezetében azt írja, hogy az őskori emberek egyfajta „föld-akupunktúrát" alkalmaztak annak érdekében, hogy az áramlásokat helyes irányba tereljék vagy felerősítsék, s így tegyék termékenyebbé és virágzóbbá az adott földterületet. Ennek a „kezelésnek" a leggyakoribb módja az volt, hogy hatalmas kőoszlopokat állítottak a földbe, melyeken keresztül az atmoszferikus energia lehatolt a talajba, és egyesült az oszlop alatt futó energiaáramlattal. Később, amikor az emberek kezdték elveszíteni tisztánlátó képességüket, vagyis amikor fokozatosan bezáródott a „harmadik szemük", megjelölték ezeket az áramlásokat, létrehozva a sok helyen még ma is felfedezhető ley vonalakat.

Feng shui - szél és víz

Kínában egy sajátos tradicionális tudományág, a feng shui foglalkozott a föld egészét behálózó energiacsatornákkal. A feng shui - „szél és víz" - elnevezés arra utal, hogy e diszciplína tárgya ugyanúgy láthatatlan és megfoghatatlan, mint a szél, s ugyanolyan mozgékony és erőteljes, mint a rohanó víz. A föld energiahálózatának ismerete igen jelentős szerepet játszott a régi kínaiak életében, akik szintén megpróbálták befolyásolni és hasznosítani ezeket a titokzatos áramlásokat. Egykor minden komolyabb építkezés előtt konzultáltak a feng shui szakértőivel, és csak ott volt szabad lerakni az alapokat, ahol az energiacsatornák, vagyis a „sárkány útjai" (lung mei) ezt lehetővé tették. A feng shui tanításai szerint a föld erővonalai - összhangban a taoizmus alapvető tanításaival - kétneműek: a „fehér tigris"-nek nevezett csatornákban jin, a „kék sárkány”-nak nevezett csatornákban pedig jang energia áramlik. A feng shui szakértőinek egyik legfontosabb feladata az ősök nyughelyeinek kiválasztása volt. Egy minden szempontból megfelelő helyen épített síremlék a kínaiak szerint kedvezően befolyásolhatta a család eljövendő sorsát. Úgy gondolták, hogy a nagy dinasztiák felemelkedését a legtöbb esetben egy ilyen jól elhelyezett sírhely segítette elő.

Sárkányölő szentek

Hasonlóan a kínai tradícióhoz, a pogány Britanniában is gyakran nevezték sárkányok útjának a ley vonalakat. Ezeket a sárkányutakat és az általuk érintett fontosabb földrajzi objektumokat és szakrális építményeket a kereszténység elterjedése után sárkányölő szentekről nevezték el. Így például Anglia egyik legjelentősebb ley vonala, az ún. Szent Mihály-vonal, mely a cornwalli Szent Mihály-hegytől a Clifton Hampden-i Szent Mihály-templomig húzódik és számos ősi megalitikus emlékét köt össze, nem kevesebb, mint nyolc olyan kápolnát vagy templomot érint, melyek sárkányölő szentekről vagy angyalokról kapták a nevüket.

Minden jel szerint az ősi Írországban is létezett egy, a feng shuihoz hasonló tudományág, ennek azonban már csak mesés színezetű töredékeivel lehet találkozni a néphagyományban. Az írek a tündérek ösvényeinek nevezik a ley vonalakat, melyek itt is összekötik egymással a titokzatos őskori építményeket vagy a helyükön épült keresztény templomokat. A néphagyomány szerint a Danu istennő népének nevezett tündérek, vagyis azok a nagyhatalmú, mágikus képességekkel rendelkező lények, akik az írek őseinek megjelenése előtt uralták a zöld szigetet, nem haltak ki, csupán elrejtőztek, pontosabban átköltöztek egy emberek számára megközelíthetetlen, láthatatlan földalatti birodalomba (a modern okkultisták szerint egy magasabb létsíkra vagy egy párhuzamos világba), melynek kapuit a sídek, vagyis a „tündérhalmok" rejtik.

Az angol háromszög

A tündérek - akiket a szellemvilágra érzéketlen, anyagba merült modern ember már nem képes meglátni - bármikor átléphetik a két világ határát, de mivel már meglehetősen rosszul tájékozódnak ebben a világban, előszeretettel közlekednek a ley vonalak mentén, melyek részben az ő láthatatlan birodalmukhoz tartoznak. Írország egyes vidékein még napjainkban is óvakodnak attól, hogy házat építsenek egy tündérösvény fölé, mert a hagyomány szerint a megzavart tündérek igen sok kellemetlenséget és balszerencsét okozhatnak a ház lakóinak. Az angol, a walesi és a skót folklórban szintén találkozhatunk azzal a hittel, hogy a földben futó erővonalaknak megfelelő ösvényeken túlvilági és természetfeletti lények közlekednek. Ezek egyike a Brit-szigeteken közismert, parázsló szemű, hatalmas fekete kutya (Skóciában Cu Sith, Norfolkban Black Shuck, Írországban Pooka, Somersetben Gurt Dog, Yorkshire-ben Barguest, Lan-cashire-ben Striker a neve), melynek feltűnése rendkívül rossz ómen. A fekete kutya, hasonlóan Írország tündéreihez, ugyancsak rossz néven veszi, ha házakkal és kerítésekkel zárják el megszokott útját.

A ley vonalak és csomópontjaik a tündéreken, fekete kutyákon és egyéb természetfeletti megnyilvánulásokon kívül, úgy tűnik, hogy az ufó-jelenségekkel is kapcsolatban állnak. A ley vonalak néhány kutatója szerint a földönkívüli látogatókat ugyanaz a titokzatos földenergia vonzza e helyek fölé, mely őseinket is arra ösztönözte, hogy felhasználják ezt az erőt és mágikus központokat hozzanak létre az erővonalak csomópontjainál. Angliában - legalábbis a brit ufológusok szerint - a repülő csészealjak által legsűrűbben látogatott vidék az „angol háromszög"-nek is nevezett Warminster város és környéke (itt található a híres Stonehenge is), amiben nincs semmi meglepő - mondják a ley vonalak kutatói - mivel a város körül számtalan ley csomópont található.