Mennyei találkozások

A modern kor, magát felvilágosultnak gondoló embere mind távolabb kerül Istentől, és tömegek tagadják még a Teremtő létezését is. Nincs semmiféle felsőbb hatalom! – mondják a megveszekedett ateisták, és ezzel máris jogalapot kreálnak ahhoz, hogy tovább bitorolják azt a trónust, amely a legfelsőbb fajnak van fenntartva. De mi van akkor, ha tévednek? Mi van akkor, ha a biblikus események legalább egy részét készpénznek kell vennünk, és valóban léteznek angyalok? A XX. században több olyan esemény történt, amely ezt a felvetést támaszthatja alá.

Az őrangyal

„Az egész életemet végig kísérte – meséli Lindsey Den, az Arizonában élő, 44 éves ápolónő. – Az első találkozásom úgy öt évesen lehetett, legalábbis én erre emlékszem, ami a legkorábban történt. Akkor az édesanyámmal éltem egy családi házban. Volt egy kutyánk is, Bobby, egy jámbor jószág, akivel mindig jókat játszottam. Egy napon azonban valamiért mintha eszét vesztette volna, úgy megvadult, nekem akart rontani, én pedig halálra rémülve próbáltam elmenekülni előle. Ott loholt mögöttem, és néhány másodpercen belül elkapott volna, de ekkor történt valami. Bobby haragos hörgése hirtelen fájdalmas vinnyogássá változott. Hátra tekintettem, és azt láttam, hogy valaki útját állja a kutyának. Egy ragyogó alak volt, és olyan erős fényt sugárzott, hogy csaknem teljesen elvakított. Egy emberi alak volt, egy nagyon magas, legalább három méteres férfi, aki úgy tűnt, pusztán a tekintetével lebénította az állatot. Tőle talán még jobban megijedtem, mint Bobbytól, és sírva szaladtam be a házba. Mire édesanyámmal ismét kimerészkedtünk, már csak Bobby volt ott, ismét olyan jámboran, kedvesen, mint előtte mindig.”

Lindsey beszámolója szerint a következő évtizedek során még legalább nyolc olyan alkalom volt, amikor megjelent előtte ez a fura alak, és érdekes módon mindig akkor, amikor valami olyan bajba került, amely a testi épségét, netán az életét veszélyeztette. Már 32 éves volt, amikor megismerkedett egy fiúval, akivel hamar szerelembe estek egymással. Kedves srácnak tűnt, Lindsey már azt fontolgatta, hogy hozzámegy feleségül. Egy éjszaka megjelent a hálószobájukban az angyalszerű lény, és roppant szigorú tekintettel meredt Benre, a vőlegényre. A fiú annyira megijedt, hogy egészen egyszerűen kimenekült a lakásból, és Lindsey soha többé nem látta. Nem látta, de, hallott róla, néhány évvel később egy családi tragédiáról lehetett olvasni a lapokban, amelynek során egy férfi lemészárolta a feleségét és a három éves gyermekét, aztán öngyilkos lett. Vajon az angyal ettől a sorstól óvta meg Lindseyt? Feltehetnénk a kérdést, hogy akkor az áldozatul esett másik nőt, illetve az ártatlan gyermeket miért hagyták a menyei hatalmak meghalni, de mint tudjuk, Isten útjai kifürkészhetetlenek…

Köztünk járnak!

Legalábbis ezt vallja Catherine Lanigan, az Angel Watch című könyv szerzője. Állítása szerint a menyei birodalom küldöttei elvegyülnek a közönséges emberek között, és úgy avatkoznak be az emberek sorsába, mintha egyszerű földi halandók lennének. Név nélkül adakozó, visszanyomozhatatlan ismeretlenek, akik több millió dollárral támogatnak egyházi kórházakat, egyéb intézeteket, karitatív szervezeteket… Ilyen volt a Philadelphiai Hahnemann Kórházának esete is, amelynek számlájára nem sokkal a századforduló után hétszázötvenezer dollár érkezett. Az akkori igazgató szerint egy ilyen kis szervezetnek, mint az övék, még senki nem utalt át többet öt-tíz dollárnál többet. A kórházat az anyagi csőd fenyegette, és félő volt, hogy fekvőbetegeik jó része az utcára kerülhet. Épp jókor érkezett az égi adomány, amely több évre biztosítja majd a további működésüket. Az igazgató kíváncsi volt, ki lehet a nagylelkű adományozó, és bankos ismerősei által megpróbálta kideríteni a jótevő kilétét. Nem sikerült, mivel semmiféle tranzakció nem történt, a pénz csak úgy lett, csoda módjára megjelent a számlán.

Az igazgató megpróbált tovább nyomozni, már azt fontolgatta, hogy igénybe veszi egy magánnyomozó segítségét is. A találkozó előtti éjszakán egy kislány ébresztette fel, aki az ágya mellett állt, és ragyogó, fehér fénnyel töltötte be az egész szobát. „Az arcán emberfeletti kedvesség látszott, olyan, amely láttán az ember legszívesebben sírva fakadna – mesélte az igazgató később. – Biztos vagyok abban, hogy Ő egy angyal volt. Azt mondta, hogy ne kutakodjak, hanem folytassam a munkámat, mert egyszer még nagyon fontos embereknek hosszabbíthatom meg az életét. Nem őrültem meg, nem hittem eddig semmiféle ezoterikus hókuszpókuszban, de most azt kell’ mondjam, hogy a kórházunkon a Jóisten segített az egyik küldöttén keresztül.” Megjegyezendő, hogy a kórház ma már egy hatalmas intézmény lett, egyetemi tanszékkel…

Térjünk vissza Laningan kisasszonyra, aki szerint az angyalok köztünk járnak. Személyes tapasztalata, hogy az égi lények olykor teljesen közönséges emberi alakot öltve hajtanak végre áldásos cselekedeteket. 2005 tavaszán épp munkába készült, és el kellett haladnia egy már hetek óta folyó építkezés mellett. Ám egy nagyon magas, hosszú, szőke hajú férfi az útját állta. Érdekes módon nem rémült meg, amikor az idegenre nézett, sőt, szinte határtalan nyugalom szállta meg. Még akkor sem érzet mást, amikor tőle harminc méterre az épülő ház több méter magas téglafala hatalmas robajjal az utcára omlott. Ha az idegen nem állítja meg, a törmelék maga alá temeti. A hölgy komoly kutatómunkát végzett, és esetek tucatjaira bukkant, amikor emberszerű, de biztosan nem emberi lények nyújtanak segítséget nekünk, embereknek. Könyvében szinte már biblikus történeteket olvashatunk, ahol az angyalok nem csupán életeket mentenek, hanem reménnyel töltenek el, és új életkezdésre bíztatják az elesetteket. Depressziós, önmagukba zárkózott emberek lesznek csodás jelenések tanúi, melyek következtében egyszeriben teljesen más emberré válnak, és úgy érzik, kinyílt előttük a világ.

Laningan ezekben az esetekben az illetők ismerőseit is megkérdezte a változásokról, és nem találkozott mással, mint értetlenséggel. A megváltozott tudatállapotú emberek érthetetlen módon lettek egyszeriben közvetlenek, felszabadultak, boldogak. Érdekes, és sokatmondó az a tény is, hogy kivétel nélkül vallásosakká váltak, ráadásul nem valamiféle szektás őrültekké, hanem olyan keresztényekké, akik önzetlenül és feltűnésmentesen próbálják jobbá tenni a világot. Egy kicsit ők maguk is angyalokká lettek.

Valljuk be, egyre komorabb, nem túl szép jövőképpel kecsegtető korunkban elkél az angyali segítség… Hátha ők még tudnak változtatni az emberiségen, és megszabadítanak minket bűneinktől, gyarlóságunktól.

Szeretnél még több ilyen és ehhez hasonló rejtélyes esetről olvasni? Akkor mindneképpen vedd meg a HIHETETLEN MAGAZIN aktuális számát!