Gondolatfényképezés

Ted Serios egy hotelszobában ült és egy Polaroid fényképezőgépet szegezett az arcának. Felvillant a vaku. Dr. Jule Eisenbud azonnal elvette tőle a gépet, és kihúzta a fényképet a fényképezőgép hátuljából. A fényképen Serios arca helyett egy épület jellegzetes körvonalai tűntek elő. Serios számára ez a kép csak egyike volt különös, pszichikus képeinek, más néven „gondolatfényképeinek”. Ám Dr. Risenbud, a coloradói orvosi egyetem pszichiátriai professzora számára a paranormális képesség olyan lenyűgöző demonstrációját jelentette, hogy ezután éveken át vizsgálta Seriost.

Amikor Eisenbud 1964 áprilisában részt vett az első kísérleten, majdnem biztos volt abban, hogy „valamiféle vacak trükk” szemtanúja lesz. A paranormális jelenségek iránti érdeklődésénél fogva jól tudta, hogy az évek során számos, ún. pszichikus fényképészt kaptak csaláson, akik meghamísították a képeket. De a Polaroid gép megjelenése megváltoztatta a helyzetet, mivel lehetővé tette, hogy másodpercek múlva ellenőrizni lehessen a gondolati úton készült fényképeket. Serious esetében azonban néha nagyon furcsa eredmények születtek. Nem mindegyik fényképen volt kép: volt, ami teljesen fehér lett, és olyan is, amin csak egy nagy feketeség látszott, bár a szoba megvilágítása és egyéb tényezők változatlanok voltak. Néha a Polaroidból előbukkanó fénykép teljes felületén volt kép, míg más esetekben Serios testének vagy a kísérleti helyiségnek egy-egy felismerhető részlete volt csak látható.

A gondolatfényképekből összeállított albumában megtalálható az Eiffel-torony, a Big Ben, a Fehér Ház és a pályán lévő műholdak fényképei is. Régen Serios úgy készítette meghökkentő fényképeit, hogy csak nézte a kamerát, de később, koncentrálás közben már egy „bigyót” tartott a lencse elé.

A „bigyó” titka

Serios azt mondta, hogy azért használja a „bigyót”, hogy az ujjai ne kerüljenek a lencse elé. Ám kritikusai egy sokkal ördögibb eszközt láttak benne. Könnyedén eltakarhatott valami trükköt, például mikrofilmet vagy diapozitívet. A kritikusok szemében a „bigyó” olyan szerepet tölthetett be, mint a bűvész cilindere

.

Eisenbud és más kutatók azonban meggyőződtek arról, hogy a „bigyóban”’ nincsen semmiféle rejtett eszköz, Serios nem csúsztatott bele semmit. Ugyanis csak akkor adták oda Seriosnak a „bigyót”, amikor érezte, hogy tud csinálni egy paranormális képet. Ezután rögtön elvették tőle, és megvizsgálták. Alkalmanként mindössze 15 másodpercig tartotta a kezében, vizslató szempárok kereszttüzében. A kísérletek során Serios általában rövid ujjú inget viselt vagy félmeztelenre vetkőzött, így semmit sem rejthetett el a keze ügyében. A kutatók azt is elmondták, hogy olyan közel voltak a történéshez, hogy láthatták: semmi sincs a „bigyóban”. Serios tehát soha nem bukott le rejtett eszközökkel vagy mikrofilmmel, és Dr. Eisenbud azt is kijelentette, hogy a képek természete is kizárja a csalás lehetőségét.

A célfotók

Serios néhányszor megkérte a kutatókat, hogy egy lezárt borítékban hozzanak magukkal „célfotókat”, amelyeket paranormális úton megpróbált reprodukálni egy-egy Polaroid képen. Az első ilyen alkalommal Dr. Eisenbud a Kremlről készült két fényképet vitt egy kartonborítékban a helyszínre. A Serios által ekkor készített képek egyikén egy keskeny, magas épület volt látható, amelyről kiderült, hogy a Chicago Water Tower, amely látkép ismerős lehetett Serios számára. Bár úgy tűnt, hogy a képek messze célt tévesztettek, a kutató elégedett volt, részben azért, mert a képen látható néhány részlet megegyezett az ő gondolatmenetével.

Két évvel később Eisenbud rábukkant a Kreml épületeinek egy másik képére. Ezen jól látható volt Iván harangtornya, ami azonban a két eredeti „célfotó” egyikén csak részben volt kivehető. Csak ekkor vette észre, hogy ez a torony könnyen összetéveszthető a Chicago Water Towerrel. Serios tehát mégiscsak célba talált.

Történtek azonban ennél furcsább dolgok is. Serios egyik képén egy épület két szintje és egy elmosódott felirat látható, amely azonban ennek ellenére is kiolvasható. A Királyi Kanadai Lovascsendőrség jelezte, hogy az épület a Légierejük egyik hangárja, de rámutattak, hogy egy érdekes helyesírási hiba van a képen, amelyet más megfigyelők is észrevettek. Serios képén a felirat így szólt: „Air Division Canadain Mounted…”, „… Cadian…” helyett. Ha Serios rejtett diapozitívokat használt, hogy elkészítse képeit, akkor az eredeti képeket is profi módon kellett „megmachinálnia” hogy ilyen különös képeket tudjon készíteni.

Az olyan képek miatt, amelyeken Serios a múltat ábrázolja (és eltorzítja a valóságot), Eisenbud a kutatótársakkal egyetemben megszervezett egy kísérletet, melytől azt remélték, hogy Serios fényképre tud vinni olyasmit, ami több ezer éves. Serios biztos volt a sikerben, és egy olyan képpel indított, amelyen egy ember tüzet gyújt. Furcsa képek jelentek meg néhány fényképen, közülük a legérdekesebb egy olyan kép volt, amelyen egy guggoló neandervölgyi ember volt látható. A kutatók felismerték, hogy a kép nagyon hasonlít egy jól ismert, életnagyságú neandervölgyi modellre, ami a chicagói Szabadtéri Természettörténeti Múzeumban látható, és képeslapokon is megjelent már.

Függöny?

Serios mégiscsak hamísította a fényképeket? A képek megvizsgálása során kiderült, hogy a neandervölgyi különböző szögekből látható a képeken. Profi fotósok és fotótechnikai szakértők véleménye szerint ezeket a képeket „lehetetlen egyetlen mikrodiapozitívből elkészíteni, hanem valószínűleg legalább nyolc különböző kép kellett volna hozzá, amelyeknek jó részét nem lehetett volna a Szabadtéri Múzeumban készült fénykép lemásolásával előállítani, még ha Ted készített is ott képet”.

A kísérlet után Serios pszichikai képességei eltűntek egy időre, és egy évig csak fehéreket és feketéket tudott produkálni, amelyeken nem voltak kivehető alakzatok, képek. A pszichikai kutatók megdöbbenve álltak, hogy miféle paranormális erők működnek közre korábbi, hihetetlen képei elkészítésében. Serios már korábban is elvesztette képességét egy időre, ami mindenféle figyelmeztetés nélkül következett be. Ahogy ő mondta: „Mintha egy függöny jönne le, és ennyi.” Ám lehet, hogy mégiscsak voltak figyelmeztetések, mégpedig szimbolikusak? Mivel közvetlenül tehetségének elvesztése előtt készített, a kutatók által is megvizsgált képek között volt egy, amelyen egy hatalmas függöny látszott.