Lehet, hogy mégsem jó ötlet tündékkel összefutni? Az emberek nagy részének, ha tündét-elfet emlegetnek, a jóképű Legolas ugrik be egyből, vagy a törékeny szépségű Arwen, ahogyan azt a Gyűrűk urában látta. Mi a valóság?
Tolkien világában az elfek sudárak, szőkék, pedig a nép
hagyomány „kicsi népnek”, apró embereknek nevezi őket. És bár picikék, a „rejtőzködő nép” tagjaival nem jó ujjat húzni.
A nemtörődöm és tiszteletlen emberek, akik a tisztásaikon, erdeiken, szent folyóikon vagy tavaikon gázolnak át, pórul járhatnak – akár még a halál is elérheti őket. A beruházók, akik olyan földet szentségtelenítenének meg autópályájukkal vagy gyártelepeikkel, ahol tünde-kör vagy domb van, azon kaphatják magukat, hogy egy láthatatlan ellenséggel harcolnak, és az nem fogad el mást, csak a feltétel nélküli megadást.
Gond a halfeldolgozóban1962-ben egy izlandi halfeldolgozó-üzem újtulajdonosai úgy döntöttek, hogy kibővítik az épületet. Az izlandi népszokások szerint a földtulajdonosnak mindig kell egy kis darabot szabadon hagynia a „rejtőzködő nép” számára, és a helyiek szóltak is az újonnan érkezetteknek, hogy a bővítés pont arra a helyre terjed majd ki, amit az előző tulajdonosok tiszteletteljesen a föld alatt élő tündék
számára hagytak szabadon.
Az üzletemberek persze lekezelően közölték, hogy ők ilyen babonákkal nem foglalkoznak, és a modern gépekkel, törhetetlen fúrófejekkel és robbanóanyagokkal jól felszerelt építőcsapat is csak bólogatott erre.
De a törhetetlen fúrófejek egyszer csak elkezdtek eltörni.
Egy öreg farmer újra szólt, hogy a „rejtőzködő nép” földjét túrják.
A munkások csak nevettek, az öreg elment – és a fúrófejek csak törtek tovább.
Végül az új igazgató, noha megjegyezte, hogy ő nem hisz ilyesmiben, belement, hogy egy helyi tünde-látóval konzultáljon, hogy fölvehesse a kapcsolatot az elfekkel, s megegyezésre jusson velük. A látó azt közölte vele, hogy az elfek egy vezetője választotta pont ki azt a helyet, hogy ott lakjon. De szerencsére hajlandó tárgyalni. A tündék tényleg megpróbálnak együtt élni az emberekkel, és kerülik az erőszakot, ha csak lehet. Ha a halfeldolgozónak tényleg annyira kell az a terület, az elf szívesen elköltözik – mondta a látó. Csak kér öt fúrásmentes napot a csomagoláshoz.
Az igazgató furán érezte magát, hogy egy láthatatlan valakivel tárgyal, sőt, szerinte nem is létező valakivel. De csak rá kellett néznie a törött fúróhegyek halmára, és rábólintott az egyezségre. Öt napra abbahagyták a munkát, hadd költözködjön az a tünde. Mikor letelt az öt nap, és a munkások újra fúráshoz láttak, minden simán ment. És így maradt ez, míg az üzem el nem készült.
Ez a dolog elég régen történ, és azt gondolhatnánk, hogy a 21. században már az izlandiak sem hisznek ilyesmiben. De nem így van.
2005-ös újsághír, miszerint az autópálya-építők még mindig kénytelenek komolyan venni az aprónépet, tönkremennek a nehézgépeik, apró balesetek érik a munkásokat, ha nem tisztelik az elf-földet. És miután ez nem csak egy helyszínen történt meg az utóbbi időkben, nem lehet rá legyinteni. Mostanában az úttervezők elf-látókkal is konzultálnak, mielőtt kijelölnék a végleges útvonalat.
Az aprónép nem csak tündékből áll, ott vannak még a manók, a törpék, a fénytündérek, az aprónép sok más fajtája is. De egyik sem szereti, ha a földjére tolakodnak.
Szabó Anna
