Több száz éves házak

Téglaépültek, fütyörészve bicikliző emberek. Mindenütt óriási, üzenő táblának használt ablakok, melyeket nem takart függöny. Sok évszázados ház még ma is áll, családok élik bennük mindennapjaikat – néha a régi lakókkal együtt. Mi is egy átalakított, öreg malomépületben éltünk, amitől a hidegrázás kerülgetett, ugyanis állandóan lehetett érezni benne a jelentétet. Mivel egy idő után már mindenkinek rendesen felborzolták az idegeit a folyamatos matatások, kattogások, lépcsőnyikorgások meg a láthatatlan jövés-menés, el sem mertem mondani, hogy egyre gyakrabban botlok bele valakibe, akit sajnos látok is. Nem mintha ijesztő lett volna, csak hát furcsán festett a magas, szikár, kockás inges ősz fazon a nappaliban, amikor nálunk senki sem így nézett ki.

Aztán kiderült, ki az. Egyszer megemlítettem a tulajnak félig mókásan, aki szemrebbenés nélkül rávágta, hogy hát igen, az a megboldogult férje, aki nagyon kötődik a házhoz, hiszen ő alakította ki. Ja! Így mindjárt más... Jó lett volna azt gondolni, hogy a tulaj is meglátogatta a café shopot egy kis vicces sütiért, de teljesen józannak és nyugodtnak tűnt – ami engem úgy meglepett, hogy elkezdtem faggatni kinti ismerőseimet, hogyan is állnak ők ehhez a túlvilági témához.

Házi kísértetek és az „emlékező falak"

Mint kiderült, sokak szerint a legtöbb öreg házhoz tartoznak házi kísértetek is. Ezek többnyire a korábbi lakók közül kerülnek ki, és zavartalanul jönnek-mennek, mintha mi sem történt volna. Mintha időközben nem kerültek volna át a másik oldalra. Az élők meg nem nagyon zavartatják magukat az ilyesmi miatt. Ha kérdezik őket, viccelődve beszélnek róla.

Az egyik sztori szerint például az élők kimondottan kedvelték a régi majorság házi kísértetét, aki „kedves, idős néni" volt, az a sütigyártó, jólöltözött nagymama típus. A gyerekek látták meg először, ők kezdték el faggatni szüleiket, hogy ki az a kedves idős néni aki – a plafonnál lebeg. A háziak még nevet is adtak neki és teljes lelki nyugalommal viselték a különös pakolászást a konyhában. Azt mondták, onnan tudják csak, hogy a ház szelleme bepöccent, ha minden kiborul, vagy ha olyan étel egyre erősebbé és zavaróbbá, sőt fenyegetőbbé váló illata kezd terjengeni a lakásban, amilyet még a környéken sem főznek. Vagy amikor a papagáj vad rikácsolásba kezd és láthatóan küzd valami megfoghatatlan ellen a ketrecben. Na persze, akad ilyen nálunk is, csak mintha rosszabbul viselnénk.

Egyik ismerősöm, aki szintén sokáig élt egy ilyen sok száz éves vityillóban, csak legyintett a témát illetően és annyit mondott: a falak évszázadok óta szívják magukba az emberek örömét és fájdalmát, gondját. Márpedig a különböző érzések különböző rezgésekből állnak. Egyszer csak megtelnek a falak ezekkel a rezgésekkel és kilökik magukból, főleg feszültebb légköri viszonyok esetén, ami pedig arrafelé nem ritka. Különös magyarázat annyi szent, egyszer megkérdeznék erről egy kísértetvadászt vagy fizikust. De nem is az elmélet lepett meg igazándiból, hanem a mód, ahogyan kezelte a kérdést. Mintha ez teljesen természetes lenne.

Kutyák, macskák és gyertyák

A hollandok szeretik az állatokat meg a gyertyákat. Nagyon. De tényleg! A legtöbben tartanak kutyát, macskát vagy legalább papagájt még az aprócska lakásokban is. Akinek udvara van, az nem divatot csinál abból, hogy mindenféle egzotikus állat mászkáljon benne. Ez tök jó dolog. Viszont azt is több helyről hallottam, hogy van, aki ezt babonából teszi. A macskának védelmező erőt tulajdonítanak, a kutya meg legalább észreveszi a hívatlan ás láthatatlan vendégeket, így tud jelezni. Igaz, a legtöbb kutyus némán ugat csak, mivel megszokott, hogy kiműtik a hangszálaikat, nehogy zavarják a gazdi és a szomszédok nyugalmát.

Mivel pedig úgyis olyan sűrűn vannak borongós napok, jól jön egy kis meghitt fény. Gyakoriak a szentelt gyertyák és a hétköznapiak meg a nagyon díszesek is. Mindegy, csak világítson valami, ami távol tartja a kellemetlen, zavaró árnyakat.

Háborús halottak dermesztő árnyai

Mert ijesztő és félelmetes árnyból is van elég. Legtöbbször zavarba ejtően magas és sovány, pálcikaember szerű, szögletesen mozgó fekete alakokról van szó. Általában többen jelennek meg egyszerre, eleinte szinte összebújva, meg-megriadva mozognak, és úgy próbálják megközelíteni az élőket éjszakáról éjszakára. Minél közelebb érnek, annál jobban szétválnak, így a paplan alól rémülten pislogó „áldozat" sokszor alig tudja követni, hol mozdul meg mellette a feketeség, hol villan vagy nyikordul meg valami körülötte. Aki nem áll a sarkára és nem küldi el őket időben, azt ennél ijesztőbbet is tapasztal különböző érintések, apró ütések és hidegrázós simítások formájában.

Egyesek szerint ők a II. világháborúban a házakban bújtatott vagy bujkáló, és végül ott veszett civilek és katonák szellemei, aki még mindig nem tudnak szabadulni haláluk szörnyű körülményeinek emlékétől. Az biztos, hogy szinte minden városkában van legalább egy ház, amiről a helyiek tudják, hogy üldözötteket bújtattak vagy szökött katonák – gyakran németek – rejtőztek el, majd haltak meg.

Lebegő koponyák a kapualjban

Talán el sem hittem volna még azt sem, amit a saját szememmel látok, elvégre az ember mindig próbál józanul gondolkodni. De egy alkalommal, amikor kedvenc holland városomban, Delftben töltöttük az éjszakát, sétára indultunk. Az Oude Kerknél (Öreg templom) lyukadtunk ki, és a templom oldalához épített boltívek alatt átbújva lépkedtünk. Aztán az egyik boltív alatt egyszerre torpantunk meg.

Úgy éreztük, hogy egyszerűen NEM SZABAD odalépni, így csendben kitértünk. Csapatunk harmadik tagja eztán készítette azt a fényképet, ami mindnyájunkat meglepett. Talán csak képzelődünk – gondoltuk – ezért megmutattuk felfedezésünket másoknak is. A reakció igazán különös volt. Senki sem borzongott meg különösebben, sőt. Mindenki látta a képen, amit mi, sőt. Volt, aki lazán közölte, igen, ő is fényképezett már hasonlót, például lebegő koponyákat az öreg házak, főleg templomok körül. Ők a kérdésre, hogy de hát mit keresnek ott a szellemek, csak annyit válaszolt lazán – hát, templomban, ahol a sírjuk van, mégsem kísérthetnek.

Te is látod a képen a külön alakokat? Nagyítsd ki a távolabbi, sötét boltívet alaposan. Keresd a hölgyet!