Bibliai és apokrif vonatkozások

A lándzsáról a Bibliában is szó esik János evangéliumában. Az ott leírtak alapján, római szokás szerint meg akarták rövidíteni azok szenvedését, akiket kereszthalálra ítéltek, úgy, hogy eltörik a lábát. Fel is csaptak a rómaiak, hogy mennek és eltörik Jézus lábát, de mire odaértek, meghalt. Miután akkoriban még pulzust nem mértek, nem lehettek biztos benne ezért az egyik római centurió, akit Longinusnak hívtak, oldalba szúrta a lándzsájával.

„Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jőve ki abból."

A jelenséget akkor még nem ismervén, Órigenész, a keresztény tudós, csodának tartotta. Ezért van az, hogy a katolikus vallás szerint a vér és a víz jelképezi a keresztséget és az eucharisztiát. De a lényeg az, hogy a lándzsára folyt vér megszentelte az ereklyét és ezért bír mágikus hatalommal.

Másfelől maga a személy miatt szokták még ezt a tárgyat Longinuszlándzsának nevezni. Bár a mi általunk ismert Biblia nem említi az elkövető pontos nevét. A név, a legrégebbi forrás szerint a negyedik században íródott apokrif iratból, a Nicodémus Evangéliumból származik. Illetve egy másik ilyen irat is említést tesz róla név szerint, méghozzá a Rabula Evangélium. Milyen érdekes, hogy csak az apokrif iratokban találni meg a nevét... vajon mi lenne ma Júdással a köztudatban, ha az ő nevét is csak sutyiban lelnénk fel nem-hivatalos iratokban?

A Végzet Lándzsájának útja

A lándzsa útja Jézustól rendkívül kacifántos, színes, kalandos és eltérő. Néha már-már kifejezetten átláthatatlan az útja a rengeteg információáradattól, amit róla tudunk. Vagy amiket esetleg kitaláltak. Minden tudós és történész természetesen az övére mondja, hogy az a valódi verzió. Ez alapján már sejthető, hány különböző variáció létezik...

A vatikáni lándzsa

Állítások szerint, 1492-ben II. Bajazid szultán ajándékozta VIII. Ince pápának (1484-1492), aki azt mondta, hogy egy szentföldi keresztény templomból szerezte. Természetesen az ajándékozásnak politikai célja volt. Mivel a kedveskedő szultán féltestvérét, a trónkövetelő Dzsem herceget (fantasztikus név!) a pápai sereg foglyul ejtette és az Angyalvárban őrizték. Most mindenki azt gondolja, hogy a lekenés célja a kiszabadítás volt? Hát tévedés ne essék. Bajazid nem azt akarta, hogy féltestvére onnan kikerüljön. Arra kérte a pápát, hogy tartsa továbbra is fogságban. Ezért halmozta el ajándékokkal, aki meg hogy a csudába ne örült volna a szentföldi ereklyéknek? Szegény Dzsem herceget meg átszállították Nápolyba és mily meglepő, de útközben megmérgezték.

Az ereklye hitelessége viszont igencsak kétes, aminek ráadásul hiányzik a hegye. Amit egyes források szerint, ha minden igaz megtalálták Párizsban és IX. Lajos francia király hozta magával a Szentföldről 1254-ben.

A bécsi lándzsa

Ez a lándzsa, amibe Hitler beleszerelmesedett, olyannyira, hogy az 1938-as Anschluss alkalmával Hitler a bécsi bevonulásának az éjszakáján Himmlerrel és az SS-ekkel végre megkaparintotta vágyai tárgyát. Idézve őt magát:

„Ablakot nyitott előttem a jövőre, amelyen keresztül hirtelen megvilágosodást kaptam, hogy a világ sorsának kulcsa fekszik előttem."

Jelenleg a bécsi Hofburg Kincstárában található egy lándzsahegy, ami mindössze 23 cm hosszú. Látszik rajta egy törés nyom, amit egy ezüstdrót rögzít. További vas, acél, sárgaréz és bőrkiegészítésekkel van ellátva. Majd később került rá egy 11. századi ezüsttok, és egy 14. századi aranyhüvelyben van jelenleg.

Kis kitérő: Egyes források választ adnak, mely része mikor került rá. IV. Henrik német-római császár eszközölte elvileg azokat a javításokat, hogy rögzítsenek egy szent szöget a pengéhez, amit ezüst szalag vegyen körül, és az „Úr szege" felirat kerüljön rá. Az aranytokot pedig IV. Károly cseh király készítette, és ő módosítatta rá azt a híressé vált és ma is látható feliratot, hogy: „Az Úr szöge és Lándzsája". A cikk alábbi két képen is ez a lándzsa látható.

A vizsgálatok szerint maga a lándzsa a VIII. századból származik. Akkor hogy is van ez? Ám Robert Father angol fémkutató kicsit alaposabban megvizsgálta és azt az eredményt kapta, hogy az ezüstdrótok i.u. 600-ban készültek. Illetve van még egy belekalapált kovácsolt szög is, melynek hossza és alakja megegyezik a tipikus 1. századi római szögekkel. De a lándzsafej meg a 7. századból származik. Szóval még egyszer... hogy is van ez?

Az antiókhiai lándzsa

Az egyik hagyomány szerint Longinus katonai leszerelése után a lándzsát Szent Péter vagy Szent Pál apostolnak ajándékozta. Ekképp került Rómába, és őrzik ma is Szent Ágoston templomában.

Vagy... a Jeruzsálemben maradt Jézus hívek elrejtették a lándzsát a feltámadása után. Csakhogy 325 körül Szent Ilona (aki nem más, mint Heléna császárnő) megtalálta, és a Szent Sír-bazilika előcsarnokába rejtette, hogy ott őrízék. De egy újabb eltérés szerint, amit a császárnő megtalált, az Bizáncba került fiához, Nagy Konstantinhoz, az első keresztény császárhoz. Majd valahogy a pápához került, aki Nagy Károlynak adományozta, aki érdekes módon 47 győztes csatát is vívott.

De a lándzsa időközben megjárta Antiochiát is az I. keresztes hadjárat alatt, 1098-ban. Antiokheia ostromakor egy Péter Bertalan nevű szerzetesnek az a látomása támadt, miszerint megjelent előtte Szent András, aki elmondta neki, hogy a Szent Lándzsa a Szent Péter-bazilika padlója alatt van eltemetve. A legjobb a sztoriban, hogy meg is találták a lándzsatöredéket IV. Rajmund toulouse-i gróf jelenlétében! Ezek után ki vonta volna kétségbe a valódiságát? Bár az ostromot nem zárták győzelemmel, de állítólag később a lándzsa segítségével hódították meg Jeruzsálemet. De úgy fest a lándzsa hatalma nem volt elég ahhoz, hogy megvédje Konstantinápolyt, amit 1453. május 29-én a törökök elpusztították és ekkor került II. Bajazid szultánhoz.

Folytatás következik...