Megtalálták Jézus sírját?

Kétségek

Manapság, miután A Da Vinci-kód végigtarolta a világot, sok millió keresztény legszentebb érzéseit taposva sárba, igazán nem jelent szenzációt a fenti hír. Ma már azok a nem hívő emberek, akik sohasem érdeklődtek Jézus személye és tanai iránt, is tudják, hogy állítólag a legújabb tudományos kutatások szerint Krisztus valóban élt, de korántsem volt azonos azzal az idealizált személlyel, aki a Bibliában szerepel. Dan Brown regényének világsikere után sokan meglovagolták a témát, köztük olyan kutatók is, akik saját bevallásuk szerint évtizedek óta dolgoznak hasonló munkán. Az utóbbi években egyre-másra jelennek meg olyan könyvek milliós példányszámban, amelyek azt bizonygatják, hogy a kereszténység csupán egy minden alapot nélkülöző, hatalmas átverés. Erre mondja a Vatikán, hogy nem más ez, mint a második millenniumhoz időzített és összehangolt támadás a katolikus egyház ellen. Ezzel a véleménnyel persze lehet vitatkozni; szerintünk például sokkal inkább divathullámról lehet szó: ez az, amit sokan, jó szörfösök módjára meglovagolnak.

Ilyen hullámlovas lehet James Cameron is, aki már tavaly bejelentette, hogy tíz évvel utolsó filmje, a Titanic után, újra forgat majd. A rendező/producer kiváló reklámérzékkel rendelkezik; emlékezzünk rá, a Titanic előtt is elérte, hogy hónapokkal a tervezett bemutató előtt már filmjéről beszéljen az egész világ. Az akkori reklámkampány része volt az is, hogy a Discovery tévécsatorna részére dokumentumfilmet forgatott az elsüllyedt hajóóriás víz alatt fekvő roncsairól. Akkor ez szintén szenzáció volt. Új filmje bemutatója előtt szintén a Discoverynek forgatott dokumentumfilmet, s megint egy olyan témáról, amely iránt világszerte hatalmas érdeklődés nyilvánul meg. Jól ki van ez találva, kérem!

Kereszténység Jézus nélkül A Jézus életéről tudósító evangéliumok nem a legkorábbi keresztény iratok. Fennmaradt ugyanis Szent Pál néhány valóban eredeti levele, amelyek azonban nem kerültek be az Újszövetségbe. Ennek pedig jó oka van. A megfeszítés után nagyjából 25 évvel keletkezett írások ugyanis egy másik, általunk ismeretlen Krisztusról, azaz Királyról szólnak. A megfeszítettről és feltámadottról, a világ uráról, akit azonban nem Jézusnak hívnak és semmi köze Nazarethez. Szent Pál nem nevezi meg a Királyt, nem szól születéséről, életútjáról, tanításairól és csodáiról, amiből az következik, hogy ezeket csak később találták ki és olvasztották össze egy titokzatos alakkal, akit addig csupán Krisztusként emlegettek.

Krisztus dns-tesztje

Cameron ezúttal sem mond semmi újat a témáról (csakúgy, mint a Titanic esetében), de amit mégis bemutat, az szenzációsnak tűnik. Egy régi, több évtizedes kutatásról tudósít, amely szerinte jócskán megelőzi Dan Brown elméleteit, sőt a regénye alapjául szolgáló könyvet, Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln 1982-ben megjelent Szent vér, szent grál című munkáját is. Mi több, amíg ezek a kutatók csupán elméletekre építenek, addig Cameron emberei konkrét tényekkel szolgálnak.

Még 1980-ben bukkantak egy rejtélyes kriptára a jeruzsálemi Talpiotban, egy apartman alapjainak kiásása közben. A csaknem 2000 éve lezárt helyiségben tíz koporsót, illetve kőből faragott, ritkásan díszített ládát találtak, amik közül igazán öt az érdekes. A feliratok szerint az egyikben Júda, Jézus fia, míg a másikban Jézus, József fia földi maradványai hevertek. A harmadik koporsón Mária, a negyediken József, míg az ötödiken a Mariamene e Mara, vagyis Mária, a mester felirat olvasható.

„Mariamene valójában Mária Magdolna neve, őt ismerték el már Jézus halála előtt is mesterként – állítja Francoise Bovon, a Harvard Egyetem bibliatörténésze. – Nemrég találtunk egy negyedik századi görög szöveget, amely Mária Magdolnát Fülöp húgaként, és apostolként említi, akinek számos követője volt már Jézus megfeszítése előtt is.”

Emlékszünk még A Da Vinci-kód kísértetiesen hasonló feltevésére? Dan Brown szerint Krisztus nem Péterre, hanem Mária Magdolnára bízta egyházát, mert Mária valójában a felesége volt. Ott ez persze csupán feltevés, mely elméleti alapokon nyugszik, míg James Cameron úgy gondolja, be is tudja bizonyítani az elmélet igazát. Egyrészt ugye a kripta felirata szerint, másrészt pedig DNS-vizsgálattal. A sírt lassan negyed százada vizsgáló tudósok DNS-elemzést is végeztek az öt koporsóból előkerült maradványok felhasználásával. Kiderült, hogy Jézus és Mária Magdolna génmintái semmilyen vérrokonságot nem mutatnak, így házasoknak kellett lenniük, hogy egy kriptába kerüljenek.

Ilyen egyszerű hát a megoldás! Érdekes, hogy negyed évszázadba telt, míg tudomást szereztünk róla. A kutatók szerint ennek a Vatikán és Izrael államok aknamunkája az oka. Izrael gyakorlatilag tiltja területén az Újszövetséggel kapcsolatos régészeti kutatómunkákat, a Vatikán pedig valamennyi, nézeteivel ellentétes eredményt támad, cáfol és nevetségessé tesz. Ezzel az állítással nem is szállunk vitába, de el kell ismernünk, hogy a Cameron-féle kutatásnak is akadnak gyenge pontjai jócskán. Hogy mást ne mondjunk, mi a helyzet azzal a másik öt koporsóval? Mivel azonban e helyütt nem feladatunk a kötözködés, nézzük inkább, mi ad alapot a feltámadást kétségbe vonó kutatásokhoz, mi inspirálja a tudósokat.

Ellentmondások

Nos, az első ellentmondások rögtön a Bibliában találhatók. Abban ugyan mind a négy evangélium megegyezik, hogy az ünnep elmúltával, a hét első napján, kora hajnalban asszonyok mentek Jézus sírjához. A cél megfogalmazását illetően azonban már eltérően nyilatkoznak az evangéliumok: Máté és János szerint csupán kegyeletből mentek oda, Márk és Lukács szerint pedig azért, hogy megkenjék Jézus testét.

A Márk-evangélium a továbbiakat a következőképpen foglalja össze: mikor az asszonyok a sírhoz értek, meglepődve tapasztalták, hogy a kő el van hengerítve a sír bejáratától. Beléptek a sírboltba, de nem találták ott Jézus testét. Megpillantottak viszont egy fehér ruhás ifjút, aki közölte velük, hogy a Jézus, akit keresnek, feltámadott. Az ifjú felszólította őket, hogy a hírt vigyék meg a tanítványoknak. Ők azonban annyira megrémültek, hogy elmenekültek a sírtól, és senkinek semmit nem mertek elmondani.

Máté úgy tudja, hogy mikor az asszonyok a sírhoz értek, nagy földindulás támadt, miközben egy angyal leszállt az égből, elhengerítette a követ, majd ráült. Tekintete fényes volt, ruhája pedig olyan fehér, mint a hó. Az őrök félelmükben halálra rémültek. Az angyal itt is felszólította az asszonyokat, hogy vigyék meg a feltámadás hírét az apostoloknak.

Lukácsnál két ifjút találnak az asszonyok a sírnál, akik ugyanazt az utasítást adják, mint Máté angyala. Míg azonban Márk szerint elhallgatták azt, amit láttak, Máté és Lukács szerint teljesítették a parancsot, és megvitték a feltámadás hírét a tanítványoknak.

Jánosnál Mária Magdolna egyedül ment a sírhoz, s amikor észrevette, hogy a követ elmozdították, elfutott Péterhez és a szeretett tanítványhoz azzal a hírrel, hogy Jézus testét ellopták és nem tudni, hová vitték.

Máté elbeszélésében a tanítványokhoz siető asszonyok az úton találkoztak Jézussal. Leborultak előtte, átkarolták lábait. Jézus azt üzente a tanítványoknak, hogy térjenek vissza Galileába, ott viszontláthatják őt. Lukácsnál a tanítványok nem hittek az asszonyoknak, csak Péter futott a sírhoz, amelyben csak az ottmaradt lepleket találta. Jánosnál Péter és egy másik tanítvány futva igyekezett a temetkezési helyhez. Meglátván az üres sírt, megértették az Írást, mely szerint Jézusnak fel kellett támadnia.

Máté arról is beszámol, hogy a sír mellé kirendelt őrök közül néhányan jelentették a főpapoknak a történteket. Ezek tanácsot tartottak, aztán sok pénzt adtak a katonáknak és meghagyták nekik, hogy mindenkinek azt mondják: éjnek idején, amíg ők aludtak, eljöttek Jézus tanítványai, és ellopták a holttestet. A katonák elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy mondták nekik. 
 

Az evangéliumok a feltámadás és a mennybemenetel között Jézusnak nyolc megjelenését beszélik el. Pál levelei még további két mennybemenetel előtti megjelenésről adnak hírt és arról, hogy a mennybemenetele után Jézus megjelent magának Pálnak is. Az elbeszélések sokszor lényeges pontokon is eltérnek egymástól, de nem egyeznek meg a jelenések helyére és sorrendjére vonatkozóan sem. Mindebből pedig az derül ki, hogy már a kortársak sem hittek Jézus feltámadásában, ezért zavarosak az elbeszélések. Az állítólagos szemtanúk elfogultak, megbízhatatlanok, érdekeiknek megfelelően mondták el az eseményeket. A legvalószínűbb feltevés az, amely Máténál is megjelenik: Krisztus holttestét hívei titokban máshová szállították. Hogy hová, azt nem tudjuk, hiszen tulajdonképpen még az eredeti sírkamra holléte is rejtély.

A sír titka

A legtöbb keresztény hívő úgy gondolja, hogy Krisztus igazi sírja a jeruzsálemi Szent Sír-templomban található. Pedig annak idején a Szentírás nem határozta meg konkrétan a sír helyét.

„És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, és elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott; és a sír szájára egy nagy követ hengergetvén, elméne.”
(Máté evangéliuma 27,59-60)

Valójában a IV. század elején Róma első keresztény császára, Nagy Konstantin (azaz Constantinus) 325-ben a níceai zsinat után megbízta Jeruzsálem érsekét, Makarioszt, hogy keresse meg Krisztus sírját, és építsen fölé templomot. Az érsek erre habozás nélkül leromboltatta Hadrianus 200 éves pogány templomát, és annak alapjai közt rálelt egy sírra. Ezt a helyi keresztény vezetők egyhangúlag Jézus sírjává nyilvánították, ahová háromszáz évvel korábban Arimátiai József sietve elhelyezte a Megváltó testét, mielőtt a nap szombatra fordult volna. Gyanúsan egyszerűen ment minden, ráadásul kettős sikerrel. Egyrészt leromboltak egy pogány templomot, másrészt megtalálták, amit kerestek. De vajon valóban megtalálták?

Az evangéliumok szerint a rómaiak a Jeruzsálem falaihoz közeli kivégzőhelyen feszítették keresztre Jézust, ahol a város lakói jól láthatták a bűnözőkre kiszabott büntetést. A város északnyugati sarkánál volt egy bánya, ahonnan a Jeruzsálemben használt építőkövek származtak. Régészek szerint ezt a bányát a Kr. e. VII.-VIII. században nyitották, majd használaton kívül helyezték, és Jézus idejére már kerteket és gyümölcsösöket telepítettek a helyére. Történészek szerint azonban volt egy olyan területe a bányaként használt hegynek, amelyhez soha nem nyúltak, mert ott a szikla alkalmatlan volt építészeti célokra. Ezt a részt körben kiaknázták, és ennek köszönhetően a hely koponya formájúvá vált; ebből lett aztán a Golgota (azaz Koponya)- hegy, ahol Krisztust megfeszítették. A közelben Jeruzsálem gazdag polgárainak a bánya sziklafalába vésett sírjai kaptak helyet, s nagy valószínűséggel ezek közt lehetett Arimátiai József nyughelye is. Ezt sugallja Máté evangéliuma is: egy nyilvános kivégzőhelyhez közel, a város falai mögött. Sőt azt is tudjuk, hogy a sír bejáratát egy nehéz, malomkő formájú szikladarabbal eltorlaszolták.

A helybeli keresztények évekig jártak az üres sírhoz imádkozni; egészen addig, amíg Hadrianus a II. század közepén le nem romboltatta a várost, hogy romjain felépítse Aelia Capitolinát. 135 évvel Krisztus halála után Aphroditének, a szerelem istennőjének emeltetett templomegyüttest – a keresztény hagyomány szerint éppen Krisztus sírjának helyén. Sőt, a Golgotán, az egykori kivégzőhelyen egyes feljegyzések szerint szobrot állíttatott az istennőnek.

Mire Nagy Konstantin elrendelte Krisztus sírjának felkutatását, a város mérete és falainak kiterjedése jelentősen megváltozott. Számos kutató kételkedik abban, hogy az üldöztetéseket túlélő kicsiny keresztény közösség évszázadokon keresztül pontosan emlékezett volna a szent sír helyére. Már csak azért sem, mert Aphrodité templomegyüttese körülbelül egy mai lakótelep területét foglalta el, és ezen belül a teljesen átrendezett tájban lehetetlen egyetlen elbontott sírkamra helyét megjegyezni. Ráadásul Makariosz érseknek eszébe sem jutott, hogy a sírt az új városon kívül keresse, hanem rögvest a hatalmas római templomot romboltatta le a település szívében. Egyes kutatók szerint az érsek tudta, hogy Jézus idejében ez a terület még a város falain kívülre esett, ezért nem is keresgélt másutt.

Magáról a sír felfedezéséről csupán egyetlen feljegyzés tudósít; Konstantin életrajza, melyet Szent Özséb, Caesarea püspöke írt. Szerinte még az ásatást végzők is csodálkoztak azon, hogy milyen gyorsan találták meg a sírt, amelyet ráadásul semmi sem jelölt vagy különböztetett meg más kamrák maradványaitól. Honnan tudta hát Makariosz, hogy Krisztus sírját találták meg? Nos, erről nem beszélnek az emlékiratok, így a legfontosabb válasz alighanem örökre homályban marad.

Mindenesetre Jeruzsálemben gyorsan felépítették a Vértanúság-templomot, amely a mai Szent Sír-templom elődje volt. Maga az állítólagos sír az épület mögött, egy ligetben állt, majd körülkerítették egy kis háznak nevezett szentéllyel. Napjaink temploma már e szentély köré épült. A templomot lehet ugyan látogatni, a szentélybe viszont tilos belépni, így azt sem tudhatjuk, van-e abban valami. Ez azért is kérdéses, mert az idők folyamán a templom többször megsemmisült tűzvész, földrengés vagy emberi pusztítás következtében. Utoljára 1808-ban építették újjá, de 1927-ben a földmozgások ismét megrongálták.

Az egyház állítása szerint tehát Krisztus sírja Jeruzsálemben, a Szent Sír-templomban található, ám senki sem láthatja. Körülkerítették, és szigorúan őrzik. Vajon miért? Ha összegezzük a Biblia állításait, a régészeti feltárások, valamint a történeti kutatómunkák eredményeit, rájöhetünk, hogy Jézus sírja semmiképp nem lehet a templomban. De akkor mégis, hol van? Nos, erre a kérdésre több válasz is adható…

Magyarázatok

Jézus sírját sokan sokfelé keresik; egyesek Jeruzsálem városán belül (ahogyan a Cameron-féle csoport is), mások több ezer kilométerre onnan. Emlékezetes, hogy 1995-ben a Szent Város egy közelebbről meg nem határozott pontján találtak három üres koporsót; a feltételezések szerint ezek Jézusé és szüleié voltak. Kettő ezek közül üres volt, a harmadikban pedig egy irattekercs hevert; állítólag Krisztus naplója.

Ezzel szemben a német Holger Kersten azt állítja, hogy Jézus Indiában, közelebbről Srinagarban, Kasmír fővárosában nyugszik; ahová Tamást, a hitetlen apostolt követve jutott el. A feltételezés alapja, hogy Kasmírban, a Rosabal-szentélyben az érdeklődők valóban megtekinthetnek egy szarkofágot, melyben a feliratok szerint maga Jézus fekszik. Sőt, a közelben, az indiai határ pakisztáni oldalán megtalálhatjuk Szűz Mária sírját, míg a Himalájának ma Kínához tartozó részén temették el Mária Magdolnát. E kegyhelyek mindegyike látogatható, a helyiek pedig szívesen mesélnek a szent családról szóló legendákat.

Ugyancsak sokan keresik fel a Japán északi részén fekvő Singú városát is, melynek másik neve Kirisuto no Sato, azaz Krisztus városa. A helyi legenda (melyet korabeli, japán nyelvű iratok igazolnak) úgy tartja, hogy Jézus helyett egyik testvérét ölték meg a kereszten, míg Krisztus Szibérián át Japánba vándorolt. Felvette a Daitenku Taro Jurai nevet, megnősült, három lánya született, lediktálta az Utolsó Evangéliumot, majd 106 éves korában elhunyt…

Nos, ezekhez az elképzelésekhez és bizonyítékokhoz képest James Cameron verziója kissé vérszegénynek tűnik. Legalábbis addig, amíg a rendező elő nem áll valami szenzációs bizonyítékkal. Ám erre, valljuk be, nem sok az esély…

Szeretnél még több ilyen és ehhez hasonló rejtélyes esetről olvasni? Akkor mindneképpen vedd meg a HIHETETLEN MAGAZIN aktuális számát!