Miért látunk arcot vagy bármilyen formát ott, ahol nincs?

A pareidolia egy olyan illuzórikus érzet, amely bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel. Az ismertebb példák közé tartozik állatok alakját vagy arcokat látni a felhőkben, esetleg emberarcot felfedezni a Holdban, vagy rejtett üzeneteket hallani a visszafelé lejátszott lemezeken. A szó a görög para, azaz ebben a kontextusban „rendellenes", és az „eidolon", azaz „kép" szóból származik, ami az eidos szóból ('kép, forma') ered. A pareidolia az apophenia egy altípusa.

A sötét utca hangulata és a misztikusan megvilágított fa együtt úgy néz ki, mint egy szörny. Természetesen a pareidolia miatt

A híres „Mars-arc" egy népszerű példa, egy sziklaformáció, melyet a bolygó felett a Cydonia régióban fotóztak, amiről néhányan azt gondolták, hogy egy ember arcának a tudatosan megformált képe.

Az olyan jelenségek, melyben vallási figurák, mint pl. Jézus, vagy a Szűz Mária láthatóak, pl. egy koszos ablakban, a falakon lévő foltokon, vagy egy odaégetett pirítósban, szintén ékes példái ennek a jelenségnek.

A legutóbbi kutatásokban a résztvevőknek mutattak egy sorozat képet, néhány nyilvánvaló arccal és pár véletlenül kiválasztott mintával. Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek hajlamosak belelátni arcokat a mintákba, ha arra számítanak, hogy látni fognak valamit - ez olyan, mintha valaki mondaná nekik, vagy befolyásolná őket, hogy ott bizony van egy arc.

A kutatók azt is felfedezték, hogy az agyban ugyanaz a terület felelős az arcok felismerésében, mint a pareidoliában.