A meglehetősen, sőt, inkább gyanúsan életűre sikeredett manökent a mexikói Chihuahuában találjuk, akit 1930 óta kínálja a La Popular esküvői ruhaüzlet mesés menyasszonyi ruháit.

Nem elég, hogy évtizedek óta nem cserélik le, de még csak el sem mozdítják, mintha csak valami kabalababa volna, de ráadásul azt suttogják a helyiek, hogy valójában az egyik régi tulajdonos lánya, Pascuala Esparza,  akit tragikus halála után szépen preparáltak, majd kirakták a bolt kirakatába, hogy örökké menyasszony lehessen. Mert biztos ez volt minden álma… mindenestre 87 éve ő a város legnagyobb látványossága. Legalábbis ez sült ki a helyiek meg az oknyomozó újságírók munkássága által, akik szerint „véletlenül” nagyon nagy a hasonlóság a baba és a képen is látható Esparza között.

Esparza tragikus legendája

Esparza már abban az életszakaszban tartott, hogy az esküvőjén készült kimondani a boldogító igent, amikor egyszer csak egy fekete özvegy megcsípte és menten meg is halt. Mint egy félresikerült pókember történetben, bár Mexikót tekintve lehet nem is olyan nehéz hinni a képregényes gyilkos pókokban.

Édesanyja képtelen volt elszakadni imádott lányától, ezért tényleg minden eszközt bevetett azért, hogy a lánya ismét meseszép ara lehessen. Mi sem bizonyult jobb megoldásnak, mint a preparáció. Esparzának egy rossz szava sem lehet, egészen csini lett. Nem mintha bárki kérdezte volna tőle mit szeretne halála után… de tény és való, más próbababákhoz képest, meglehetősen élethű, a tenyeréből konkrétan ki lehetne olvasni a jövőt, a helyszínelők meg ujjlenyomatot vehetnének tőle.

Szóval ezt mesélik a helyiek, amellett, hogy szentül állítják és a guadalupei Szűzre is megesküdnének, hogy a halott menyasszony gyakran követi őket a tekintetével, sőt, néha még meg is mozdul. De azt is tudni vélik, hogy az egyik rajongója kedvéért – aki persze pasi – képes esténként életre kelni és együtt táncolni vele. Egyes variációk szerint azért, mert a beteg szerető nagy fekete mágus, aki ilyen csuda dolgokra is képes. Valószínűleg a jó népeknek már egy sima „boo” is megtenné ahhoz, hogy leperegjen az életük a szemük előtt.

Természetesen Esparza anyja kereszteket hányva tagadja a legendát, de hát a híveket nem lehet megvezetni, főleg nem a fiatal lánykákat, akik mind a menyasszonyságról álmodoznak, meg az aranyifjak, akik egy ilyen túlvilágian szép arára vágynak. A helyiek és turisták előszeretettel visznek Esparzának ajándékokat – bár átvenni nemigen tudja – a kirakat elé, hogy így tisztelegjenek előtte és cserébe persze szelfiznek is vele együtt. Bár néha egy mosolyt igazán megereszthetne.