Írók, akik előre megjósolhatták a mostani járványt - Daniel Defoe már 1722-ben megtette

Az ilyen bizonytalan – sőt, furcsa - időkben, amikor társadalmi szinten is elvagyunk szigetelve, az irodalom menekülést, megkönnyebbülést, kényelmet és társaságot kínál. Kevésbé vigasztaló módon azonban a pandémiás fikció vonzereje is nőtt. Számos járvánnyal kapcsolatos könyvet lehet találni, amelyek egy járvány megjelenéséről, lefolyásáról a normális élet visszatéréséről szól, amelyekből akadt egy-két gyöngyszem is.

Daniel Defoe és a Journal of the Plague Year

Daniel Defoe legismertebb műve a Robinson Crusoe. Ugyanakkor, a már említett Journal of the Plague Year, ami az 1665-ös, Londonban végig söprő bubópestisről szól, jóformán a mostani helyzetet tárja elénk. Döbbenetes párhuzamokat lehet vonni 1665 és 2020 között.

A regény 1664 szeptemberében kezdődik, amikor pletykák terjednek a „járvány” visszatéréséről Hollandiából. Ezután következik az első gyanús halál Londonban, decemberben, de tavasszal már az egyház jelenti be, hogy egyre nő az elhunytak száma. Júliusra London olyan óvintézkedéseket vezettek be, mint amilyenek a mostaniak. El kell halasztani a nyilvános ünnepségeket és el kell kerülni minden olyan eseményt, lehetőségeket, hogy az emberek egybegyűlhessenek. A kocsmáknak, szalonoknak, éttermeknek be kellett zárniuk.

Defoe írja, hogy semmi sem vált olyan végzetesnek a város lakói számára, mint maguknak az emberek hanyagsága, akik magasról tettek a figyelmeztetésekre és inkább továbbélték a mindennapjaikat, mint azelőtt. Ez a hozzáállás okozhatta sok ember halálát.

Decemberben véget ért és visszaállt minden a régi kerékvágásba

Defoe azt írja, a pestis „nagyon erőszakos és szörnyű” augusztusban, szeptember elejére pedig eléri a legrosszabb állapotot: „egész családokat együtt söpört el”. Decemberre "a fertőzés elfáradt, és megérkezett a téli időjárás, a levegő tiszta volt és hideg, éles fagyokkal ... a betegek többsége felépült, és a város egészsége visszatért." Amikor végre az emberek visszatérnek az utcára "az emberek az utcán menték, megköszönve Istennek a megszabadulásukat."

Albert Camus, A pestis c. regénye is tele van párhuzamokkal

Camus A pestis c. regényében az Algériában található Oran városát hónapokig bezárják, amely szintén tele van párhuzamokkal a mai válsággal. A helyi vezetők először vonakodnak elismerni a pestisben haldokló patkányok korai jeleit, amelyek az utcákon hevernek. "Tisztában vannak-e városi atyáink azzal, hogy ezeknek a rágcsálók lebomló teste súlyos veszélyt jelent a lakosság számára?" - kérdezi egy író a helyi újságban. A könyv narrátora, Dr. Bernard Rieux az orvosok csendes hősiességét tükrözi. „Fogalmam sincs, mi vár rám, vagy mi fog történni, amikor ez mind véget ér. Egyelőre ezt tudom: vannak betegek és gyógyításra van szükségük ”- mondja.

Katherine Anne Porter és a Pale Horse

Az 1918. évi spanyol influenza átformálta a világot, 50 millió ember elvesztéséhez vezetve. Ironikus módon az influenza drámai globális hatását a háború még drámaibb eseményei árnyékolták el, amelyek számtalan regényt inspiráltak. Ahogy az emberek ma gyakorolják a „társadalmi elhatárolódást”, és a közösségek szerte a világon bezárkóznak, Katherine Anne Porter ugyanezt leírta a spanyol influenza által okozott pusztítás idején 1939-ben a „Pale Horse” című regényében. „Az összes színház, szinte az összes üzlet és vendéglő zárva van, az utcák egész nap temetések zajlanak” – meséli a hősnő Miranda a barátjának, Adamnak röviddel az influenza diagnosztizálása után.

Porter ábrázolja Miranda lázát és gyógyszereit, valamint a betegség és a gyógyulás heteit, mielőtt felébred egy új világba, amelyet átalakítanak az influenza és a háború veszteségei. Porter majdnem meghalt az influenza járványában. "Valamilyen furcsa módon megváltoztam" - mondta a The Paris Review-nak egy 1963-as interjúban. „Hosszú időbe telt, hogy kimenjek és újra éljem a világot. Tényleg "elidegenedett" voltam. "

Forrás: BBC