Mikor rátaláltak, a kezében egy útlevéllel meg egy névtelen levél volt, amely szerint 1812. április 30-án született. Az orvosi vizsgálat szerint 16 éves volt, de az értelme egy 6 évesének felelt meg. Ám idővel villámgyorsan megtanult beszélni, így képes volt elmesélni addigi rövid életének történetét, amely sokak szerint egészen hihetetlen, de mivel soha semmit se változtatott a „meséjén”, fennáll annak az esélye, hogy csakugyan igazat mondott.

Vagyis, hogy 3 éves korától, 12 évig egy sötét üregben tartották. Nem látott sem napot, sem emberi arcokat, de még csak friss levegőre nem kerülhetett. A cella olyan kicsi volt, hogy felállni sem tudott benne. Nem emlékezett korábbi életéből emberekre, akkor kapott új ruhát és ételt, amikor aludt.

Majd kitudja miért, a fogvatartói elengedték, és fogalma sem volt a tudatlan fiúnak az időről, az évszakokról, egyszerűen semmiről. Egyedül arról, amit tanítottak neki azelőtt, hogy elengedték. A neve: Kaspar Hauser.

Ott Nürnbergben  Georg Friedrich Daumert, a fiatal professzor lett Kaspar első barátja és segítsége. Befogadta családi otthonába és elkezdte vele megismertetni a világot. Kellő türelemmel tanította Kaspart, aki nagy lelkesedéssel és igen gyorsan tanult. Hetek alatt sajátította el azt, ami más gyerekeknek évekig tart. Olyan barátság alakult ki kettejük között, ami életük végéig kitartott mellettük.

A közvélemény eddig is számon tartotta a szerencsétlen sorsú, elesett fiút, de azután pláne, hogy 1829. október 17-én Daumer házának pincéjében egy álarcos férfi megtámadta és homlokon szúrta.

De ki lehetett Kaspar?

Anselm von Feuerbach bírót és kriminológust, már akkor érdekelni kezdte Kaspar, amikor felbukkant. Megakarta tudni honnan származik, kik és miért tartották fogva majd engedték csak úgy el? Úgy sejtette mindehhez pénzre, személyzetre volt szükség, és Feuerbach egyre inkább úgy érezte, hogy német királyi házak, köztük is a badeni nagyhercegi család jelentheti a megoldást.

A badeni uralkodópárnak  - Stéphanie Louise Adrienne de Beauharnais, I. Napóleon nevelt leánya és apja Károly badeni nagyherceg - 1812. szeptember 29-én, egy fiú gyermeke született. Ám a hivatalos dokumentumok szerint az örökös pár nappal később meghalt. A második fiú hasonló sorsra jutott. A lánytestvérek viszont érdekes módon teljesen egészségesek voltak.

Tehát Feuerbach arra a jutott, - amit meg is írt Karolnia bajor királynőnek - hogy szerint a badeni nagyhercegi pár első fiát kicserélték egy beteg csecsemőre. Feuerbach azt szerette volna, ha bebizonyítja elméletét, akkor Karolina, vagyis Kaspar Hauser nagynénje segíthet a fiú kilétét tisztázni. Erre mit Isten Feuerbach ezután betegeskedni kezdett és hamarosan meghalt… és utána nagyon úgy hírlett, hogy megmérgezték.

Kéőbb az derült ki, hogy Stéphanie is élt a gyanúval, hogy első fia életben lehet, ugyanis hozzá is eljutott Feuerbach felfedezése. Naplójából az derült ki, hogy titokban Ansbach-ba ment ugyanis ez idő alatt átkerült ide Kaspar, Stéphanie egy parkban észrevétlenül figyelte meg a fiút, akiben határozottan felismerni vélte férje vonásait.

De mégsem történt semmi. Egyesek szerint talán azért, mert féltek nyilvánosságra hozni a történteket.

Majd megint csak ismeretlen okokból, de 1831-es évben egy gazdag és befolyásos angol főnemes, Lord Stanhope kezdte támogatni, igen látványosan a fiút. Egy bankban jelentősösszeget helyezett el a fiú neveltetésére. Az érdekes többek között ebben az, hogy Lord Stanhope már 1829 októberében is megfordult Nürnbergben, hogy a fiúról kérdezősködjön és a város egyik fogadójában tartózkodott akkor, amikor Kasparra támadtak.

Tehát az atyai érzéseket tápláló gróf által került a fiú Ansbach városába és ott egy Meyer nevű tanító foglalkozott vele. Megszűnt az addig megszokott Daumer professzor féle kiváló lelki, szellemi irányítása, a türelem és a szeretet. Mindezek helyett egy hideg és szigorú világba csöppent.

21 éves korára elment a kedve tanulástól, nem voltak közeli és baráti kapcsolatai és egy újabb merénylettől kezdett tartani.

(Szobor a sokak által szeretett Kasparról Ansbacher óváros részében)

1833. december 14-én levelet kapott, amelyben az ansbachi parkba hívták, mert állítólag találkozni szeretett volna az édesanyja. Csakhogy a parkban egy ismeretlen férfi lépett eléje, egy táskát nyomott a kezébe, és többször mellbe szúrta majd elrohant. Az esetet senki sem látta, nem voltak tanúk, a megtámadott fiú egyedül ment haza, de három nappal később, 1833. december 17-én  meghalt.

Pár nappal a temetés után 1833. december 26-án, lord Stanhopet valamiért elhagyták az atyai érzések és a bajor belügyminiszter, Oettingen-Wallerstein herceg előtt kifakadt Kaspar Hauserre és csalódnak titulálta, aki az esetleges leleplezés előtt inkább öngyilkos lett. Azok, akik azon elmélet hívei, hogy Kaspar a badeni herceg sarja, szerintük az addig önkéntes gyámot lefizették, hogy a fiú ellen forduljon.

(Ansbacherben található sírja)

A csavar a történetben...

Henriette von Feuerbach, Feuerbach menye, 1884-ben egy levelében ezt írta:

„Amit Kaspar Hauserről tudok, azt legszívesebben leírnám, egy vaskazettába zárnám és azt írnám erre a kazettára: kinyitandó 1933. december 17-én!”

A válasz a rejtélyre, hogy…

1998-ban egy német DNS vizsgálat igazolta, hogy Kaspar Hauser minden kétséget kizáróan a Zahring-dinasztia trónörököse volt. De további vizsgálatokat nem folytattak le…