John Kennedy életrajza.... a hivatalos

Ír ősöktől származott, Brookline-ban, , Massachusettsben született 1917 május 29-én. A Harvardon szerzett diplomát 1940-ben, és lépett be a Tengerészethez. 1943-ban, amikor a hajóját elsüllyesztette egy japán romboló, Kennedy, súlyos sérülései ellenére vezette a túlélőket biztonságos vizekre.
A háborúból visszatérve a bostoni körzet demokrata képviselője lett a Kongresszusban, 1953-ban feljutott a Szenátusba. 1953. szeptember 12-én vette feleségül Jacqueline Bouviert. 1955-ben, egy hátműtétből való lábadozása alatt írta a „Profiles in Courage”-t, amivel történelmi Pulitzer-díjat nyert.
1956-ban kis híján őt nevezték a demokraták elnökhelyettesnek, és négy évvel később ő lett az egyik lehetséges elnökjelölt. Milliók nézték a tévében, hogyan küzd meg a republikánus jelölttel, Richard M. Nixonnal. Nem nagy különbséggel győzve a választásokon, ő lett az első római katolikus elnök.

A beavatási beszédében a következő, emlékezetes parancsot mondta: Ne azt kérdezzétek, mit tehet a haza értetek, azt kérdezzétek, mit tehettek ti a hazáért.” Elnökként pedig elindult, hogy megtartsa a kampány során tett ígéretét, hogy Amerikát újra mozgásba hozza. Gazdasági programja a II. Világháború óta ismeretlen, folyamatos fejlődésbe hozta az országot, halála előtt terveket szőtt. Hogy megszüntethesse a még ellenálló nélkülözést és szegénységet.
A sürgetéseknek megfelelve lázasan kezdett munkába az egyenlő jogokért. A törvényhozást új polgári jogok megalkotására késztette. Az ő álma Amerikáról kiterjedt a nemzeti kultúra minőségére, a művészeteknek a társadalomban játszott szerepére is.
Azt kívánta, Amerika újra az első állam legyen, amelyik az emberi jogok forradalmát irányítja. A Békefenntartó erőkkel együtt az amerikai idealizmust a fejlődő országok segítségére vitte. De ott maradt a kommunista kihívás kemény realitása.

Nem sokkal a beavatása után, Kennedy engedélyezte, hogy egy csapat kubai menekült, akik már fölfegyverkeztek és ki voltak képezve, hadd támadja meg szülőföldjét. A kísérlet Fidel Castro megdöntésére azonban kudarcba fulladt. Nem sokkal ezután a Szovjetunió is felújította támadásait Nyugat-Berlin ellen. Kennedy azzal válaszolt, hogy megerősítette a berlini helyőrséget, és tovább erősítette a nemzet haderejét, ide értve az űrben való kísérleteket is. Erre válaszként Moszkva, miután felhúzta a Berlini Falat, enyhített a szorításán Közép-Európában.
Az oroszok inkább Kubába próbáltak nukleáris rakétákat telepíteni. Amikor ezt légi felderítések útján megtudták 1962—ben, Kennedy beviteli tilalmat állított fel fegyverekre Kuba irányába. A világ egy nukleáris háború peremén állt, de az oroszok meghátráltak, és beleegyeztek, hogy elszállítják a rakétákat. Az amerikai válasz a kubai krízisre nyilván meggyőzte az oroszokat arról, hogy a nukleáris zsarolás lehetetlen.

Kennedy elérte, hogy mindkét félnek alapos érdeke fűződjön a nukleáris fegyverek terjedésének magakadályozásához, és hogy a fegyverkezési verseny lelassuljon, ez vezetett a kísérletek betiltásáról szóló 1963-as egyezményhez. A kubai krízis utáni hónapok egyre inkább arra mutattak, hogy célja, a „törvény és szabad akarat világa elűzi a háború és kényszerítés világát” Elnöksége így a remény kezdete: egyenlő jogok minden amerikainak, béke a világnak.