Lesz világ vége?

Az aztékok és a maják szerint a világ ciklusok szerint működik. Eddig megéltünk vagy négy-öt Napot. Az emberiség utolsó Napja - földmozgások kíséretében - 2012. december 23-án ér majd véget. (Ennek az évnek egyébkent Nostradamus is nagy figyelmet szentelt.) A mai indiánok pedig azt mondják: „világunk a 2000. évig, és utána még egy kicsi ideig tart".

Kutatók szerint az egyiptomiak vészjósló üzeneteiket a piramisokban rejtették el. A három gizai piramis elhelyezkedése az Orion-öv olyan összefüggését mutatja, ami csak időszámításunk előtt 10 450-ben, a tavaszi napéjegyenlőség idején állt úgy, mint ahogy 2000. május 5-én állt. Ekkor a Neptunusz, az Uránusz, a Vénusz, a Mars és a Merkúr bolygó egy vonalba került a Földdel, és megindult a nagy „kozmikus kötélhúzás".


Ezer éve jósolgatják

Ponori Thewrewk (ejtsd: Török) Aurél neves magyar csillagász, a Csillagok a Bibliában című könyv szerzője azonban mindezeket tudományos alapon cáfolja. Szerinte a Földre és a bolygókra vonatkozó eseményeket előre jelezni csakis csillagászok tudnak. Az asztrológus Nostradamus jóslatai (1555-ben!) közül azért egyet ő is igazol. A jóslat így szól: „1999-ben, a hetedik hónapban eljövend az égből a rémület nagy királya". 1999. augusztus 11-én valóban volt egy egész Európára kiterjedő napfogyatkozás. A dátumok közötti apró eltérést az akkor használatos Juliánusz-naptár, és a mai Gergely naptár különbsége okozza. A teljes napfogyatkozás az emberiség történetében mindig rémületet keltett. Ilyenkor az emberek befedték a kutakat, hogy el ne mérgeződjön az ivóvíz, sokan öngyilkosok lettek.

Ha Nostradamus egyik jóslata így beigazolódott, akkor a földönkívüli civilizációk létezésében is hihetnénk? Mert azt is írja: „Húsz meg kétszer tizenhatban az egek tudása a bolygóra látogat, nagy öröm közepedte. A betegség, pestis, az éhínség eltűnik."

Nem tudnak róla, hogy csillagászatilag valami rendkívüli történne ebben az időben. 2040-ben azonban valóban lesz „nagybolygó együttállás" a Naprendszerben, de ez nem okoz változást a Föld életében. Az űrkutatók pedig évek óta figyelik a kozmoszt. A nagy hallgatás azt mutatja, hogy nincs a közelünkben értelmes, fejlett technikával rendelkező civilizáció. Ha létezne valahol, az annyira távol van, hogy az jelenleg még az elektromágneses sugárzás számára is elérhetetlen. A világvégét egyébként már István király idején 1000-re is megjósolták, de volt ilyen pánik az ezerötszázas években, később az utolsó napot 1932-re, majd 1962. február 7-re tették, mégis itt vagyunk. Mostanában vannak, akik 2012-re várják a világ végét, mások szerint 2040. szeptember 8-án lesz az utolsó nap.


A harag napja

A Biblia is tele van jóslatokkal, de hogy ezek beválnak-e vagy sem, az talány. Madách Imre is mondogatta korának tudományos igazságát: „négyezred év után a Nap kihűl, növényeket nem szül többé a Föld". Azért hittek ilyeneket az akkori emberek, mert sokáig nem tudták, a Nap hogyan képes évezredek óta sugározni a fényt, a meleget anélkül, hogy elfogyna. Az atomenergia csak a harmincas években lett ismert. Az úgynevezett fissziós energia könnyű elemekből (mint a hidrogén) nehezebb elemeket gyárt, és eközben igen nagy energia keletkezik. 1938-ban mondták ki először, hogy a Nap úgy szerez magának energiát, hogy a belsejében levő űrben a nagy nyomáson és hőmérsékleten lévő hidrogén, bizonyos folyamatok során, héliummá alakul. Ha a Nap a belsejében levő összes hidrogénjét átalakította héliummá, akkor megszűnik a belső energiatermelés. Bonyolult magfizikai áttételek után a Nap egy pillanatra kitágul, és ez a tágulat akkora helyet foglalhat el, hogy a Merkúr, a Vénusz, esetleg még a Föld is beleesne. Ha ez bekövetkezik, akkor tényleg elmondhatjuk, hogy eljött „ama végső harag napja, ami a világot tűznek adja".

1968. június 15.

Milyen jóslatok foglalkoztatják az embereket? Más égitestekkel való összeütközés, bolygók együttállása, napfogyatkozás, hullócsillag rajok, az Újtestamentumban, népek mítoszaiban szereplő természeti csapások, vízözön, fagyhalál. Egy jövendölés azonban komolyan ijesztő.
Detre László, a csillagvizsgáló egykori igazgatója 1968-ban - egy szigorúan szűk körű szakmai társaságban tartott előadásán - azzal állt elő, hogy az Ikarusz kisbolygó június 15-én Föld- közelben lesz. Mostani számítások szerint a földközelség mintegy négyezer kilométert jelent. Miután a Föld sugara több mint hatezer kilométer, eszerint a néhány tíz kilométer átmérőjű Ikarusz beleütközik a Földbe. Detre László azt mondta, meg vannak számlálva a napjaink. Szerencsére, a következő hetekben, ahogy közeledett az Ikarusz, egyre pontosabban számították ki a pályáját, és kiderült: négymillió kilométerre fog elhaladni mellettünk. Ez a kisbolygó egyébként minden tizenkilencedik évben ijesztget bennünket. Ma már, amikor számítógéppel minden lehetséges zavaró körülményt figyelembe tudunk venni, biztonsággal mondhatjuk, a következő százezer évben az Ikarusz nem fenyeget bennünket.

De vajon más bolygó fenyegethet?

Szerencsére, az ember atomtöltetű rakétával már megváltoztathatná a Föld felé haladó kisbolygó pályáját. A nagy zavarforrások a Naprendszer terében mára egyébként is kiküszöbölődtek, a nagyobb törmelékek beleütköztek valamelyik bolygóba, és így a Naprendszer tere kitisztult. Azért még sincs teljesen rend, olyan rend, amit a gondviselés rendjének lehetne nevezni. Ha felnézünk a nyári égre, és hulló csillagot látunk, az mindig egy-egy kis katasztrófát, két égitest összeütközését jelenti, csak szerencsénkre a karambolozók egyike igen pici.

Meddig süt a Nap?

Biztos, hogy nem lesz atombomba a Földből, mert a belső hője csak pár tízezer fok, az atombombához pedig több millió fokra, vagy legalább egy kiló tiszta uránra van szükség, ami a földben csak elosztva található... A Föld valamikor vagy a Napból szakadt ki, vagy az újabb keletkezési elméletek szerint abból az anyagból, ami a Nap körül, mint egy porkorong visszamaradt, és összesűrűsödött. A Nap csillag, a Föld pedig egy felszínén kihűlt bolygó.

A tudomány szerint még vagy ötmilliárd évig süt a Nap az emberiségre. Csak győzzük kivárni…