Legendák sűrű ködében

A régi angol nyelvben az "aval" szó almát jelent. Ugyanis Avalon tele volt almafákkal, ligetekkel, amiken maguktól teremnek a fenséges gyümölcsök. A szó legelőször Geoffrex of Monmouth, Britannia királyainak története című krónikájában szerepel, ahol pap létére valós személyként állítja be Arthurt és létező helynek Avalont. Előtte a 950-ből származó Annales Cambriae c. műben említik hős királyunkat és végzetes csatáját. Ám mindenestre rengeteg szobor, fametszet áll rendelkezésünkre, amelyek alapján könnyen elhiheti az ember, hogy Arthur valóban létezett, és nem csak kitalált személy, mint ahogyan azt más tudorok állítják.

Forrás: planetcyberluz.com

Avalon volt az a paradicsomi hely, ahol örök nyár, fiatalság és zavartalan béke uralkodott. Ráadásul a termékeny föld miatt nem volt szükség emberi munkára, de legalábbis nem sok munka igényeltetett hozzá. „A föld önszántából hoz létre bőségesen mindent.” Ezért is hívták olykor ’Nyári szigetnek’, mert bámulatos éghajlata lehetővé tette, hogy rajta minden jó megteremjen. Avalonban még az idő is lassabban telik, ezért tűnhettek akkoriban kortalannak az ott élők a legendák szerint. Tündérek lakták ezt a sziget, és bizony könnyen lépre csalhatták és átvihették a tudatlan arra járót a Tündérek Országába, ahonnan igazán ritkán volt csak visszaút. Ezzel együtt Avalon a Varázslat földje, ahol a mágia mindennapos dolognak számított.

A sziget nem közelíthető meg egyetlen járművel sem és nem jelölhető ki semmilyen térképen. De nem mindig volt ez így. Mikor még virágzott a druidizmus, Arthur király idején elérhető volt bármely ember számára, aki csónakkal vagy egy titkos ösvényen keresztül szeretett volna a szigetre jutni, és az ott élő papnők segítségét kérni, esetleg hitüket gyakorolni a természet, és az akkor jól ismert kelta istenek színe előtt. Csakhogy szerencsétlen körülmények között Arthur, Britannia Megváltója, az egyetlen igaz és ’Nagy Király’ meghalt, a szászok elleni csatában. Akik lassan elkezdték meghódítani Britanniát, majd az ország hamarosan keresztény fennhatóság alá került és mindennek összességeként Avalon eltűnt.

A legendák arról is mesélnek, hogy a király, és a kerekasztal lovagjai valamilyen barlangban vagy egy hegy mélyén pihennek, egészen addig, míg a világ állapota meg nem kívánja, hogy újra visszatérjenek közénk.

Egy másik ismert momentuma a legendának, maga az Excalibur, a Tó Tündérétől kapott kard, amit egy sziklából kellett kihúznia bizonyítva, hogy ő a megjövendölt király, és aki méltó arra, hogy a kardot viselje, amivel legyőzhetetlenné válik. Halálakor megparancsolta hű fegyverhordozójának, adja vissza Tó Asszonyának a fegyvert, és amikor megtette, hirtelen kinyúlt egy kéz a vízből, és megragadta azt. Így vette vissza azt a Tó Asszonya.

Forrás: www.bibliotekar.ru

Avalon kilenc boszorkánya

Rengeteg monda lengi be Avalont, de ezek közül van néhány ismertebb változat. Ilyen az, hogy a szent sziget helytartója egy Viviane nevezetű főpapnő és varázslónő volt, akiről hírlik, hogy összetörte a nagy varázsló, Merlin szívét. A mondák igencsak megosztottak, mivel az ő szívét állítólag más is összetörte…

Egy másik mese alapján Morgan, a Tündér uralkodott Avalonon, így összesen kilenc neves és híres boszorkány lakta a szigetet, akik értettek a varázsláshoz, gyógyításhoz és a gyógyfüvekhez. Morgan vállalta Arthur gyógyítását, akit ide hoztak a Camlannál vívott utolsó csatája után. Egy kevésbé kellemes színezetű monda alapján viszont Morgan Le Fay, Arthur féltestvére volt, akivel viszonyba keveredett és egy Mordred nevű fiút szült neki, aki végzett vele a végső háborúban úgy, hogy maga is belehalt. A két Morgan egy és ugyanaz, már csak az kérdéses, hogy melyik lehetett igaz. A kilenc boszorkány pontos neve eddig tisztázatlan.

Forrás: en.wikipedia.org

Maréknyi tény a szigetről

Némely feltevések nem is létezett. Volt, aki egyenesen Atlantisszal azonosítatta. Azon tudósok, akik az ellenkezőjét mondják, szerintük kifejezetten maga Glastonbury Apátság szigete, bár már nem sokat találni ott, csupán romokat, mivel 1184-ben leégett. A hívő lelkületű embereknek szolgáljon némi megnyugtatással az, hogy a történészek feltárták az apátságot, és állítólag megtalálták Arthur sírját egy latin szövegű ólomkereszttel együtt, amely tudatta: „Itt, Avalon szigetén fekszik sírjában a híres Arthur király, és felesége, Guinevere.” Aztán persze erről is megindult a vita, nem-e az akkor szerzetesek rafináltkodtak-e valamit, hogy zarándokoktól némi alamizsnára tehessenek szert.

Bárhogy is legyen, Avalon népszerűsége és fénye ma sem csökkent a kelta hívők körében, akik ma is várják, hogy egyszer csak újra előtűnjön a ködből és a Mesék és Mágia Birodalma újra valósággá legyen.